Megint izgalmas és élményekben gazdag héten vagyunk túl. Mondanám, ha tényleg vége lenne a hétnek, de még csak szerda van. Ám én már kedd délután és szerda délután is szabin voltam (és majd a környezetvédelmi termékdíjra egyetlen napom lesz Húsvét után, de sebaj, ezt is most kedden tudtam meg....) úgyhogy lényegében a hétnek vége és a DÖK-nappal végképp tavaszi szünet van.
Kedden akadt még egy kis izgalom a sulis tanácsadás miatt. Nagy lelki nyugalommal úgy voltam vele, hogy majd beállítok délre, egyre a suliba és így klasszul megúszom a tömeget, idézőjelben, ami halmozódik majd a munkából hazatérők miatt. Erre 10 körül üzen Zs., akinek a kisfiával egy osztályba szánjuk a fiúkat, hogy nekem hány órára van időpontom. Ott helyben élő kérdőjellé formálódtam a kis íróasztalom mögött. Nosza felhívtam a titkárnőt a suliban, akivel ugyan eddig nem volt közvetlen kapcsolatom soha, mégis valahogy ismer. Hamar kiderült, hogy elfelejtett nekem visszajelezni. Tényleg vissza is hívott, hogy akkor mehetek 14:40-re.
Előttem pont Zs.-ék hallgatták meg az iskola ig. helyettesének tanácsát, J. néni meg nem az a suttogós, úgyhogy ha akartam, ha nem, hallottam, hogy neki a német osztályt javasolták és emiatt nagy is volt a szülők öröme. Egy kicsit elvonultam diszkréten a mosdóba, hogy ne halljak már minden szót. 10 perc múlva végeztek is és jöhettem én. Eléggé izgultam, bár amikor J. kiejtette a száján, hogy Zalánnak is a németes osztályt javasolja, jelentősen megkönnyebbültem. Átmenetileg. Mert azt viszont elfelejtettem megkérdezni, hogy 30-30 helyet töltenek fel mindkét osztályban a kis tanácsaikkal együtt, vagy a tanácsadás független attól, hogy csak 30 hely van a németes osztályban. Ez pedig eléggé kulcskérdés. Na mindegy, jövő héten úgyis iratkozás, majd megkérdezzük, mi a helyzet ezzel, ezen most már nem idegeskedem.
J. néni meggyőzött arról nagyjából, hogy az úszást válasszuk tesiként, ahogy leírta, elég rugalmasnak találtam az oktatást és ott is a tanmedencében kezdenek, úgyhogy Zalán legalább egy évig még úszni fog a suliban. Most már 95%.
Összesítve, picit megnyugodtam, mert egy akadályon túl. Ha a sakkot javasolták volna, kisebb esélyeink lennének a németes osztályba jutásra. Így igazából nem tudom, mi a biztos, talán majd ha meghozza a postás a levelet, hogy felvették ide és ide és pont. Az meg május elején lesz valamikor. Az óvoda mindenesetre kiadta azt a sajtpapírra hasonlító kis lapot, amivel iratkozni kell majd - örültem, mert csak a kulcsom volt nálam, se táska, se semmi....pedig gondolhattam volna, hogy a szünetre hazaadják az összes cuccot, na mindegy....Vinni kell még a lakcímkártyát és a személyi igazolványt is. Persze Zalánét. Személyi igazolvány híján jó az anyagkönyvi kivonat is, bár a szig ingyenes, ugye.
Na mindezt követte a szerda és abban Réka tanszaki koncertje. 4 órára értünk haza oviból és suliból, ötre pedig vártuk Tibit, hogy összeszedjen bennünket és átfurikázzunk a zeneiskolába. Otthon nyomban kiderült, hogy a két létező fehér harisnyája Rékának megérett a kukára, egyiken egy hatalmas lyuk tátongott térdmagasságban, a másik fel sem ment Rékára, olyan kicsi volt. Végül némi idegbajban, találtam egy megfelelőt a fiók belső, jobb sarkában. Olyan szépen össze volt hajtva, hogy Réka elsiklott felette. Hurrá, 10 perc volt hátra és mindenki fel volt öltözve csinibe. Réka belecsapott a gyakorlásba. Ne higgyétek, hogy egyszer is el tudta játszani a Krieger menüettet hibátlanul, áh....El is keseredett, ami nem jellemző rá. Azzal biztattam, hogy ez nem a Royal Albert Hall, sem a az Akadémia, sem ilyesmi, még csak nem is vizsga, úgyhogy lazítson.
Csoda történt. Ahogy a zongora mellett felvette az állomáshelyét és csakis R. nénire figyelt (zenetanár), majd belefújt a furulyába, valahogy olyan fura lett a világ. Megszűnt nekem minden, csak Réka volt és a furulyaszó. Na meg egy kicsit a zongorakíséret is. Eljátszotta hibátlanul. Nem tudom, hogy csinálta, de megcsinálta. Nagyon drukkoltam neki, hiába nem volt tétje az egésznek, az ember nem tudja megállni és mérhetetlenül büszke voltam rá. Bravó, bravó, Réka! :)))
Utána már csak azt sajnáltam, hogy a nálam jóval előnyösebb pozícióban ülő Zalán nem videóra vette a produkciót, hanem csak fényképeket készített, így az élményt nem sikerült kis dobozba zárni....csak az emlékeimben marad meg. Szupi, szupi, szupi volt.
Némi infó hiányban szenvedtünk, mert a 31. hetes kismama R. több órát már nem ad a gyerekeknek, erről én nem is tudtam. Utóda egy jelenleg is a magyar határt őrző katonaember lesz....Réka várhatóan tanszakot vált jövőre és jön a fuvola, bár én azt sem bánnám, ha vinné tovább a furulyát. Most kezdhetne bonyolultabb műveket játszani, erre jön egy másik hangszer, bár remélem, hogy lesz előnye a 2 éves furulya előképzettségnek...
Most pedig itt a csütörtök. Minden percét ki kell élvezni ennek a szünetnek. Megyek is, készítek egy tál tiramisu-t, ha már holnap Tibor nap. :)
Ennél előnyösebb fotó nincs :)
