Ezúttal kivételesen nem itthon és nem is nyilvános helyen, hanem valóban egy cirkuszban, mégpedig a Magyar Nemzeti Cirkusz sátrai alatt.
1-2 éve is van már, hogy azt a tippet kaptam, ha cirkuszba szeretném vinni a gyerekeket egyszer, ide, azaz a fent nevezett társulat előadására mindenképpen érdemes. Mert van ilyen cirkusz és olyan, de ami mindenképpen színvonalas előadást nyújt, az ez. Tavaly készülődtem is nagyon, hisz Réka még soha nem járt cirkuszban, majd valami közbejött, plusz addig bénáztunk, míg nem jutottunk kuponhoz (egyet fizet kettőt kap).... Egy szó, mint száz, tavaly elmaradt a dolog. Utólag belegondolva, nem baj, Rékát nézve talán az idei év pont jó volt egy első cirkuszozáshoz.
Csak az utolsó pillanatban dőlt el (döntötte el Tibi), hogy nem négyesben, nem is hármasban, hanem csak kettesben cirkuszozunk Rékával, ami miatt kicsit csalódott voltam. Itókával és csemegével bőven felszerelkezvén foglaltuk el helyünket a széksorok között és még meg sem melegedett a fenekünk alatt az ülőhely, máris gumicukrot, kölesgolyót, piskótát faltak a lányok. (Mert persze PaffKata is jelen volt anyukástul.)
Ahogy elsötétült a nézőtér, kigyúltak a fények és megkezdődött az előadás, azzal szembesültem, hogy én igazából nem is szeretem a cirkuszt. Vagyis...hogy is mondjam, nem dobom magam hanyatt egyik állatos produkciótól sem. Többnyire még csak nem is tetszik. Megnézem és kész. Valahogy....nyüszítve vallom be, de izé....én sajnálom az állatokat. Ugyanaz jut eszembe, mint minden állatkert látogatásnál. Nevezetesen hogy: szeeegénykék.....milyen jó lenne nekik a természetes élőhelyükön, rácsok nélkül....A cirkusz annyival rosszabb, hogy némi idomítás, sok-sok előadás, utazgatás is befigyel.....Erre rátett egy lapáttal, hogy az előadás előtt és után külföldi népek egy icipici oroszlán kölyköt vonszoltak végig a teljes nézőközönségen. Fotókat készítettek a gyerekekről + oroszlán és a felvételeket jó pénzért meg lehetett venni az előadás végén a kijáratnál. Ahogy kattogott az éles fényű vaku a sötét nézőtéren, számolhatatlanul is, eléggé előbújt belőlem az állatvédő énem. (3500 Ft kép....nem, köszönjük, nem kérjük. 3000-ért sem, neeem....)
Rékát közepesen kötötték le az állatos számok, teve, elefánt, ló, strucc, szürke marha borjú vagy akár tigris. Ahol végképp elveszítették őt a művészek, azok a zsonglőr számok voltak, buzogány vagy karika, egyre megy. Nagyon élvezte viszont a vicces jeleneteket (Mr Jumping, Christiano Bello), lelkesen tapsolt és csak úgy kacagott. Az idomított kiscicákat nagy szemekkel figyelte és a kubai vendégművészek előadását is tátott szájjal nézte végig.
Félidőben a pici szünet és a friss levegő jót tett a csajoknak és a műsor is új lendületet vett, még izgalmasabbá vált. Miután elfogyott a piskóta és a kölesgolyó készletünk (fellélegeztünk PaffKata anyukájával) a csajok veszedelmes iramban kezdtek el inni. Akár csak két mini gödény. Már készültem, hogy lesz egy körünk műsor közben a toalettre....de nem így történt. Valahogy felhasználta Réka szervezete a sok nedüt és helyette végül én vártam összeszorított combokkal és teli hólyaggal az uramat az előadás után. Nyilván túl sok húslevest tömtem magamba ebéd tájban....
Összefoglalva, kedves Magyar Nemzeti Cirkusz társulata, szuperjó, emlékezetes produkció volt, le a kalappal! jövőre veletek ugyanitt!
