No nagyjából mostanra utolértem magam óraállítás dolgában. Valamelyik reggel magamtól ébredtem negyed hétkor, ez erre a legfőbb bizonyíték.
Jöttünk haza az oviből szerdán és mindenhol rügyeznek a fák. Még pár nap és zöld lesz minden. Nagyon sok fa virágzik, nálunk a szilvafák, otthon anyunál a meggy. A barackfák már túl vannak a virágzáson, sajnos van, ami lefagyott, de nem vészes. Most hétvégére pedig beköszöntött a nyár. Legalábbis itt a lapostető alatt véget ért a fűtési szezon, hacsak nem lesz drámai lehűlés.
A héten nem történt semmi különös a suliban, leszámítva Zalán TörpSuliját. Na erről van egy bejegyzésem, mindjárt ideillesztem.
Tegnap megint olyan napom volt, hogy már nagyon vártam, hogy lekapcsoljam a villanyt, sötét legyen az egész lakásban, függöny, vége a napnak. Először is tekertem haza a bringámmal a melóból, viszonylag kényelmesen, bár én nem igazán tudok lassan haladni, mert mindig mennem kell mint az állat….Ez egy ipartelep féle, amin keresztülhatolok (helyieknek, ha van ilyen: Tesco mögötti utca) úgyhogy semmi érdekes nincs, sokszor egy lélek sincs sehol, max elporzanak mellettem az autók. Na szóval tekertem, de nem sok kedvvel, mert még mindig valami nátha féle buttog bennem és lehet, hogy allergia, l,ehet, hogy más…mindegy.
A postán volt dolgom, úgyhogy irány a posta, mert az én nevemem van az autó és bár nem mai gyerek, luxusadót fizetünk rá valami fatális tévedés folytán. Ezt a luxusadót NEM vártuk, de hát jött az értesítés. Igen ám, otthon maradt a bicikli záram kulcsa a régi kulcscsomómon, úgyhogy haza kellett mennem érte…..Oké. Hazatekertem, kapuban fordultam, a lépcsőházban tartjuk a kulcsot, irány a posta. Ott leparkoltam, szerencsétlenkedtem egy sort, mire be tudtam zárni az imádott kis bicómat, elmorzsoltam pár káromkodást. Felegyenesedtem, tettem öt lépést a bejárat felé.....hinnye, hol van? Nem találtam a bejáratot csak második nekifutásra. Ha ezerszer nem voltam ott, egyszer sem, igaz, nem mostanában. Az agyam lehúztam a vécén, vagy mi van???
A postás kisasszony negyedik nekifutásra megtalálta a levelet, úgyhogy hurrá, legalább ez megvan. Közben hív Tibi, hogy Réka kinyiffant tesi órán, annyit futottak, valami tesztre készülnek, úgyhogy nem megy vívni. Volt már ilyen, rá szoktam hagyni. Max. az életben nem tanul meg vívni, más baja nem lehet. Viszont a kisasszony a suliban maradt Zalánnal együtt, aki meg Törpsulin van és majd negyed hatkor végez. Haza tudom majd vinni őket? Nem voltam feldobva, mert közben rájöttem, hogy Zalán ajándékát, ama névnapit az asztalom alatt felejtettem, benn az irodában, úgyhogy tűzoltásszerűen vennem kell neki valamit, ha már reggel megígértem, hogy kap egy mini névnapi meglepit.
Gyorsan bevágódtam az egyik boltba, azaz csak vágódtam volna, mert itt sem találtam meg elsőre a bejáratot, először rátörtem az ajtót a lottósra. Sűrű elnézések közepette kihátráltam, majd a kijárat után megtaláltam a bejáratot is a bolton. Nem is tudtam, hogy ezt felújították!! Mikor? Összekaptam némi Milka cuccot és már vágtattam is a suliba, még volt 10 percem odaérni. Ott Réka egyből elkérte volna a telóm, hogy nyomogassa, de nem adtam oda neki. Ma reggel az övét is eldugtam, még nem tudja. Zalánék hamar kimasíroztak az egyik teremből, majd át egy másikba, ami amúgy Réka szolfézs terme alap járaton az erősen beteges kinézetű, vizenyős szemű tanárnővel együtt. Itt Zalán elkezdett nyafogni, hogy Tibinél maradt a matricás lapja, amivel bizonyítja, hogy valamennyi foglalkozáson jelen volt és kap egy Törp bábot. Nagyot sóhajtottam és azt kívántam, soha ennél nagyobb bajunk ne legyen. Szerencsére az egyik anyuka megnyugtatott, hogy az iskola pontosan tudja, ki járt itt négyszer, no para. És tényleg, már sorolták is, ki kap emléklapot, ki bábot. Gyorsan vége lett a bulinak azzal a felkiáltással, hogy akkor április 20, iratkozás. Ja nem, előtte Zalán még bemutatta, hogy kakál Okoska….gratulálok. Később feltörölte az iskola padlóját, amiért biztos hálásak voltak a takarítók. Igazán példamutatóan meggyőzött róla, milyen otthon érzi magát a suli falai között....Itthon kifutott a meggymártás, azon túl több balszerencse már nem ért aznap.
Hát ez volt a csütörtök. Aznap Tibi nem aludt itthon, annyi munkája volt, először szombaton reggel láttuk csütörtök reggel óta. Ja nem, mert pénteken fél nyolckor hazajött, hogy suliba és oviba vigye a gyerekeket. Elég jól nézett ki ahhoz képest, hogy az irodában/műhelyében aludt...
Pénteken szerencsére volt annyi eszem, hogy Zalán ajándékait gondosan a táskámba tegyen mielőtt hazaindulok, gyönyörű szép nap volt. Zalán hazahoztam és a kertbe bocsátottam, hogy mindjárt jövök Rékával együtt, 10 perc. Nem tudom, mennyire gáz egyedül hagyni egy hét évest, de újabban már volt rá példa, persze csakis rövid időre. 10 perc múlva valóban itthon voltam, mert Réka még nem jöhetett haza, egy hatalmas tojást festettek valami Auchan projekt keretében és kb. a felénél jártak....Nagyon meglepődtem, hogy háromnegyed ötkor, pénteken nekem haza kellett tekernem a bringával, Réka nélkül, hogy fél óra múlva, de inkább 45 perc elteltével visszacaflassak, amikor már tényleg készen állt a tojás.
Szombaton korán keltünk valahogy, arra ébredtem, hogy Tibi jár-kel, motoszkál. A gyerekek is hamarosan felébredtek. Hát igen, hétvégén könnyen megy az ilyen. Mivel szombaton tartottuk Zalán névnapját, illetve Tibi megint dolgozni akart menni pár órára, hát elugrottunk az Aldiba bevásárolni. Gyorsan fordultunk és utána olyan jót reggeliztünk a napfényben fürdő konyhában. Narancslé, ropogós császárzsömle, vaj, medvehagyma!!!! (már van medvehagyma, ó jeeeee).....pici apró magyar paradicsomok, nyami....
A névnap fővendége Zalán barátja volt, Máté, akivel egyre inkább elválaszthatatlanok lesznek. Hát mit mondjak, mindketten felpörögnek 500%-kal egymás társaságában, hogy azt már anyukám, aki szintén eljött (nagyon örültem!!! ) már - már kibírhatatlannak találta. Ahogy falatoztuk a csirkét, a salátát és ittuk a málnalét, az jutott eszembe, hogy a mi lakásunkba - gyerekkoromban - barátnő soha nem tehette be a lábát. Nyáron kinn játszottunk az udvaron, egyéb időkben meg nem jártunk össze. Mai ésszel ez már nagyon fura nekem, de akkor az volt a természetes. Nem csináltunk kuplerájt, nem ugráltunk az ágyon és nem tettünk tönkre semmit.
A fiúkra is nagyon sokszor rá kellett szólni, de egy idő után megszelídültek,
Levezetésképpen hazavittük anyukámat a virágaival együtt, amit még szeptemberben hoztam el tőle és most visszakért. Hogy már egészen jól van, mi más mutatná jobban? Most üresnek hat a lépcsőház, úgyhogy gondolkodom, hogy veszek virágokat magamnak és az erkélyre is, bár ilyen téren max orchideát lehet bizalommal rám hagyni, azok szeretnek engem, minden más egy idő után bedöglik....Na mondjuk, anyu virágai (pl. muskátli) szívósak voltak ezek szerint.
Hubi kutyához is bekukkantottunk, aki szegény nem ismert meg az előőrsként érkező Zalánt és engem a sötétben és bebújt valami falnak támasztott paladarab mögé....onnan ugatott lelkesen. Aztán Tibi előcsalogatta és alaposan megdögönyöztük. Egy hét alatt is nőtt ez a Hubi fiú. :) Vannak kiscsibék is a gyerekek Tatával megcirógattak néhány kétségbeesett példányt. Én már régen nem érzek késztetést, hogy szegény rémült jószágokat kergessen, simogassam.
A mai nap pedig nyugalomban telt. Úgy látom, jó az irány, egyre inkább azt látom, hogy Réka önállósodik házik terén. Egyedül dolgozik, nem is kéri a segítségem. Na mondjuk, ma választott fogalmazás témát, mégpedig azzal a címmel, hogy Attila fősámánja vagyok....aztán valahogy nem sok jutott eszébe az egészről, nem is csoda, nekem sem nagyon ment volt. Javasoltam, hogy inkább a " Így kerültem a fekete seregbe" címűt preferálja. Meg is írta. Nem lett egy mestermű, szerintem összecsapta, helyenként keveredik jelen és múlt idő, de ráhagytam, csak 1-2 helyesírási hibát korrigáltam. Ha ez így marad, az tök jó lenne, nem menne rá a hétvégém, hogy tanulok a gyerekekkel.
A hétvégén jutott eszembe, hogy ahogy közeledik a beíratkozás dátuma, úgy kellene eldönteni, hogy ússzon Zalán vagy ne. Alapvetően ráérünk sportot választani szeptemberben, de az úszás kivétel, azt már most meg kell mondani, ha valaki azt szeretné, hogy a csemetéje ússzon. Hm....elgondolkodtam. Ugye Rékának volt heti 3 úszás, na a kéttanba ez bele sem fér, már eleve csak kettő per hét, ami szerintem teljesen jó és ezzel meg is van a heti 5 kötelező tesi. Zalánnak viszont van némi gondja a mélyvízzel és a hidegvízzel, pontosan nem tudom, melyikkel és nem tudom, nem lenne e barátibb, ha egyből atlétikára íratnánk. Ugyanakkor valami 6000 Ft/hó költségért busszal kiviszik őket heti kétszer, belépő, minden fizetve és alapvetően kevés egészségesebb sport van, mint az úszás (ha a vízminőségtől eltekintünk). Zalán mellkasának is jót tenne. Végül arra jutottam magammal (Tibi teljesen rám hagyja a döntést, úgy látom, illetve lehet, azt gondolja, hogy a huszadika még marha messze van, ergó ejráérünkarra még....), hogy ússzon. Első két évben heti kétszer kibírja, legalább edződik. A vívás - ha marad a szakosztálynál - még úgyis harmadikig kb. heti egy alkalom, ami inkább játék, mint sporttevékenység. Azt látom, még Rékának is, hiszen nehéz neki a tőr, hamar elfárad a mancsa.
Kenguru mateknak tegnap megnéztem az eredményét, 30. lett megyei szinten Réka. Egészen meg voltam elégedve a válaszaival. Sajnos benézett két öt pontost...de volt olyan négypontos, amit meglepődtem, hogy megcsinálta. Szóval ügyes volt. Úgy néz ki, minél kevesebbet készülünk rá, annál jobb lesz az eredmény. Azért volt az évfolyamon 3- gyerkőc, aki jobbat írt, mint ő, de ez nem jelent semmit, mert öten legalább mögötte végeztek. Úgyhogy Kenguru jöhet jövőre is, a Zrínyit szerintem elengedjük, de ez abszolút Réka döntése. Ha akar indul, ha nem, nem. NEKEM fontos, hogy az ilyen logikai feladatok terén valamilyen szinten "fenn legyen a szeren", ha nem is top formában, nem tudnám megmondani miért, de úgy érzem, fontos. Ugyanúgy, ahogy a zene és a sport, bár az már megint egy másik káposzta. Sok sok kicsi részélményből tevődik össze a boldog és sikeres kisdiák. Gondolom én.
Aszta, mennyit írtam! Ideje befejeznem. Tibi azért haza jöhetne már, rendesen elvonóra küldött....Tibi elvonóra. :) Jövő hét kemény lesz, ügyvezetőék külföldön....de amilyen gyorsan telnek itt a hetek...biztos eltép mellettünk, velünk ez is, mint a többi. Aztán mire észbe kapunk, Húsvét lesz.
