2013. július 22., hétfő

Miket beszélek én?


Nem volt itthon semmi változás?

Ma rájöttem, villámcsapásként hatolt belém, hogy dehonnem.....Süket, vak vagyok és hülye egyszerre, hogy még rá is kérdeznek és azt állítom, minden a régi itthon? Azért nem egészen. Picit összekapartam magam vagy sarkamra álltam vagy nem is tudom....Hogy pontosan mióta, meg nem tudnám mondani, de szigorúbban fogjuk a kölköket itthon. Gyuri tantóbácsinak mindenképpen köze van a változások szeléhez.

Felsorolásszerűen, milyen területen szorul a hurok....

- Délelőtt kettő mese engedélyezett a tévében. Amikor óvodába járt Réka tévés mesére ébredtek, az térítette őket észhez, de most nyáron ilyenre nincs szükség. 
- Mindenki a saját ágyában IGYEKSZIK ELALUDNI este
Az utóbbi időben Zalán is rákapott, hogy velünk aludjon, ami nem lenne baj, ha dupla king size ágyikónk lenne, de nem ez a helyzet. Egyszerűen nem férünk el ennyien kényelmesen az ágyban. Tiborom nem csak a körmét piszkálgatja reggeltől estig munkaidőben, ráfér a pihenés, úgyhogy próbálkozunk elvadítani a gyerekeket a hitvesi ágyból rábeszélni őket, hogy a saját kis tündibündi ágyuknál nincs klasszabb a Föld kerekén. Egyelőre Rékát nem sikerült meghatni, de Zalán villanyoltás és a legutolsó mese után vissza botorkál a helyére. Hajnalban Rékát is saját vackában találtam, amin erőssen meglepődtem. 
- Játékokból összeállított szemétdombon káoszban nem élünk. Elég volt! Rendszeresen összepakolnak MAGUK UTÁN a csemeték, persze segítek, mert jófej vagyok. (És mert szeretek megtalálni dolgokat.)
- A gyerekek a SAJÁT autóülésükben csücsülnek az autóban, kivéve, ha kölcsönös a csere utáni vágyuk. Ebből mennyi hiszti és ordítás volt eddig, hogy Réka a Zalán helyén akart utazni és fordítva...
- Csakis a konyhában lehet étkezni. Nincs kukoricapelyhezés a kanapén, sem leves szürcsölés a rajzasztalnál, kekszmorzsálás a szőnyegen. Ez mondjuk sokkal inkább azért lett bevezetve, mert vért és verítéket nem sajnálva (szó szerint) kipucoltam a múlt héten a szőnyeget és jövő nyárig ez már így marad. (Erre fel Zalán a szőnyeg ünnepélyes leterítésének estéjén csillámos filcet nyomott a szőnyegre...lálálááá, szép az élet....)
- Jut eszembe, nincs rajzolás és firkálás a szőnyegen, van asztaluk, nem is egy, ott lehet alkotni a mesterműveket bőven. Egye fene, az erkélyen sem tilos, csak nehogy valami kóbor járókelőbe fúródjon egy elkószáló ceruza....
- Szennyes helye a szennyeskosár. Nem a vécé padlója, nem az előszobáé és folytathatnám...
- Egyszavas, felszólító mondatban felém intézet utasításokat nem hall meg a szülői fülem.
Gyk. példa: "Szörpöt!" vagy "Palacsintát!" - Olykor 
feledésbe merülnek a varázs szavak, pedig annyira szülő-szelídítő mind a kettő....A felszólító módot eddig sem tűrtem egyébként, de ha már összegzünk, legyen teljes a kép!
- Este nincs mese. Kész. Max. anya kútfejéből vagy könyvből. Este a tévé a felnőtteké. Már ha bekapcsoljuk....
- Hisztit nem tolerálunk (itt most nem definiálnám, milyen a Réka/Zalán féle hiszti....) 
Egyelőre a "nem veszünk róla tudomást" módszer tűnik nálunk a legeredményesebbnek. Főleg Zalán esetében aki, olyasmiket képes kiverni a palávert, hogy ő nem ugyanott tért át az úton, ahol Réka...és hogy neki vegyek fagyit, de AZONNAL  kisboltban. Ezeket itthon, hiszti után megbeszéljük, átrágjuk. Ennek inkább Réka esetében látom értelmét, Zalán csak duplán pipa lesz rám, amiért előszedem a témát megint, a hiszti lecsengésével.
- Ebéd után van csendespihenő. Aludni nem kötelező, csak "magukba szállni"....
- Reggel 9-kor katapult az ágyból, zenés ébresztő 
- Ebéd vagy vacsora nem elfogyasztása automatikusan a nasik diffundálását okozza a szekrényben....Kár lenne értük!
- árvíz szerű kipancsolás nem megengedett. Ha mégis előfordul, az elkövetőké a nemes feladat, hogy feltakarítsanak maguk után
- A büntetés minálunk: programok törlése. Nincs fagyizás, nincs pancsolás, nincs fürdőzés, játszótér, nincs ez, nincs az. És ha nem igazodik a banda, tényleg ne is legyen. A tetteknek legyen következménye. Vagymi...Enyhébb bünti az "átzavarás valamely másik helyiségébe a lakásnak" című. Az ágyba küldés annyira nem tetszik, ne legyen az ágyikó büntetés színhelye, nem? Az ajtó durva bántalmazása, rúgdosása a büntetés automatikus meghosszabbítását eredményezi. Ez alól feloldásnak helye nincs.
- Nagyszülőkkel, idegenekkel (mindenkivel) udvariasan, szépen beszélünk, vagy jönnek a "következmények". Rékánál már ritkán van gond a köszönéssel, elköszönéssel, ő pedig ebben úgymond húzza maga után Zalánt.


Hirtelen felindulásból ennyit tudtam összefoglalni.

Ja, hogy más szülő számára mindez evidens és első nekifutásra is kb. így csinálja? Ezért nem írok minta blogot és adok szaktanácsot gyereknevelés ügyben, értitek ugye?