Egyik ismerősöm ismerősén keresztül rendeltem az Oriflame-től néhány terméket. Megérkezett a kis csomag, ki is fizettem, majd itthon vettem észre, hogy van benne két termékminta, egy éjszakai és egy nappali krém. Ráncok ellen. Ráncokra, nem is tudom, hogy mondják. Elvigyorodtam. Mert persze negyven felett kár lenne állítani, hogy hamvas barack az arcbőröm, főleg, hogy valamilyen szinten ragyáim mindig voltak, mindig. Olykor vannak is, főleg, ha méregtelenítek. :) De ez milyen már, hogy ránckrémet kapok ajándékba? Miért nem szájfény termékmintát vagy alapozót? Vagy éppen repedt sarokra valamit. Na jó, az mégsem jobb alternatíva. Ismerősöm ismerősét nem ismerem, de nyilván kiszimatolta milyen korú matróna vagyok és ebbe a kis stakulyába tett be engem. Hát jó. Ez van, ha öregszik az ember. Amúgy meg inkább örülnék, hogy kaptam termékmintát, nem? Halkan súgom, az Avonos asszonytársamtól mindig szoktam. Parfümöt elsősorban. Vagy valami apró ajándékot.
Péntek este van és én hulla fáradt vagyok. Hogy csak két nap volt suli, házi sehol és a gyerekek után sem kellett loholnom, az mindegy. Én máris elfáradtam. Ami azt illeti, már reggel, amikor semmit, de semmit nem találtam és minden olyan balul sült el. Még nem szoktam meg, hogy hatkor kell felkelnem ahhoz, hogy fél nyolcra idegrángás nélkül készen legyek és 10 perc múlva útnak induljak a munkahelyemre. Az agyam is valahogy máshol járt ma, kevésbé voltam fókuszált, mint szoktam. Csak abban reménykedem, hogy megszokjuk ezt is.
Rékáék új tanterme parányi. Tudtam, tudtam én, hogy kicsi, csak nem sejtettem, hogy ennyire (S. Stallone után szabadon). Viszont nagyon szép új, vadiúj festés, lambéria, padlózat, burkolat, függöny...Szóval valamelyest ez ellensúlyozza a méretét, de csak erősen rövid távon. A tanári asztalnak gyakorlatilag nincs helye, ezért az egyik sarokba beerőszakolták, de akkor meg a gyerekeknek nincs helyük, annak a 8 gyereknek, aki a tanári asztal síkjában kénytelen tengődni órán. A jó hír, hogy itt sem lesznek tovább, mint egy év.
A tantónénik aranyosak, kedvesek, bizalomgerjesztőek. Az ofő ugyan az elmúlt héten egyszer sem fogadta hallhatóan a köszönésem, amikor elsuhantam mellette melóba menet (ő is melóba ment, a suliba), de spongyát rá, ezentúl ez bizonyára másképp lesz. Most már nem idegenek vagyunk egymásnak, hanem egy közösség tagjai.
Az évnyitó klassz volt, Réka igényelte a jelenlétem, amiért hálás voltam neki, szerintem meg van számlálva az évnyitók száma, amikor ez így lesz...Laza volt és vidám, tök természetesnek vette, hogy a nyárnak vége, újra tanítás van. Nem volt nyafi vagy óbégatás, hogy miért nincs örökké nyár, miért kell suliba járni. Megtettem ezt helyette én magamban. Tette a dolgát és ment. Igaz, minden a feneke alá lett tolva, egyedül a tolltartóját rendezte be magának....
Ezen a képen nem tiszta Tibi???
9 órakor szabadultam. Ahogy kerekeztem a városban, olyan üresnek tűnt minden a gyerekek nélkül.....Vettem túrós rétest a kisboltban, itthon átöltöztem és máris ruhantam a munkahelyemre. Csodaszép idő volt. Túl szép egy első tanítási naphoz vagy másképp fogalmazva tökéletes az első naphoz, legyen már benne valami igazán jó is....Mellesleg fura érzés volt, hogy mindkét gyerkőc a nekik kijelölt oktatási intézményben pislog...nem pedig Tibi szárnyai alatt. És ilyen mostanában marha soká lesz.
Este értek haza, mert persze Tiborom nem egyenesen haza hozta őket négy óra után...Puffogtam, mint a vipera, mert így fél 11-ig mindenféle kérdőíveket töltögettem és könyveket csomagoltam, pedig már alig láttam, olyan álmos voltam. Főzni sem volt időm, még szerencse, hogy Tibi hozott kaját (valami alig fogyaszthatót....a gyerekek alig ütötték bele a kanalukat, nincsenek moslékhoz szokva).
Este Rékának nem ment az elalvás, szerinte nem volt még álmos, de én mégis erőltettem, mert 10 óra után nem mondhatom neki, hogy nem ideje nyugovóra térni. Elszunnyadt végül, persze, hogy elnyomta az álom. 7 órakor kel általában, így 9 óra alvásban van része. Hm, lehetne az 10 is.
Állítólag Zalán is betalált az oviba mindkét nap időben, tehát 8 óra körül. Tegnap ott aludt, ma a péntekre hivatkozva hazavitette magát az apjával ebéd után. Az haza is vitte mindkettőjüket, azaz természetesen nem haza, hanem magához az irodába.
Fáradt vagyok tényleg, megyek is, mert még vacsorát össze kell ütnöm, túrós tészta lesz töpörtyűvel, azt imádja mindenki. ...
Hát üdv új tanév! Ez is gyorsan el fog telni, csak még nem hiszem el, hogy így lesz. :)
