Tegnap este séta közben megálltunk megcsodálni egy kiscicát. Fekete-fehér, hosszú szőrű fajtát. Felnőttek is köréje gyűltek, olyan kis helyes volt. Egyikőjük megszólította Rékát:
- Hát te mit csináltál a kezeddel? - Réka hozzászokott az elmúlt hetekben az ilyen és ehhez hasonló érdeklődő kérdésekhez és ezzel egyenes arányban egyre rövidültek a válaszai is. Mára eljutottunk odáig, hogy nem is válaszol (onnan, hogy "Leestem a mászókáról az oviban."), amit persze nem helyeslek, bár igazán hibáztatni sem tudom érte.Megfigyeltem, ha kedvesen érdeklődnek, hasonló kedvességgel válaszol.
Negyed órával később egy kiskutya akadt az utunkba, akit szintén muszáj volt legalább a tekintetével megsimogatni a leánykámnak. Igazából éppen Zalánra figyeltem, mert szélvészként rohangált a téren. Egyszer csak egy amolyan megrovó, elmarasztaló mondatra kezdtem hegyezni a fülem.
- Neked meg mit történt a kezeddel? Eltörted? - a kiskutya gazdája méregette Réka gipszét. Mintha Réka legalábbis felmászott volna a mászókára és szándékosan levetette volna róla magát, mert másra sem vágyott, csak 1-2 hónap gipszre. A mihaszna, rossz kölke! Olyan érzéketlenek tudnak lenne a felnőttek!
Persze amikor Tibinek mindezt felvezettem, csak annyit felelt, hogy én vagyok a túl érzékeny, az emberek meg már csak ilyenek....No, ez igaz is.....
Még pont két hét gipsz....
Finom, szolid rettegésben várom egyébként a gipszlevételt követő röntgent. Réka ugyanis nem mondanám, hogy nagyon kíméli a karját. Az igaz, hogy ügyesen fel van neki kötve és egyebek....De tegnap például elesett a saját lábában a lépcsőn, múltkor egy fűcsomó bizonyult nagyon útban levőnek őkelme lábának. Úgy remélem, hogy ezek a "százasszögek" végzik a dolgukat.....
