A Szilveszter és az Új Év első napja békésen telt, javarészt itthon voltunk. Ki-kiruccantunk azért sétálni, megetetni a kacsákat és hattyúkat a Zagyva parton. Minden olyan lelassult és nyugodt volt, hihetetlen. Együtt voltunk, pihentünk, kikapcsolódtunk. Volt virsli, lencse és kukoricasaláta, tiramisu és aranygaluska, amihez - mint mindig - most is duplán készítettem a sodót, mert az első nem akart besűrűsödni az Istennek sem.
Szilveszterkor a hagyomány szerint sajtos pogácsát szoktunk majszolni, frissen sültet, ropogósat....Hát most nem tudtam rávenni magam, hogy gyúrjak, szaggassak, így is több időt töltöttem a konyhában az ünnepek alatt, mint egészséges. Úgyhogy a pogácsáról lemaradtunk, még a cukrászdában sem kaptunk, mert mire odamasíroztunk, elfogyott. Mindegy, köménymagos masni is megtette, a pogácsa pedig csak késik, de nem múlik.
Este filmeket néztünk, egy felnőttesebbet Tom Hanks-szel (Bridge of Spies, vagy valami ilyesmi. Tetszett! :)) és egy gyerekeknek valót. És persze, ahogy eddig is, ettünk, ittunk kedvünkre, blablabla....Mindezt már elhomályosítja mindaz, hogy azóta ez a két csodás hét véget ért, és ha nem is hétfőn, de kedden visszatért minden a régi kerékvágásába. Mit mondjak, hétfőn eléggé el voltam kenődve. Réka vissza a suliba, ahol a félév előtti 3 hét mindig tele van TZ-vel és dolgozatokkal, Tibi visszatér az irodájába, ahogy én is....jajjajjjajaj....Egyáltalán nem fűlt hozzá a fogam. Összecsomagoltam a tornacuccokat, Réka kreatív dobozát , ami a padban van, a vívó holmikat is, Zalán úszó cuccát, ágyneműjét, benti ruháját, törölközőjét, csere ruháját stb stb....
Már jobban vagyok, de ha belegondolok, hogy egy évben pusztán két olyan hét van, amikor együtt lehetünk, nincs iskola és meló, csak nyugi és buli, akkor eléggé elkeseredem. Na mindegy, fel a fejjem, szép az élet, param param, jó az élet, param param. Vagy hogy is mondta a nyuszika? :)
Rékáék első nap rögtön feleltek egy Petőfi versből, előreirányoztak néhány TZ-t, volt furulya órája, elment vívni és megjegyezte, hogy csütörtökön M. néni (magyaros) szeretné látni a Két Lottis olvasókönyvet, úgyhogy az első négy fejezetet be kellene fejezni, mert hagy lássa, hogy annyi már készen van. Este 9-re hulla fáradt voltam. Amúgy is egész nap arra vágytam, hogy itthon legyek a karácsonyfa mellett a kanapén, a meleg szobában, egy jó könyvvel a kezemben, körülöttem a gyerekekkel....Persze semmi ilyesmit nem csináltam két hét alatt, leszámítva azt, hogy körülvettek a gyerekek...de mindegy, attól még vágyni lehet erre.
Hétvégére máris sok a terv, pl. papagás kiállítás lesz, amire feltétlenül el akar menni Zalán. Moziba is mehetnénk az Énekelj!-re, anyukámat is meglátogatjuk és persze, ki ne hagyjam, tanulni is kellene, mert bár most pénteken dolgozatot írnak matekból, de jövő pénteken témazárót, gyakorlatilag félévet záró dolgozatot. Jó, nem? Én nem értem, miért mindig pénteken írnak matekból is, németből is rendszeresen, amikor már a legfáradtabbak.....Azért nincs gáz, mert a szünetben is tanulgattunk, így teljesen képben vagyunk, maximum kicsit gyakorolgatni kell. Pl. 1923 g hány kiló, hány dkg, hány g? ÉS 1052 g? De nem fogjuk túlzásba vinni. Szövegértés dogára nem szoktunk gyúrni, az emlékezetből írásra meg nem tudom, hogy készülhetnénk. Szerintem passzolni fogom. Jaj, ez az iskola.....
Tegnap Zalánt megint össze és vissza dicsérte Gy. néni a Nevtanban és ha már szóra jött ki, Tibi megemlítette, hogy két tanítási nyelvű intézménybe szánjuk...mire Gy. néni azt válaszolta, hogy ő támogatja és jó választásnak gondolja. Meg is indokolta, hogy miért, de az már nem jött haza, magyarán Tibinek már fogalma sincs. Azt le számítva, hogy ügyes-okos, jól motiválható és érdeklődő. Azért örültem ennek a hírnek, hogy "alkalmasnak találtatott" Zalán a kéttannyelvűre Gy. által is....Hát remélem, nem nyúlunk mellé.
Ma meg Tiborom bejelentette, hogy németül fog tanulni. Merthogy nem állapot, hogy mi itthon csivitelünk németül - erős túlzás - ő meg egy kukkot sem....Hát hajrá! Legjobb lenne, ha Rékával együtt tanulna, gyakorolna. Bár ő valami online tanfolyamban gondolkodik. Persze, hiszen annyira ráér és annyi szabadideje van.
Ezt továbbfűzve egy Rékamondta a végére: Leánykám ezt találta mondani az ágyban a jóéjtpuszi előtt.
- Mein Vater ist ein Pferd....du bist (mármint én) eine Kuh.....
Kedves, nem????
