Szolnok Napja rendezvénysorozatun voltunk ma. Sokat nem tudok írni, részletes beszámolóra alkalmatlan vagyok, de azért igyekszem.
A Járműjavítóban kezdtünk, ami a MÁV Start Zrt. vonatait tartja karban. Rögtön a bejáratnál kaptak a gyerekek két akkora lufit, hogy az nagyobb volt, mint Tibi feje (nem pici) és az enyém együtt. Ekkor még őszinte volt a mosolyom, mire távoztunk, be tudtam volna húzni bárkinek, aki lufit oszt ártatlan és gyanútlan gyerekeknek....na mindegy.
Először az emeleten vasútmodell bemutató volt, összesen két terepasztal, egy miniatűr vonat és valami Thomas-os, azt csak futólag figyeltem. Itt a csúcspont az volt számomra ,hogy be volt kapcsolva a légkondi. Ja és le lehetett ülni, volt szabad szék. Engem fatálisan utat a vasútmodellek minden formáj túl a második percen....Ez azóta van, amióta itthon a gyerekek Tibivel órákat tudják bámulni a síneken robogó mini vonatokat, körbe és körbe...újra és újra, csillogó szemekkel, kipirult arccal....én meg nem értek semmit. Pislogok, vállat vonok, aztán átvonulok egy szobával arrébb.
Kinn az udvaron, emeletről leereszkedvén aztán lehetett vonat kereket kalapácsolni, hogy tört e avagy ép. A gyerekek nem hagyták ki, vagy három kört kalapáltak. Később ilyen vonatra szálltunk fel és olyanra, BZMOT és Traxx (vagymi) klassz volt. A gyerekekre állandóan rászóltak a kék szervező pólós bácsik, úgyhogy ha éppen nem mi rángattuk őket jobbról balra, akkor ezt megtették helyettünk a Járműjavító aggódó alkalmazottai. Ők általában ketten is olyanok, mint egy zsák bolha, szerencsére értettek a szóból egy idő után és nem cikáztak ketten négy felé, igazán rövid pórázra fogtuk őket.
Felmásztunk ódon illatú, múlt századot idéző plüss üléses, fafaragású vasúti kocsikba (nagy élmény volt), a legújabb elővárosi vonatba (amely sajna legközelebb hozzánk Cegléden jár, de inkább a Dunántúlon), kosztümös filmet (Downton Abbey, hehe) idéző Bivaly névra hallgató gőzmozdonyba....De jó is volt! A gőzmozdony mellett a napon ácsorogva kidurrant a semmitől Zalán lufija az én kezemben, mire Zozó keservesen el kezdett sírni. Kormos arcocskáját kék ujjatlan blúzomba törölte...hogy hogy lett kormos, ne kérdezzétek, de végül is egy gőzmozdony mellett nem meglepő az sem.
A parkolóba érve (volt 30 fok a napon az bizonyos) Réka lufiját hímes tojásként kezelve a csomagtartóba tettük, de figyelmeztettük Rékát, hogy nem fogja kibírni hazáig, mert nagyon meleg van. Mire Réka átöltözött (kormos lett némileg), durr....oda is lett a lufi. Úgyhogy jött egy újabb mini hisztéria. Szóval értem én, hogy a szervezők jót akarnak, de szerintem baromság egy ilyen nyílt napon lufit osztogatnak a gyerekeknek. Ami ráadásul túl is van fújva/töltve. A gyerekek nem férnek hozzá a vonatokhoz, legalább egy kezük nem szabad, zavarja őket, lepasszolják a lufit a nyomorult szülőknek....ráadásul még ki is durran idő előtt megnyitva az összes könnycsatornát....hát köszi! Úgyhogy ha építő kritikát kérnének tőlem az illetékesek (nyilván nem keresnek meg), könyörögve kérném, hogy felejtsék el a lufit!!!!! Ennél már csak az lett volna rosszabb, ha héliumos a lufit osztogatnak és az világnak szál idő előtt, amiatt üvölt a gyerek könnyáztatta pofikáját az ég felé emelve....Hát csúcsok csúcsa.
De hogy ne legyek igazságtalan, ne ragadjak le pár olcsó lufinál, színvonalas és emlékezetes programot biztosít a Járműjavító évről évre, teljesen ingyen nyomul be több száz, ezer ember oda, úgyhogy köszönet nekik és megyünk jövőre is. :)
Estefelé hazarobogtunk a Járműjavítót követő bevásárlásból (Zalánnal alsógatya és trikó, Rékának műszaki rajzlap és vonalas füzetek) és én inkább a vacsorafőzést választottam a belvárosi zsibi helyett. Ezt utólag megbántam, még ha a finom vacsi és a Nigella féle csokis cookie-ért végül mindenki hálás volt. A gyerekek azért remekül érezték magukat, ilyenkor kivonul katonaság, tűzoltóság, ezer program van és ők lubickoltak is benne. Réka egyik osztálytársával is találkozott, sétáltak végig az utcán polgármesteri társaságban, úgyhogy szép volt, jó volt. Klassz nap volt, élveztük!
