A sztoriban Kovács Éva lesz a nevem.
Párbeszéd köztem és közvetlen rokonom között.
(...)
- Mi a családi neved? Hivatalosan.
- Komolyan? Kovács.
- Viccelsz. Férjnél vagy nem?
- Kovács Éva a nevem.
- Basszus, ne csináld már. Anyu neve Kovácsné Szabó Anna. Dávidné Kovács Éva? Vagy maradtál simán? Az én feleségem K. B. Érted a kérdésem?
- Kovács Éva a nevem. Nem tudom, máshogy mondani. - itt megjöttek az észtek. Később kiderült, hogy egy észt és két magyar. Amikor az egyik megszólalt magyarul, egyből vágtam, hogy ez nem annyira észt.
- Befejeztem, szia!
- Van baj.... - ez voltam én.
- Nálad. Elég. A kérdésemre egy egyszerű válasz - nem, nem változott a nevem a házasságban is, maradtam Kovács Éva. Ez általában nem így van. Másoknál. De örülök, hogy akkor nálatok így van és ezt akkor hűvös formában ugyan, de közölted. .... Ne írj nekem ilyeneket, hogy baj van. Kérlek ne. Köszönöm!
- Figyu ,itt vannak az észtek. Bocs.
- ...
- Gondoltam, pár sorból értesz, nem gondoltam, hogy nem. De bocs. Igen, nem vettem fel Tibi nevét.
- Oké, tudhattam volna (én gondolatom: hát szerintem is) . Nem tudtam.
Mondanom sem kell, hogy már az elején megbántott, de aztán később még jobban. Bocsánatot sem kért. Mindegy.
-
..
