Még pontosan 5 nap maradt hátra az idei "tanévből", vagyis Réka kiscsoportos mivoltjából. Aztán kitör a nyári szünet és szeptemberig abba sem marad. És amennyire tavaly vártam a vakációt (legalábbis nekem most úgy rémlik, de lusta vagyok visszaolvasni saját magam....) most úgy vakargatom a fejem, hogy mi a búbánatot fogok én csinálni kettő darab gyerekkel, jóformán egymagam 10 héten át, reggeltől estig?!
Bemelegítésképpen itt volt a mai "szabad-péntek", amikor csak az óvónéniknek volt ovi, a gyerekeknek nem. Hát nem mondom, jó kis nap volt, szereztem pár tapasztalatot.
Reggeli után rögtön jött egy kis kreatív budipapírguriga festés, amelyre Réka már napok óta készült. (Megértem az izgalmát....:))) A gurigákból azután távcső készült, amolyan színházi...Azóta nem láttam a színét sem egynek sem.
Romeltakarítás után ébredtem rá - pontosabban amikor kiszedtem a ruhákat (lásd fenn) a mosógépből - hogy valaha volt nekünk egy olyan kakukktojás festékünk is, amire nem volt ráírva direkte, hogy kijön a ruhából.....mivel Zalán bőven locsolt magára a kimoshatatlan festékből és még maga a Clorox sem bírt el ezen foltokkal, úgy néz ki, annyi a pólójának. Illetve ezentúl is nyugodtan festegethet abban, de nagyjából ennyire lesz jó a cucc. Réka szoknyája régi, használt holmi...
Ebéd után fodrászosat játszottunk. Én voltam a szenvedő alany. Általában szoktam olyan rutinos lenni, hogy előtte jól megfésülködöm, hogy azért maradjon már pár szál haj mutatóba' a fejemben, de most nem volt érkezésem...Hát könnyek is szöktem a szemembe a drága lány eljárása folytán, pedig semmi érzelgős film nem ment a tévében. Utána nekifogott, hogy kisminkeljen, melyhez szájfényt ragadott és egy kis tégely csillámos szemhéjpúdert, melyet D. unokatesótól lejmolt még tavaly nyáron. Már egészen szép voltam, amikor hirtelen valami okból erős mentolos krémet dugott fel magasan az orrlikaimba (orrdugulás elhárító-takonyhajtó nemtoménmi), mire egészen megvadultam és csillagokat látva véget vetettem a mókának....Pontosabban a mosogatásba menekültem. Mire visszatértem a nappaliba, ez a kép fogadott.
A Rézbőrű Réka. Neeem, egyáltalán nem voltam meglepődve, dehogy! Nem is tudtam, hogy alapozónak használva így néz ki az egyik arcpirosítóm!
Napközben ezek ketten - Réka és Zalán - számtalanszor hajba kaptak. Az együttjátszást még nagyon gyakorolni kell. Mint ahogy az egymás MELLETT játszást is, mert már nekem az is jó lenne, csak békesség legyen. Régebben takarítottam, ha idegnyugtatásra vágytam, mostanában inkább sütök???? Lehet. Uzsonnára összecsaptunk egy bögrés sütit, mely Réka egyik kedvence.
Így nézett ki az ablakban. Ott akadt fotózásilag elegendő fény.
Zalán éppen durcizott, így ő megtagadta, hogy magához vegye az őt megillető fele tortát. Nagyon nem bántam, átmenetileg - két percre - felfüggesztettem diétámat és benyomtam a csokis süti rám jutó részét. Nyami.
A napot a kertben zártuk egy jó kis játékkal. Jómagam a hintaágyban a lábam lógatva újfent nyugtáztam, hogy lehet nagyobb lakásba költözni, de semmiképpen nem kerttelenbe!!!! Ez baromi fontos.
Ja és bár úgy terveztem, hogy a gyerekek nyári ruhatára immáron komplett, legközelebb őszi holmik beszerzése lesz időszerű, a mai számtalan átöltözést lekövetve ebben eléggé elbizonytalanodtam....
