Lassan senki nem olvassa ezt a blogot (ami amúgy nem baj), de nem is csoda, amilyen hanyagul vezetem. Azt terveztem, hogy advent minden napján lesz bejegyzésem, aztán persze huss, elrepült mellettem az idő és továbbra is robog velem....
Az első dolog, ami eszembe jut, hogy a nemrégiben vett Adidas melegítőalsó természetes fénynél nézve teljesen és totálisan szöszös....Tibi szerint hamisítvány, szerintem meg egyszerűen hiába rajta a márkajelzés, az sem valami kiváló minőség. Na mindegy, amúgy szeretem ezt a nadrágot, vettem belőle többet is, bár valahogy mind más szabású némileg, viszonyt kényelmes és nagyszerű itthoni mackóként használni.
Át lényegesebb kérdésekre. A karácsony remélem mindenhol kellemesen telt. Számomra a felkészülés mindig a legszebb és legboldogabb, maga a karácsony eléggé fárasztó. Pontosabban rohadtul fárasztó. Csak magamnak köszönhetem.
Mivel karácsony csak minden évben egyszer van, rendre elfelejtek dolgokat, kiesem a rutinból minden egyes évben. Pl. a bejgli esetében elfelejtem, mennyi tölteléket kell kenni a kinyújtott tésztára. Tavaly kevés volt, idén egyenetlen. Minden rúdnál egy meglepetés ért a felvágáskor, hogy mennyi lesz benne a mák. Egyiknél szinte eltűnt a tészta, máshol, ugyanakkora volt a mákréteg, mint a tészta és ezek árnyalatai....Most leírnám, hogy mennyi mákot tettem idén a bejglibe, de max rajzolni lehetne. Amit a recept ír, fél kiló mák, azt kb. 2 rúdra elég.
Természetesen idén is beszippantott az őrület és sütöttem - sütöttem és sütöttem, amig össze nem estem. Na jó, nem ,de nagyon elfáradtam. Egyszerűen nem bírtam magammal. Először készült a mézeskalács, ami inkább mézeskeksz sok vajjal. Aztán a zserbó, ami pompásan sikerült, egyszerűen mesés az a süti. Olyan ízorgia, hogy jaaaaaj, imádom. Tibi hazaállított 23-án 2 kiló kenyérrel, 8 zsömlével és 4 kiflivel, nehogy éhenhaljunk, így elég sok mindent le kellett fagyasztanom. Emiatt nem volt hely zserbót fagyasztani, de nem baj, mert szerintem a hűtőben is egész sokáig eláll. Még Réka gigaméretű tortájából is van lefagyasztva 4 szelet!!!! . Erre is emlékeztetnem kell magam, hogy négyőnknek nem kell nagy torta, osztogatni meg minek, a mi családunk nem valami édesszájú.
Zserbó után főztem a töltöttkáposztát, másnap a francia marharagut, de egyikből sem maradt sok karácsonyra. Különösen a francia marharagu lett habkönnyű krumplipürével zseniális. Nem magam fényezem, csak követtem egy receptet. Másnap sütöttem a bejglit, aztán befutott a megrendelt mézes linzerem, ami tényleg csúcskategória. Kavartam még rákóczi túróst, mert Zalán kérte és tiramisut, mert azt mindenki imádja. Ez már őrület szerintem, de a hab a tortán a citromos szelet volt, ami hófehérke néven fut. Ez már olyan sokadik süti volt, hogy szerintem a gyerekek nem is ettek belőle. Jövőre határt kell ennek szabnom. Csak nem tudom, melyik ujjam harapjam. A rákóczi túrós és a hófehérke lemarad jövőre, az biztos, ha egy mód van rá.
Szentestére kacsát sütöttem, mint mindig, hozzá hagymaleves lett volna a leves, de úgy elsóztam szerencsétlent, hogy nagy mennyiségű sajtos pirítóssal is csak pár kanállal lehetett belőle megenni. Az a legfurább, hogy nem is emlékszem, mikor sóztam meg.... Valami karácsonyi manó huncutkodott szerintem. Pedig nagy kedvencem a hagymaleves. Jövőre sima húslevest kotyvasztok inkább, mint tavaly, vagy tárkonyos ragulevest. Vagy rendelünk az étteremből halászlevet, bár azt a gyerekek nem szeretik. A kacsa finom lett, nem volt gond vele, azt elrontani sem lehet igazán. Szép lassan sütöm, főlia alatt, aztán ha már puha, jöhet a pirítás.
Tesómékat láttuk vendégül másnap ebédre. Anyu ragaszkodott hozzá, hogy ő főzze a húslevest, így azt befőttesüvegben hozta is és hozzá dobozokban minden mást, főtt húst, zöldségeket, csigatésztát és cérnametéltet. Én sütöttem bacon-os csirkét sajttal és aszaltszilvával töltve, ez nagyon finom lett. Volt hozzá sült krumpli, petrezselymes rizs, káposztasaláta és kukoricasaláta, zöldsaláta öntettel. Savanyúságot nem kért senki, van pedig több fajta a hűtőben. Ezen kívül készült cigánypecsenye, ami nem sikerült maradéktalanul, valahogy az illata erőteljesebb volt, mint az íze. Plusz az örök jollyjoker, a pankómorzsás csirkemell csíkok. Itt is voltak gikszerek, a karácsonyi menünek laktózmentesnek kell lennie és ez maradéktalanul nem sikerült, pl. a csirkeroládba laktózmentes sajtot kellett volna nyomni, így abból a keresztlányom nem tudott enni. Anyukám könnyen elintézi ezt a kérdést, nem szokott foglalkozni laktózmentes hozzávalókkal, kapjon be a keresztlányom egy bogyót és akkor ehet laktóztartalmú ételeket is. Nála valóban így is van, ha ott ebédelünk, de mint tavaly, idén sem evett nálam semmi olyanból, amiben laktóz lehet.
Karácsony másnapján sógornőmnél libát ettünk ebédre, estebédre, mert 4-5 óra is volt, mire odaértünk. A liba nem nagyon akart megsülni. Volt hozzá isteni káposzta, csicsóka, krumplisaláta és sült csirke. Az nem mondanám, hogy halálra zabáltuk magunkat, viszont nem éppen diétáztunk.... Osztogattam is az elkészült süteményekből, ételekből. A kutyával minden nap sétálunk nagyokat a valószínűtlen melegben....bár annyit nem, hogy le is dolgozzunk a plusz kalóriákat...
A karácsonyfát egy héttel karácsony előtt feldíszítettük. Csinoska, nagyon szeretjük, mint mindet minden évben. Akkor szoktuk felállítani, amikor a téli szünet kitört és mivel mindketten itthon betegeskedtek utolsó héten, hát nem volt akadálya annak, hogy a nagy karácsonyozás kezdetét vegye. Vettem a fára új égősorokat, bár az egyikről gyorsan kiderült, hogy max a lakást lehet vele díszíteni, a fára nem kerülhet fel, mert túl sárga....Idén vettünk egész sok új díszt is, főleg piros és arany színekben. Maga a karácsonyfa pedig idén bő két méter, talán soha nem volt még ekkora, viszont kevesebb helyet foglal el, nem akkora kiterjedésű, ami jó, mert amióta megjött az új ülőgarnitúra, nincs üres sarok, ahová be tudjuk állítani a fát, csak a szekrény elé... Egy héttel karácsony előtt már állt, de minden nap díszítettünk még rajta karácsonyig. Nagyon jó ránézni, január közepéig - végéig biztosan állni fog, aztán már csak szomorú emlékeztetője lesz a téli szünetnek, ami elrepült, na akkor le fogjuk bontani.
Anyukám felhívott ma, hogy neki hiányzott a sós süti .... majdnem mondtam neki valamit. Valahol igaza volt, neki amúgy is hiányzik mindig valami. Gyerekkoromban kalácsot sütött és kókuszkockát, ennyi. Nekem is meg kellene állnom kettőnél-háromnál. Most viszont jön majd a szilveszter, újév, arra megint muszáj lesz sütni valami finomat. Nade a lényeg. Jövőre, ha még mind élünk, nem kell annyi süteményt sütni. Nem keeeell. Mákos bejgli, zserbó, tiramisu, mézeskalács és kész....
Anyukám az is mondta, hogy bonyolult a porszívó, vehettünk volna valami egyszerűbbet is, mert állt a cucc a sarokban és nem használta még... Megjegyeztem, hogy egyetlen gombot kell megnyomni a bekapcsoláshoz és ugyanazt a kikapcsoláshoz....direkt olyat választottunk, amit egyszerű tologatni. Fél óra múlva visszahívott, hogy kiporszívózta a hálószobát, hurrááá! Mi most értünk abba a nem egyszerű élethelyzetbe, hogy van itthon két kamasz és a háttérben 3 nagyszülő, mind nyolcvan felett, akik egyre több odafigyelést és türelmet igényelnek. Annyi türelem kell, aminek a töredéke elég volt, amikor ovisak voltak a gyerekek, a nagyszülők pedig vidám hetvenesek.. Zalán pl. beszólt valami gorombát szenteste szent reggelén, ami szerintem elég durva volt, nekem soha eszembe sem jutott volna ilyesmit mondani anyámnak hasonló koromban vagy később, nemhogy konkrétan kimondani és aztán fél óra múlva gyűjteni annyi erőt, hogy bocsánatot is kérjen. Kamasz, erre mindent rá lehet húzni....
Ajándékot idén adtunk és adtunk, de olyan sokat nem kaptunk, inkább apróságokat. Bár Tibi kapott egy élményvezetést Porsche 11-re, aminek nagyon örült. Én rendeltem magamnak elég sok ajándékot, a meglepi ajándékok közül az aláírt focista kártyáknak örültem a legjobban, bár nem konkrétan Szoboszlai vagy Szalai Attila írta alá őket, csak majdnem. Réka rögtön két hajformázót is kapott,egyet tőlem , egy másikat pedig a keresztanyukájától, úgyhogy szabadon válogathat, hogy melyiket izzítja be hajszárításhoz. Zalán még mindig kért legót, ami azzal jár minden szenteste, hogy amíg ki nem rakja az összeset, nem tud lefeküdni. Így szenteste másnap hajnali háromkor sikerült ágyba kerülni. Könnyű volt Zalánnak, neki nem kellett 8-kor kelni pakolászni, főzni, várni a vendégeket.
Egyébként nagyon szép lett a nappalink, ünnepi, de nem túldíszített, csak olyan meleg, hangulatos, otthonos. Nagyon jó itthon lenni mindig, most különösen. Ki is élvezzük, amíg tart és amíg lehet.
