Ez a hosszú hétvége egy kissé a meglepetés erejével ért engem. Két héttel ezelőtt még nem volt a látókörömben, ami nem csoda, hiszen nem régen volt Húsvét, a tavaszi szünet, amikor is szabin voltam. Szóval nem volt az a "mintegyfalatkenyér" feeling, de persze ez nem jelenti azt, hogy nem esett jól, sőt. :) A tanulnivalót elosztottuk 3 napra, délelőttre és így a délutánok és az esték szabadok lettek. Nem volt az rettenet sok házi, de azért résen kell lenni, hiszen ha jobban belegondolunk, már csak a május van a sulira. Pünkösd június 5, utána kedden suli, és szerdától péntekig erdei iskola lesz Poroszlón. Hazaérnek, majd csütörtökön már utolsó tanítási nap és ballagás....szóval őszintén remélem, hogy nem gondolja senki tanerő, hogy júniusban lehet még érdemben mármint tanítani, illetve még inkább számon kérni. Ám még a május a nyakunkon van, bele sem gondolok egyelőre, hány TZ van ebben benne.....Mindig csak egy hetet nézek az utóbbi időben. :)
Ma május elsején pedig kerékpárra pattantunk és minden idők legtöbb kilométerét pakoltuk a bicókja és a saját izmainkba. A gyerekek minden áron át akartak tekerni Tószegre (tőlünk kb. 10 km-re fekvő település), úgy, hogy fogalmuk sem volt, hogy az milyen távolság. Nálunk a Tisza mentén végig kiépített kerékpárút van a természet lágy ölén és Tószeget is egészen jól megközelítettük, ám egyszer csak az út, legalábbis az aszfaltos elfogyott alattunk. Elszántan zötykölődtünk a kavicsos úton is, ám egy idő után az is az úttestbe torkollott....úgyhogy pont 9 km megtétele után visszafordultunk. A gyerekek egy kicsit csalódottak voltak, de még előttünk állt újabb 9 km, mobil telefon, vízhatlan ruházat és minden nélkül (mondjuk pénz és PZS volt a táskámban), úgyhogy picit felelőtlen volt ez a hirtelen projekt az én szememben, legalábbis gyerekekkel....Csudajó volt egyébként kerékpározni, a fenekem jelenleg nagyon fáj, de túlélem. Majd reggel meglátjuk hogy mi maradt az izmaimból.....
A Hetényi kórházat már láttuk a távolból, amikor engem megelőzött egy zöld pólós kerékpáros. A kerékpárúton mindenféle korlátokat emelnek helyenként, amelyek szűkítik az utat, hogy autó oda véletlenül se hajthasson be. Egy ilyent közelítettünk meg mi is, amikor azt láttam, hogy a zöld pólós nem lassít a korlátot megközelítvén. Már éppen szólni akartam neki, hogy vigyázzon, amikor késő volt, már repült a levegőben. Hatalmasat esett szegény, meg is ijedtünk, de szerencsére nem tört el semmije. A kerékpár mehet szervizbe, de én jelen helyzetben megkönnyebbültem mégis, hogy nem kellett mentőt hívni, mert ugye telefon az nem volt nálunk.....Végül egy srác segített neki feltenni a leesett láncot, konstatáltuk, hogy az első fék kuka, a balesetes sérülései nem komolyak és elköszöntünk. Reméljük, utóbb sem lesz agyrázkódása, eléggé nagyot esett, én meg ugye végignéztem, mint egy lassított felvételt.....
Mire visszagurultunk a házunk elég, pont 18 km-t tettünk meg, szép eredmény a gyerekektől. Én naponta 7 km-t tekerek (3,5-3,5) (ráadásul nehezített terepen :)) , úgyhogy én még bírtam volna (bár a fenekem sikítva tiltakozott így is) Hát majd legközelebb. :)
