A gyerekek nyavalyája - bár némi fázis késéssel - alaposan leterített. Ugyanaz a köhögős kórság, mint ami Rékát is kínozta, mondanom sem kell, nagyon boldoggá tesz. Egész nap teát vedelek, fulladozom a köhögéstől, ami hol száraz, hol nem....Remélem, megmaradok. Picit aggaszt, hogy Rékának sem múlt el, csak antibiotikummal....
Szóval a tegnap délutánt többnyire a kanapén töltöttem félkómában. Homályosan rémlik, hogy Réka a matek és magyar háziját írja a szőnyegen, Zalán pedig tabot ragadott. Találtam a szekrényben valami Indoziából ajándékba kapott "flu remedy"...féleséget...abból benyomtam egy adagot, így lett meleg vacsora, valahogy feltámadtam haló poraimból.
Éppen nyugovóra tértünk volna, valamikor 10 körül, amikor jött az isteni szikra. Holnap indul a mandula az adventi naptárral. Amiről egyébként a gyerekek már napok óta izgatottan csivitelnek. Az ám, de semmi előkészületet nem tettem, azt leszámítva, hogy ezer éve megvettem a belevalók javát. Mit volt mit tenni, be kellett vennem magam a gardrób sűrűjébe, hogy megkeressem az adventi naptárokat. Miért nem tettem ezt meg hétvégén? Ó, miért, miért??
Amíg Tiborom magát sikálta a kádban, óvatosan felálltam a komód tetejére, ahonnan elérem a szekrény tetejét, amelyben giga méretű dobozban mindenféle lom nyugszik ott lapulnak a karácsonyi díszek is többek között. Vagy mégsem? Hirtelen az egyetemi jegyzeteimbe futottam bele csak, lábujjhegyre emelkedve elmorzsoltam jópár káromkodást, hogy ez a sok "egércsemege" mit foglalja itt a helyet, anyunál a régi lányszobám "iktatójában" kellene, hogy nyugodjanak.
Nyugtáztam, hogy némi portörlés és pókhálótlanítás erősen rászoru a gardróbunkra, egyben azt is, hogy nem is vagyok ügyetlen, a nyársalóbotok nyelén egyensúlyozom már mióta és még nem törtem ki sem kezem, sem lábam....És akkor hősiesen, összeszorított fogakkal előhúztam a díszek mélyéről az adventi naptárat. Hurrá! Meg van mentve az első nap!
Nagy nehezen felvarázsoltam a nappali falának arra a részére, ahol ez függeni szokott, majd már csak egy dolog hiányzott, a belevaló. Az meg egy másik szekrény tetején figyelt, ott ahol a gyerekek édesdeden aludtak...na király. Beosontam, mint egy betörő, fellibbentem Réka ágyára, lehetőleg úgy, hogy ne tapossam meg a drága lányt és magammal rántottam a dobozt, mely egyben a karácsonyi ajándékoknak is otthonául szolgált. Úgy tettek, mint aki már alszik, rendes gyerekek....Kifelé már egyszerűbb volt, megkönnyebbültem.
Idén az a szisztéma, amíg bele nem bonyolódom, hogy minden másnap kapnak valami apró meglepetést, a maradék (páros) napokon pedig valami édességet, kekszet. Az ajándéknál tényleg apróbb dolgokra kell gondolni, így sem volt egyszerű 2 x 12 db-ot összehozni. Ceruzák, hegyezők, könyvjelző, helyes kis mérőszalag, fotó keret, 1-1 pakli kártya. Mindig ugyanazt kapják, kivéve akkor, amikor Zalán tejfog gyűjtő dobozkát, mert olyanja már Rékának van. Neki más találtam ki aznapra. Azt hiszem, jövőre maradok a csokis változatnál.... Adventi naptár tekintetében nincs "varázs", nyílt ügy, hogy én szerkesztem a zsákok töltelékét.
Szóval késő este a zsákocskákba gyömöszöltem egy katicás és egy csigás mérőszalagot, asszem az volt, aztán villámgyorsan villanyoltást rendeztünk a magunk számára is. Zalán még ébren volt...no comment...szerintem a mai színházat átalussza....
