Mostanában fokozottan élvezem a hétvégéket. Nem csoda, hiszen legszívesebben mindig itthon lennék ….Mindenhol tavaszi virágok, szépséges tulipánok, aranyeső, valószínűtlenül zöld lombok és egy sor növény, ami gyönyörű, bár felének sem tudom a nevét. Persze nem annyira a mi kertünkben pompázik mindez, mint a máséban, de majd alakulunk mi is.
Kiderült a ház előtt álló egyik fáról, hogy csodaszép gesztenyefa, most, hogy kizöldellt. A gyerekek ujjongtak. Jó lenne, ha a másik hárs lenne, imádom az illatát nyáron, de nem az. Egyelőre nem nagyon tudtam még hozzányúlni a kerthez, még ha pici is, nem jutottam oda. Ahogy vasalni sem, úgyhogy van két nagy kosárnyi….Virág ügyben ezen a hétvégén annyit tettem, hogy vettem egy leandert. Igazából egy másik cserép virágba szerettem bele, de mellettem egy hölgy pont az sutyorogta a férjének, hogy ilyet aztán nem vesz, mert folyton csupa tetű lesz, csak a bosszúság van vele….Pedig valami álom szép volt, a neve pedig kimondhatatlan….de ott maradt, egyelőre, bírtam magammal.
A másik lakásból áthozott virágládáimat sem tudom még hová teszem, elvileg begónia lesz bennük, legalább 6-8 cserép elfér majd. A rózsák, futórózsa magához tért, zöldell, várom a fejleményeket. A visszametszett bokrok is megindultak, ahogy az autóbejáróban a gyom, na, ezeket kicibáltam a puszta kezemmel vasárnap reggel, bár egy kapával többre mentem volna….Egyelőre itt tartunk.
Hogy fokozzam az izgalmakat, nem sikerült a parketta lakkozása maradéktalanul a nappaliban. Emiatt eléggé fel voltam zaklatva, el voltam keseredve pénteken, de aztán estére valahogy megemésztettem. Annyira láttam magam előtt, hogy mi mindent lehet kihozni belőle, és aztán mégsem jött az létre, ami lehetett volna….Az történt, hogy a rések bejavítása ugyan jó lett, nagyon szép lett a parketta, ám mivel már a kölcsönzött nagy csiszológép nem volt nálunk, valószínűleg nem lett megcsiszolva kellőképpen és a javítás foltjai továbbra is ott virítanak a lakk alatt. Hhhhh....
Hogy aztán a Mestör mikor tud jönni glettelni újra, nem tudom, de remélem, még a héten. Május elsejei hosszú hétvégén már bútort szerettem volna szerelni és lepakolni, de hát lehet, hogy csak Zalán szülinapjára jön össze mindez. Vagy elengedem az egészet, hogy tojok bele, mikor lesz kész, kész lesz, ha kész lesz, már majdnem ott tartok. Olyan, mint egy soha véget nem érő történet…
Azért jó hétvége volt ez, csak szokás szerint, iszonyú gyorsan eltelt. Még mindig nagyon száll a por a lakásban, mire lepucoltam pl. a cserépkályhát, ami sötétbarna, egy óra múlva állt rajta megint a por…Ugyanez igaz a lépcsőre és egyáltalán mindenre. N. unokahugi barátja, Guillaume javasolta, hogy vegyünk olyan Vileda mopot vagy mit, a szüleinek is az van és nagyon klassz. Akciós volt az Obi-ban a múltkor, úgyhogy vettünk egy szettet és tényleg klassz. Igaz, 2-3 ezer egy pótfej hozzá, de remélem, nyúzzuk még sokáig ezt az egy fejet is. Jóval nagyobb felületet kell tisztán tartanom, mint eddig, rám fér a segítség…Elvileg ezzel még a gyerekeket is rá lehetne venni az önálló takarításra.
Idén először fordult elő fennállásunk óta, hogy nem vettem ajándékot Tibi névnapjára. Remélem, ez nem kiüresedő kapcsolatunk szimptómája, ahogy Adrian Mole mondaná. Azért szombat délután, Tibor napján rögtönöztem neki egy görög desszert bort, anyutól kapott egy Pinot Noirt, anyósomtól egy pezsgőt és sógornőmtől szintén egy üveg bort..... Pedig ennyire nem borkedvelő ember.
Szombaton anyunál voltunk, kivittünk a temetőbe legalább 30-40 szál tulipánt abból a különleges lila fajtából, amit apu annyira szeretett….Kérek majd belőle hagymát és elültetem, így jövőre már nekem is lesz. Alig várom. Vasárnap is ugyanolyan nyárias idő volt, mint szombaton. A gyerekeket nagyon nehéz volt benn tartani, ami egyrészt jó, mert senki nem akarta a telefonját nyomogatni, másrészt nem jó, mert tanulni sem akartak.
Én lencsegulyást főztem a húsvétról maradt sonka segítségével kissé kései ebédként, vásároltunk mindenféle finomságokat az Aldiban, aztán eladtam egy fél banános doboznyi Rékaruhát, aminek nagyon örültem, mert jó sok pénz gyűlt össze. Estefelé mentünk ki mamához, úgy volt, hogy ott lesz majd a családi névnapozás, ha szerény keretek között is, de végül ebből csak annyi lett, hogy a gyerekek görkoriztak egy sort és Réka a macskáját tanulmányozta. Nünü, más néven Lili szemmel láthatóan anyai örömök elé néz, de Réka szerint csak meghízott. Valahogy ezt a terhes dolgot nem nagyon akarja elfogadni, tagadásban van a lány. Kíváncsi leszek, hány cica fog születni…Elvileg egy kis kandúrt szívesen bevállalnék, persze Tibi kézzel-lábbal tiltakozik….De egyelőre még mindig nem találtam vizsla kölyköt és egyre inkább úgy néz ki, hogy anyagilag sem bírunk egy tenyésztőtől származó kutyussal, úgyhogy kezdek lemondani róla, hogy már idén lesz kutyánk...:(
No kedden folytatom
A parkettát újra felcsiszolta Tibi, azt a foltost, valamivel jobb lett, ahogy anyu fogalmazna, tűrhető....Éppen az étkezőt lakkozza, úgyhogy megint fincsi illet lesz idebenn. Ma voltak itt a UPC-sek is, akiket vasárnap kihívtunk, hogy akadozik az adás…..Mire kijöttek, már semmi nem akadozott, viszont egy kis teszt kiderítette, hogy baromi lassú a net és hogy be van ázva kinn a vezeték az utcán és cserélni kell. Jó, nem?
Egy Rékás sztori a végére: Réka elesett a görkorival és alaposan lehorzsolta a bőrt a térdéről. Én nem szoktam semmit leragasztani nekik, fertőtlenítés, olykor krém, máskor hintőpor, aztán gyógyul az gyorsan. Gondoltam is, hogy jó lecke ez, ezen túl biztosan használja majd a térdvédőt, könyökvédőt. Két óra múlva, amikor már nem vérzett a térde, látom ám, hogy önfeledten gurul az utca aszfaltján, térdvédő sehol. Az indok emígyen szólt: - Nyomja a sebet a térdvédő, anya, most semmiképpen nem tudom felvenni….”
Na megyek, megnézem, hogy halad Tibi, összedobok egy vacsit, teregetni is kell...Lecke nincs, mert ma volt a Májusfa Futás és ebben az a legjobb, hogy nincs másnapra lecke. Ó jeeee...
