Olyannyira szar napom volt tegnap, hogy azt lélek szintjén nehéz lenne überelni. Na jó, nyilván lehetne, atomháború, betegség, baleset... de most egy remek és feltöltődős naphoz képest ez nagyon-nagyon-nagyon mélyen volt. Azaz voltam én. Bizonyos dolgokkal kapcsolatban leesett rólam a szemellenző. Csak egy pillanat kellett hozzá, egy ímél (most már így kell írni, ugye) és rájöttem, eddig is néztem, de nem láttam. Van az úgy, hogy az ember elhiteti magával, hogy valami úgy van, mert az mindenkinek jobb. Főleg neki. És aztán, amikor kiderül, hogy az a valami másképp van, sőt, eddig valamiféle burokban tengette az ember az életet és kénytelen kinyitni mind a két szemét, az nagyon tud fájni. A fény az hasító és durva, hogy még ma is hunyorgok.
Közben meg nem értek egy sor dolgot, vannak kusza és nem logikus dolgok, amiket nem tudom, hogy fogok még megemészteni, elfelejtem vagy eldöntöm, hogy hová tegyem őket. Azonban, hogy ezek hová kerülnek milyen következménnyel járnak, az egy másik dolog. Mert ha a helyükre kerülnek, az nem biztos, hogy jó lesz nekem. Illetve közép távon és hosszabb távon talán is, rövid távon inkább csak szívom a fogam és forgatom a szemem....Az meg, hogy hol van a nekik elrendelt, tényleges helyük, tényleg nem tudom. Mennyire higgyek az ösztöneimnek vagy az eszemnek, nem tudom.
Csak azt, hogy megint annyi erőre van szükségem, amit nem biztos, hogy fel tudok mutatni. No para, Tibi nem hagyott el (legalábbis nem tudok róla), semmi egetverő nem történt. Illetve számomra igen, mert ez most éppen nekem fáj. Igen, csalódtam valakiben, nagyot koppantam, úgy, hogy ő nem is vert át igazából. Ez a másik, amin egyszerre tudok sírni és nevetni....Mennyira vagyok lúzer, mennyire vernek át és néznek idiótának? Mennyire használ ki valaki egy másik embert, ha az tulajdonképpen önként hajtja le előtte a fejét? Hát igen, kérdések, kérdések. Valamint döntések és döntések....hogyan tovább? Fogalmam sincs. Gondolom, úgyanúgy, ahogy eddig. De lehet azt? Valami mintha visszavonhatatlanul oda lenne. Még ez is fáj egyébként, pedig nem én fosztottam meg magam tőle. Sajnálom és kár, de nem érzem magam hibásnak. Nekem csak kinyílt a szemem, kérem....
Node erről és az én rébuszaimról ennyit. Vigaszom egy üveg Csíki sör....A legjobb. Nem kérdez, hűséges barát, végighallgat, mellettem áll. Még akkor is, ha idióta vagyok....
