2015. november 30., hétfő

Erkölcstan házi



Múltkoriban, amikor nálunk járt az ingatlanos nőci, fel kellett mosni, amikor meghallotta, hogy Rékának van olyan tantárgya, hogy erkölcstan. (Hittan/erkölcstan). ERKÖLCSTAN?? Biztosan felnőttek már a gyerkőcei, unokája - ha van neki -  viszont még nem oskolás. Nekem teljesen megszokott, mintha már az én időben is lett volna ilyen tantárgy (bizony hittan lehetett volna). 

Réka házija kb. 2 hete az volt, hogy soroljon fel 10 szabályt, ami otthon érvényes. Némi késéssel abszolválta ezt a feladatot a nyavalyája miatt. Hogy mit írt? Végülis semmi különöset, de mégiscsak ez is egy tükör....

1) Mikor hazaérünk, mindig mosunk kezet (bizony, ez alapszabály, gyerkőcök előtt is szokásunk volt)
2) Anya mindig főz vagy süt vacsorát (a bermuda is meleg kaja...)
3) Sosem eszünk vacsorára szendvicset. (esetleg bermudát...)
4) Lefekvés előtt mindig fogat kell mosni (az ám!)
5) 9 órakor este villanyoltás (vagy 10-kor, ahogy sikerül...jájjj) 
6) Mese soha nem marad el (kivéve, ha valami kapitális csínyt követtek el)
7) Hétköznap nincs tab. Ha kész van a házim, akkor van. (Rékának hétköznap nincs tab, úgyhogy valamit félre értett) 
8) Reggel nem lehet mesét nézni, de apa be szokta kapcsolni. (Ezt nevezik szélmalomharcnak)
9) Mindig tanulunk egy kicsit.(Aha, mindig hétvégén...)
10) Lehet játszani is. (Rágalom!)


A legfájóbb mondat a világon...


Mostanság Zalán nevéhez kötődik és így szól:

"Én szar vagyok...."


Hogy ezt honnan vette, kitől hallotta, félve teszem hozzá, ki mondta neki, nem tudom, de valahányszor kiejti a száján egy picit összetörik a szívem.....A pszichológus csaj már akkor levegő után kapkodott, amikor azt meséltem, Zalán olykor mondogatja, hogy ő csúnya és buta. Hogy ehhez mit szólna, nem tudom, de pont eléggé fáj ez így is.

2015. november 29., vasárnap

Üzenet hajnalban



Ha hajnal és ha üzenet, akkor az csak két emberke lehet, vagy "anyatársam" a suliból,  akinek valami kérdése támadt lecke fronton (áldás a facebook ilyenkor, komolyan mondom, majd Zalán idején is gyűjtenem kell magam köré/mellé legalább egy "anyatársat", akivel lehet egyeztetni sulival kapcsolatban.) vagy a tantónéni. Szombat hajnalban az utóbbi üzenetére ébredtem (bár igazából már fenn voltam, rosszul aludtam kivételesen, valami baromságot álmodtam...

Üzent, hogy nagyon szupi a csajszi, jobban tudta a szerepet a pénteki próbán, mint aki nem is hiányzott. Igen, Réka tényleg említette egy-két tőmondatban, hogy jól ment a próba. Mostanában mintha kevesebbet mesélne a suliról...Hm...Valamint küldött még puszit Rékának és úgy egyáltalán a bandánknak. Visszaírtam neki kisvártatva, hogy örülök, hogy "megvárta" őt a szereppel. Inkább eltolta az előadás időpontját. Mire válaszolt, hogy őt jártak jól vele, egyből megérti mit akar, mik az instrukciók, szóval nagyon ügyes és okos. Szeretek ilyeneket hallani. Lesz fogadóóra december közepén, egy héttel a suli vége előtt. Te jó isten, hamarosan itt a téli szünet. Még csak most kezdődött a második osztály!

Találtunk egy remek házat a szomszédos utcában. Minden elvárásnak megfelel nagyjából, habár még jópár milliót rá kellene költeni. Viszont egy HÁZ saját kerttel, még ha az pici is és garázzsal. Egy zsákutcában! A sulitól 3 percre. Egy kis bibi az ára körül is felmerül. Nagyjából 5 milkával a limitünk felett van. És nem csokira gondolok. Úgyhogy egész este csak sóhajtoztunk és vágyakoztunk....Anélkül, hogy akár csak egy pillantást vetettünk volna a házra személyesen. Hát legalább rácsodálkoztunk, hogy létezhet olyan kégli, ami megoldás minden gondunkra (mondom ezt anélkül, hogy tudnánk biztosan, hogy a garázs/melléképületből lehet iroda és műhely is) csak meg kell keresni...Az az öt millió azért sajnos nem elhanyagolható aprócska kis probléma....

2015. november 28., szombat

Star Wars közben



Tegnap felhívott az ingatlan irodától egy nőci, hogy eladó e még a lakás, merthogy van egy ügyfele, akit érdekelné. Csakhogy felmerült a kérdés, tudunk e gyorsan kiköltözni, merthogy eme ügyfélnek sürgős az adásvétel, birtokbavétel. Ahhoz képest, hogy a lakást még csak nem is látta, gyorsnak tűnt a tempó. Abban maradtunk, hogy majd még egyeztetünk. Azóta sem hívott. Itthon este eltűnődtünk, hogy szükség esetén mégis milyen gyorsan menne a kiköltözés...Mivel momentán nincs olyan üres lakás (ami tetszik, klassz helyen van és még meg is tudjuk fizetni), ahová azonnal be tudnánk vackolni magunkat, ráadásul télvíz ideje van...hát nem lenne egyszerű. Viszont ha alku nélkül kicsengeti a vételárat...háááát....

Péntek délutánonként rajziskolában tengeti óráit Réka, ez a terem hátul van, az udvarból nyílik, ám eszembe villant a tornacucc, ami rendre mindig a suliban marad péntekenként, úgyhogy mégis a tanterem felé vettem az utam (ami a főépületben találtatik). A terem ajtaján már nem tudtam belépni, elállta az az anyuka aki nagyon a bögyömben van, mert állandóan sutyorog az ofő fülébe, lobbizik, teljesen szükségtelenül szerintem, mert egyébként tök jó képességű a fiacskája. , aki hajlamos állandóan a tanárok nyakán lógni. Azért átnyomtam magam a kettejük által kreált útszűkületen és magamhoz vettem a tornazsákot, táskámba gyűrtem ezt és azt Réka padjából. Igyekeztem volna kifelé, mert sapka-sál-meleg dzseki kombóban borítékolható volt, hogy elég hamar el kezdett peregni rólam a veríték. Mire megfordultam, magam előtt találtam az ofőt. 

Elmondta, hogy nagyon sokat hiányzott a Réka (relatív, 6 napot pontosan), hétfőn matek doga, kedden környezet doga...de megírja mindkettőt, mert matekból minden téren toppon van, környezetből pedig megadja a témaköröket, nézzük át. Ma már ki is derült, hogy tennivalónk nem igen van a környezet anyaggal kapcsolatban. Matekból viszont a 2-5-10-es szorzótáblán túl vannak, összeadnak és kivonnak 100 alatt és még valami mértékegység cucc is van...Holnap majd valamit gyakorolunk rá. 

Azt is említette az ofő, hogy lefogyott Réka, biztosan a betegsége miatt.... A mai ebédnél is alig evett valamit, már le akarta adni a tálcáját éppen, de ő visszaküldte, hogy muszáj ennie és még dolgozzon egy kicsit azon a raguleves, krumplis tészta koszton. Sajnos igaza van, Rékát felgyógyulásával hízókúrára fogtuk, tényleg csont és bőr, aggódom némiképp. 23 kg. Mindig is vékony volt, amióta járni tud, de amolyan csini-vékony. Most meg sovány-vékony. 

Hogy a kedvében járjak, egyik kedvencét készítem a másik után, ma oldalast sütöttem, a kedvenc tepsis krumplijával, rántottam karfiolt is. Reggel pedig mellette ücsörögtem, amíg be nem nyomta mind a két szendvicsét reggelire. Pont mint annak idején bébi korában az alma pürével. Épp csak hogy nem ült etetőszékben, annyi volt a difi. Jövő hétre terveztem borsó levest, lasagne-t, túrógombócot, pörköltet tarhonyával és dubary csirkét is, ebből nem mind fenéknövesztő, de talán mindből jól bepakol majd a pocakjába. Annyi pont elég.

Azt is tervezem, hogy mostantól csomagolok neki tízórait, friss zsömlét, kiflit, lehet, hogy a sulis kaját elunta, azért hagyagolja. Mindent elun x idő után, ezért sűrűn váltogatni kell a kínálatot, de egy ideig biztos megteszi az ilyen-olyan kifli + a sulis uzsi és tízórai, gyümölcs és finomságok, amit amúgy is csomagolok. Megfigyeltem nyílt órán is, mindenki elővillantotta a szendvicsét, péksüteményét, csak Réka nem. Csak unszolásomra vette el a kosárból a tízóraira járó mákos kiflit is. Valahogy nincs étvágya. Talán csepegtetek neki svéd cseppet az itókájába, veszek vitamint, D vitamint már írattam a doktornénivel. Mindenképpen magára kell szednie egy-két kilót. 

Valamelyik este régi fotókba botlottam a mobil vinyókon, hát persze, hogy elfogott a nosztalgia...Olykor tegnap volt, hogy dajkáltam őket újszülőttként, máskor pedig hihetetlen, hogy fiatalabbak is voltak, mint 5,5 és majdnemnyolc....Mikor milyen gatya van rajtam. :)

















2015. november 27., péntek

Semmi izgi



Réka ma újra visszatért a suliba. Gondolom, nem éri nagy megrázkódtatás....Egyeztettünk a héten É. tantónénivel az ovisoknak Mikuláskor eljátszandó mesejáték témájában. Azt említette Réka, hogy kapott benne szerepet, de hogy pontosan mit és mennyit, azt nem volt ideje neki sem megtudni, addigra lerobbant. Végül péntek helyett a következő kedd este jutott el hozzánk a szerep szövege. Kérdezte É. (hajnalonként trécseltünk valamikor 6 óra előtt nem sokkal), hogy akkor Szélikét sem tudja eljátszani a leányka? Némi tétovázás után vállaltam, hogy péntekre nagyjából betanítom neki a rá eső szöveget. Akkor az még olyan sok időnek tűnt.... A héten, kolleganőm felmondása, távozása miatt teljes időzavarban voltam, halovány fogalmam volt csak, hogy mikor melyik nap van.
 
É. először csak annyit írt, hogy majd átgondolja, hogy legyen és visszaszól. Este pittyegett is a telefonom, É. volt az, hogy tanuljuk a szöveget, eltette a mesejáték "premierjét" későbbre. Szóval Rékáé maradt a szerep, hurrá! Na nem mintha őt ez felvillanyozta volna, csodálkoztam is, teljesen passzívan fogadta a hírt. Aztán rájöttem miért. Mert neki kellett feküdni annak a kb. 22 gépelt sornyi szövegnek, tanulni meg utál. Én nem tudom, mi lesz ebből a leányzóból...És egyáltalán kire ütött ez a gyerek, amikor mi Tibivel világéletünkben szorgalmasak voltunk. Kevésbé okosak, de legalább igyekvőek.  
 
Szerdán este átolvastuk néhányszor az egész mesét, egész jól ment, tegnap tovább csiszolgattuk, a végszókat próbáltam rögzíteni Réka buksijában...Nem mondom, hogy 100%, de úgyis próbálnak még eleget. É. amúgy is megjegyezte, hogy lassan haladnak a próbák...Gondolom, kevés magyar órát tud a darabnak szentelni, igazából el sem tudom képzelni, mikor próbálnak. Esetleg tesi órán?
 
Visszatérve még a keddhez, aznap aztán jó sokat bőgtem. Ami szokatlan tőlem, mert ahogy öregszem érek, szinte egyáltalán nem szoktam sírni, inkább könnyezni vagy meghatódni, szomorkodni, orrot lógatni..... esetleg örömömben pityeregni. Na ilyen mondjuk sajnos jó régen volt....Aznap búcsúztattuk a kolleganőmet. Igazából a márciusban távozó T. kolleganőm még közelebb állt a szívemhez, akkor még sem bőgtem...Biztos ez a kialakult helyzet és hogy az egész jó kis bandánknak vége, feloszlik örökre. Hát annak muszáj volt szentelni pár könnycseppet....

Zalánt is érte egy kisebb sokkk tegnap, amikor 9 óra körül végre bevánszorogtak az oviba (egyébként 8ra járnak, ez egy kivétel volt). Csoport sehol, tornaterem üres....Kiderült, hogy könyvtárba vonult a banda, csak elfelejtettek szólni a renitens - alkalmanként -  később érkezőknek. Mit volt mit tenni, a szomszéd csoportban hagyta Tibi Zalánt, sietett JÁszberénybe....Persze sírt és tiltakozott Zalán. Elmondása szerint utálja a Kistücsköket...Meg mindent, ami kibillenti a megszokott kis életéből. MIndegy, túlélte, mivel rejtett kamerám nincs abban a csoportban sem, hát nem tudom, milyen kellemes volt az a pár óra a szomszédoknál. :) A mulasztást elkövetett óvónéni később bocsánatot kért.

Advent első vasárnapja lesz a héten. Egyre többet agyalok a karácsonyi ajándékokon....A gyerekek szerintem "készen vannak", várom még Réka listáját, mit szeretne, azt tavaly is nagy segítség volt. Zalán túlkészült, a márciusi névnapjára is megvan az ajándék, azt hiszem. Attól még becsúszhat neki ez és az, a rokonságtól, pl. valami Star Wars-os...ez most a menő az oviban (Egyáltalán látták már a filmeket?? Nem is ovisoknak való.) Távirányítós dínót is kért, de én nem is találtam a neten, ez egy, kettő, nem látom értelmét egy ilyen játéknak, már látom is, ahogy sokadik játéktároló ládából pislog a nem olcsó rémség...Szóval nem kell.

Jövő héten a Mikulás csomagba valókat is össze kell szedegetnem, azzal viszont majdnem el vagyok maradva, magamhoz képest. :) Majd úgy csinálom, hogy egészséges cuccok is akadjanak a zsákban bőven, aszalt gyümölcsok, mandarin, mogyoró és némi csoki. Egyáltalán nincs karácsonyi hangulatom még, nekem nem is szokott megjönni csak akkor, amikor belecsapunk az adventi sütik megalkotásába...Hókifli, zserbó, linzer....hmmm....Alig várom, hogy nekik essek. Sütni, persze.....

 

2015. november 25., szerda

Zalán mondta



- Mi volt ma az ebéd az oviban? - egy klasszikus kérdés, ugyebár.
- Homár! 

...

- Milyen ízű ez a gyümölcslé szerinted, Zalán? Milyen gyümölcsből készülhetett?
- Hát...alma...
- Nagyon jó!
- És még....mangó....
- Szuper!!!!
- És banánhéj!
- Banánhéj??
- Vagyis, vagyis....banán.

...


Blogot írok, pötyögök hát ezerrel a billentyűzeten. Zalán figyeli ahogy szaporán sorakoznak a betűk egymás mellett, nézi, nézi, majd megszólal:
- Anya, ez halandzsa-bandzsa?
Ahogy vesszük...

2015. november 24., kedd

Találóskérdés



Mi az?

Díszpárnán 10 db szárazbab, amelyre Zalán ráül, határozottan nem véletlenül.
..
..
..
..
..
..
..
..
..
Dínó papa a tojásain kotlik

Zalános


Zalán kitörő örömmel a képén tör ki a csoportszobából, kezében egy rajzot lóbálva.
- Nézd mit rajzoltam!
- Ó, be' szép! Ez a mi házunk? - pont úgy néz ki. Mellette pálcikaemberke, amolyan Zalán módra. Megfordítom a lapot, amin egy szépséges királylány feszít.
- Azt is én rajzoltam!- fűzi a kommentárt Zalán.
- Komolyan? Ez zseniális! Nagyon ügyes vagy.
Ahogy öltözködik, alaposabban szemügyre veszem a rajzot. Gondosan megmunkált, fitos orr, cicomás ruha, puffos ujj....Ha Réka rajzolja, elhiszem, de Zalán...nem jellemző, hogy úgy mondjam. Gyanú fészkel a lelkemben.
- Ezt Alexa rajzolta? Vagy valamelyik kislány? Segítettek benne? - kérdezem a cipőjét magára rángató Zalánt.
- Nem, én rajzoltam.
- Na de komolyan, Zalán. Ki rajzolta ezt? A ház már éppen eléggé gyönyörű.
- Én rajzoltam. - vág szomorú képet. - Nem hiszed el nekem?
- Hátttöööö...Te rajzoltad?
- Én hát!
- Oké.

 
Itthon kértem egy reprodukciót, de szégyellősen-huncutul elvigyorodott, hogy most túl fáradt hozzá. Még azt el tudom, képezelni, hogy egy mesekönyv képét átmásolta, de inkább idegenkezűségre gyanakszom. Annyira igyekszik szegénykém, hogy még néhány idegen tollat is képes lenne meglengetni? Nem tudom. 
 
Egyébként sokkal többet kellene foglalkoznom vele, együtt rajzolni, kreatívkodni, nem beletörődni az időhiányba és abba, hogy a Ketteskéknek sokszor ez a sorsuk. Múltkor panaszkodott, hogy nem tud hóembert rajzolni (önbizalom dolga volt az egész, mint annyi minden nála), kicsit bíztattam és sikerült neki, nagy volt az öröme. Januártól azt hiszem egy darabig lesz időm foglalkozni a gyerekekkel, a cégünk Pest megyébe költözik. Mivel nem vállaltam a fel- és hazautazást, másik állást kell keresnem. Mondom, hogy egyik jó történik velünk a másik után.
 
Most hallom, hogy a törökök lelőttek egy orosz gépet. Na tessék.

Abba sem hagyja



Mármint Réka a köhögést. Tegnap vissza kellett vinni az orvoshoz, mert stagnált a köhögése. Vagy még inkább rosszabbodott. Igazából már a hétvégén látszott, hogy ebből nem lesz gyógyulás, de azért a remény nem halt meg. Csak hétfő reggel. Tibi - nagyon helyesen - nem vitte el suliba. Szegény szét is köhögte volna magát. Nyugalomban még csak csak elvan, de pl. ha hideg levegőre kimegyünk, illetve onnan be, hát készen van teljesen, hogy a szívem szakad meg érte. Szóval beláttam, hogy semmi helye suliban. Nem csak arról van szó, hogy kettőt köhent....
 
Fél ötre értünk a rendelőbe, ahol legalább 30-35 roma kisebbségű várakozott csapatostul. Ők úgy járnak orvoshoz, hogy egy a beteg és 5-6 a kísérő. Ez felettébb megnehezíti többi  várakozó dolgát,  úgy nyüzsögnek, mint a méhek (bár ez nem jó hasonlat), jobbról balra el, majd balról jobbra el. Ahová először leültünk, onnan valósággal el kellett menekülnünk. Annyira büdös volt, hogy Réka orra nem bírta tovább két percnél. Volt egy pont, ahol határozottan sírhatnékom volt és sokadszorra is felmerült bennem a kérdés, hogy mit keresünk mi még mindig ebben a rendelőben. Ja, igen, ragaszkodunk a doktornőhöz.
 
Egy időszakban még biztonsági őrt is alkalmazott a doktornő (gondolom ő), aztán valahogy a sorszámot is osztogató hölgy eltűnt és maradt a következési sorrend eldöntése a jámbor betegek tömegére. Szerencsére többnyire egymással kapnak össze, szerintem maguk sem tudják követni, ki, mikor , kivel érkezett...abban sem vagyok biztos, hogy valamennyien betegek, sokszor csak az igazolás a lényeg.
 
Megfigyeltem, hogy 5 órakor, a rendelés elvi végén már nem zárják be az ajtót, magyarán simán ráérünk fél hat tájban megtámadni adott esetben a rendelőt, nem maradunk le semmiről. Azaz de, a többségi kisebbségi szemléről és showműsorról...Más is rájöhetett erre, utánunk csak is átlagos emberkék következtek, akik sem büdösek, sem hangosak, sem koszosak nem voltak.
 
Valamikor fél hat körül Réka az ölembe vackolt és elaludt. Ha semmi más jele nem lett volna a kórságának, ez is elég lett volna az aggodalomra. Aztán felébresztettem szegénykét, ahogy mi következtünk. Kaptunk persze antibiotikumot, írattam ki D vitamint és Sinecod-ot (aminek a neve majdnem nem jutott eszembe, csak az, hogy "COD" és hogy az valami hal....hát pislogott volna a doktornő, ha ezt elővezetem neki...:)) Csak annyi megjegyzése volt, hogy tényleg nagyon gáz lehet a köhögés, ha az előző üveg elfogyott. Megnyugtattam azonban, hogy nem egy egész üvegről van szó, régi maradékról csupán. Ennek azonban mindig kell otthon lennie, mert ilyen köhögéses nyavalyában ez az egy, amitől tud aludni szegény Rékám.
 
Pénteken, amint elfogy az antibogyó (ami nem bogyó, hanem egy lötyi), és nem köhög ennyire kínzón, mehet elvileg suliba. Addig is függőben van a szerepe a Mikulásos darabban és ma nem mennek el a zongorás főpróbára a zeneiskolába sem, mert nem igen lenne képes belefújni a furulyába... Ezt leszámítva még 3 hét a téli szünetig.
 
 

2015. november 23., hétfő

Csak semmi foci!



Vasárnap reggel szelíden ébresztettem, hogy úgy élje meg, teljesen magától tér magához. Hancúroztunk még egyet az ágyban, kergettem finoman a lakásban, mire sikerült felöltöztetni, pár falatot belé is diktáltam. Idillien peregtek a reggel órái. Pontosan fél 9-re készen álltak, hogy Tibivel elinduljanak az edzésre, mely 9től kezdődött a Zöld Házban. És akkor elhangzott az a bizonyos bűvös mondat.
- Nem akarok menni...nem megyek.....
Majd még egy.
- Utálom a focit.
Ami persze nem igaz, mármint az utóbbi, de varázsütésre oda lett a varázs és felszállt a rózsaszín idill is. Következett negyed óra finom rábeszélés Tibi részéről,  nógatás, biztatás. Tudtam, hogy mindegy, ha egyszer nem, akkor nem. Én betettem volna az autóba úgy is, ha nem tetszik neki, úgy is ,ha sír, mert tudom, hogy mire kiérnek az edzésre, belekezdenek a fociba, megjön a kedve, fülig szalad a szája és remek 1,5 órát tud majd maga mögött. Tibi nem akart erőszakot, mottója, hogy semmit sem szabad erőltetni. Én, bevallom, dühös voltam. Finoman szólva. Máshogy csináltam volna. Beláttam azért, még vérnyomásom legmagasabb régióiban is járva, hogy így tényleg nem lehet semmit csinálni. Hogy hátulról kell lökdösni, óráról órára megy a huzavona, akarja, nem akarja, nincs kedve, beáll e, nem e...Az egyesület is olyanokat keres, akik AKARJÁK a focit és nem bottal kell lökdösni, hogy labdába rúgjon. Ha nem, nem. Feladtam.
 
Az a probléma és a dilemma, hogy Zalán ILYEN. És felmerül a kérdés, hogy ilyenkor mi a búbánatot csináljon a kedves anyuka, apuka? Mennyira hagyja annyiban mindezt?  Zalánnak semmihez nincs kedve, sem oviba járni, sem úszni járni, pedig mindkét helyen jól érzi magát, vannak nagyon jó cimborái. Semmit nem akar csinálni, ami közösség és ahol meg kell nyilvánulni, akkor sem, ha éppenséggel ügyes valamiben. A foci kapcsán is azt motyogta, hogy ő a legbénább a csapatban, ami nem igaz. Vannak ügyesebbek, nem azt mondom, de ők már a bölcsiben is rúgták a bőrt. Zalánban még  10 edzés sincs.
 
Nekem az volt a taktikám, ami most úgy tűnik, csúfosul összeomlik, hogy majd a foci illetve az úszás terén nyer annyi önbizalmat, hogy ki tudjuk lendíteni ebből a bezárkózásból és negatív előjelű önbizalomszintből. A focit, úgy néz ki, kihúzhatjuk a listáról nyugodt szívvel. Én nagyon sajnálom, kudarcként élem meg. Mint szülő, a saját kudarcomként. Ugyanúgy, ahogy Zalán önbizalomszinte önmagában az számomra. Azonban megyünk tovább, az élet nem áll meg, még az úszással kapcsolatban nem játszottam ki minden kártyám, ott van a talonban Gyuri bácsi (aki Rékát tanította annak idején úszni)....

2015. november 20., péntek

Újabb E.-s találka


Nem szívesen panaszkodok, mert még a végén valami nagyobb csapás is beüt (mert mindig van rosszabb), de sok jó mostanában nem történik velünk. Réka lebetegedett, pontosabban nem ítéltem úgy, hogy "iskola alkalmas" egészségileg. Köhög és köhög és köhög. Nem egyfolytában, úgy blokkokban, de ha rájön....A szeme sem jól áll, egyemismeg, rajta annyira látszik, mikor beteg, minden ott van a tekintetében.
 
Tegnap voltak orvosnál az apjával, a doktornő semmi különösebbet nem talált, a torka sem piros egyáltalán, úgyhogy most két napra kiírta, hétfőn mehet suliba. Ez a köhögős nyavalya egyébként olyasmi, ami kisebb korából kacsintott most vissza. Én már azt hittem, kinőtte, el is lehet felejteni. Éjszaka félig ülő helyzetbe állítottam a párnáját, hogy tudjon szegényke aludni. Különösebb gyógyszert - mint az megszoktam - nem kapott.
 
Közben szerda este azzal hívott fel Tibi, hogy Zalán tiszta kiütés, így nem viheti edzésre, annyira csúnya neki. Uzsgyi, doktornéni, még éppen elkapták a rendelés vége előtt. Valamilyen allergiára gyanakodott, figyeljünk oda, milyen új dolgot evett vagy ivott....Semmi más újdonság nem volt, csak az az egy kiló mandarin, amit előző este betermeltek. Nem mostam meg magát a gyümölcsöt, lehet ez a vegyszerektől, amivel kezelték a mandarint? Nem tudom, most kivárunk. Tusfürdő és mosószer, öblítő semmi új nem volt. Estére el is múlt az egész és azóta sem találkoztunk kiütésekkel.
 
Közben tegnap este azzal hívott magához a kádban trónoló Réka, hogy nagyon viszket neki a hátsó fele, combja. Ahogy kiemelkedett, rajta is volt bőven kiütés, hogy érdekesebb legyen, egészen más fajtájú, mint a Zaláné.
 
???????
 
Zalán tegnap ismételten találkozott E.vel a nevtanban. Örömmel ment hozzá, nem volt semmi gond a leszakadással apáról vagy anyáról. Nem is gondoltam, hogy lesz, hiszen látta már jópárszor, nem idegenhelyre ment, E.hez járni pedig kész jutalomnak tűnik, annyi érdekes dolog veszi körül. Lepergett az egy óra, vagy valami ilyesmi, majd előbukkantak Zalánostul a szobájából, hogy megmutassák, mit alkottak. Gyurmáztak egy hatalmas fát, rajta sok sok ággal, levéllel, rajta egy fészek, benne 10 tojás, a fán odu, benne mókus, a fészekben felnőtt sasok/sólymok. Azt nyilatkozta Tiborom, hogy E. teljesen el volt ragadtatva Zalán alkotásától. Ami azt illeti, Tibi is, szinte felnőtt alkotásnak tűnt. Persze fotó nincs róla, így még én sem láttam.
 
Hogy aztán miről beszélgettek és mire mentek, nem tudni, viszont kaptunk megint időpontot valamikor december közepére. Ki is fejeztem elégedetlenségemet, hogy ennek aztán marha nagy értelme van, havonta egyszer találkozni a pszichológussal! Azt felelte Tibi, hogy ez azért van szerinte, mert nem "kezelés" vagy terápia alatt áll a Zalán, csak megfigyeli a pszichomókus. Akárhogyis, HősHatos alapon "nem vagyok megelégedve a szolgáltatással". Fogok is beszélni a pszichológussal, ha legközelebb maga elé enged - idén már lehet, hogy nem -  hogy ez így nem igazi, vagy foglalkozzon vele heti vagy kétheti rendszerességgel (2 hét is elég lenne) vagy ajánljon valakit, aki ezt megteszi helyette, akár magán alapon is. Valamiért azonban kaptuk ezt a harmadik időpontot, mert alapból arról volt szó, hogy csak kettő lesz...Valamire még keresi a választ (kérdés mondjuk van bőven), gondolom én. Majd csak összefoglalja mire jutott és akkor szóba jöhet a hogyantovább is.

 
 
 

2015. november 19., csütörtök

Fogadóóra


 
2 órára volt időpontom az oviban fogadóórára Zalán óvónénijeivel. Meglepetésemre, olyan állt elő, mint még soha, fél óra csúszással peregtek az események. Valakinek sok megbeszélnivalója akadt, esetleg nagyon le kellett beszélni a suliról az anyukát, vagy éppen rá, nem tudom. Valahogy óra húsz tájban került elő az egyik óvónéni az előttem sorra került párral. Pislogtam rá várakozón-gyanakodva, hogy majd azt mondja, hagy folytassuk már egy másik alkalommal, mert ez meg az közbejött....De nem, befelé invitált. Abba az irányba, ahol valamikor az ebédet kellett befizetni. Hellyel kínáltak, mire egy kis széket foglaltam el Cs. óvónénivel szemben. Volt egy "felnőtt" szék is, éppen Cs. mellett, nem tudom, miért nem azt foglaltam el, biztos ennek is van jelentősége. Szeretek szemtől szembe lenni az emberekkel valahogy. Ezt már annak idején a nőgyógyászom sem értette, miért nem mellé ülök, miért vele szemben....Na mindegy.

I. óvónéni olybá tűnt, átvette a jegyzőkönyv író szerepét, ült a sarokban egy asztalkánál és jegyzetelt. Kevésbé szólt bele a párbeszédbe. Rögtön az elején rákérdezett Cs., hogy mit gondolok, legyen e suli jövőre, hogy szeretnénk. Én már akkor éreztem, hogy merre tendál az óvónénik ítélete, azon csodálkoztam, hogy nem jött fel a Difer eredmény. Aztán utólag sejteni vélem, hogy miért, nehogy felbátorodjak. :)

Ahhoz képest, amit az ovis csoport ajtajában állva lekommunikáltak nekem az utóbbi időben (csupa jót), hogy milyen ügyes, egyre jobban nyit, jelentkezik,felszólítják, akkor válaszol...szemmel láthatóan jól érzi magát az oviban, "belakta" azt, az óvónőket - so-so - elfogadta.....szóval ehhez képest, nyilván, egy másik szemszöget nézve, most másféle húrokat is megpengettek.

Igazából új dolgokat, pontosabban meglepő dolgokat nem említettek, bár bizonyos pontokon volt, hogy úgy éreztem, hallottam már ennél bíztatóbb véleményeket is. A felnőttekkel szemben nagyon zárkózott, nem viseli el, ha figyelem középpontjába kerül. Ha felszólítják, van, hogy válaszol, de utána kellemetlenül érzi magát. Feladatot egyáltalán nem vállal (naposság, fogkrém felelős, ilyesmi.) Nincs általa kezdeményezett kommunikáció óvónő és közötte, ez a legnagyobb gond egyébként. Szerintem mindig is ez volt...Úgy gondolják, hogy rendkívül alacsony az önbizalma, szinte hihetetlen mélységekben van. Azt is mondta Cs, hogy számára talány Zalán (és még rímel is), igazi titok, olyan gyerkőc, akihez hasonlóval még nem találkozott. Pedig - gondoltam én tovább  - nem tegnap kezdte a pályát....

Ildi néni hozzá tette, hogy azért sokat javult kicsoport óta és lám, a Difer tesztet is szépen végigcsinálta vele, fegyelmezetten, koncentrálva, bár végig egy kicsit izgulva, szorongva. Az mindenképpen egy jó pont, hogy nem kell mindenféle felmérésekre cipelni, mert rendelkezünk Difer eredménnyel.

És akkor ugrott a majom a vízbe, vagyis tértünk át a Difer eredményére. Ahogy sorolta I. néni, mely területen milyen eredmények születtek, úgy szaladt egyre feljebb a szemöldököm. Várakozásaimon felül teljesített Zalán, konkrétan jobb Difer-t írt szinte, mint annak idején Réka. Ha nem jobbat!!!! A tapasztalati következtetés és a másik tapasztalati hókuszpókusz (tapasztalati összefüggés) egyaránt 90% feletti eredményt hozott, mindkettő jelzést ad bizonyos formából az IQ-ról. Nagyon meg is dícsérték ilyen szempontból az óvónénik.

Hazafelé sétálva azon gondolkodtam, hogy vajon milyen Difer-re számítottam én a lelkem mélyén? Valószínűleg túlságosan el voltam azzal foglalva, hogy mi lesz, ha szóba sem áll az óvónőkkel, akkor milyen következő lépéseket kell majd megtennem....mintsem várakozásaim lettek volna. Ügyes gyerek, okos gyerek és kész. Távol áll a túlfejlesztett és lestrapált gyereknek akár az árnyékától is. Töredéknyi feladatlapot és fejlesztő ezt és azt tudhat magáénak Rékával összehasonlításban. Viszont Réka a "személyi edzője", legalábbis a játékon keresztül mindenképpen!  Ez biztosan nem elhanyagolható körülmény. Teljesít, ahogy teljesít, tud, amit tud.

Januárban végleges döntést kell hozni az iskolakezdésről. Az már csak formaság lesz, az a fogadóóra. 

 

2015. november 17., kedd

Nyavalyás - frissítve



Sokat agyaltam azon a múlt héten, hogyan sakkozzuk majd össze a hét eseményeit, hogy 1)semmit ne felejtsek el 2) mindenhol ott legyünk, ahol kell 3) senki ne forgassa a szemét = mindenkinek jó legyen. Számolgattam a szabikat, rakosgattam őket jobbra és balra,  merthogy a számuk fájóan kevés, de igazán sehogyan sem volt jó. Annyira feszítettnek tűnt, ha a munkaidőt is beleszámítjuk. Végül mély levegőt vettem és azt találtam ki, hogy keddre szabit veszek ki. Akkor nyílt nap is, fogadóóra is.....Persze az élet aztán előrukkolt egy olyan megoldással, amire nem annyira vágytam.  Ami péntek este még csak lebegett a fejem felett, az vasárnapra biztossá vált, lebetegedtem. Kapóra jött, nem mondom, de azért nem ilyen lovat akartam!!! Tegnap kaptam az orvostól antibiotikumot, így legalább 3 napig itthon leszek. 

Hétfőn nem sok mindent történt azon túl, hogy délután aludtam egyet, amíg nem kellett menni a gyerekekért oviba, suliba.  Ma azonban már a nyílt órákkal kezdtük a napot, egy magyar és egy matek órát nézhettünk meg. Este rossz előjeleket láttam Rékán, köhögött, ami nála mindig a lerobbanás első jele....késő éjjel, amikor a homlokát tapogattam picit mintha melegebb is lett volna, mint szokott....Reggel írtam neki egy felmentést az úszás alól (3 ilyet mívelhetek egy tanévben, még soha nem éltem vele) és életet vertem bele, úgyhogy lebattyogtunk a suliba kéz a kézben. Remélem, nem betegszik le, mert akkor megint újratervezés lesz. Én már lassan nem is tervezek előre semmit, mindig csak az előttünk álló két napot, mert mindig minden mozgásban van.

Az órák klasszak voltak. A legnagyobb előnye az volt a mateknak, hogy egy kicsit belepillanthattunk a Sakkpalota módszerébe (heti egy ilyen órájuk van mindkét tantárgyból.) Sajnos én csúnyán elvéreztem volna a feladatokon, hiszen sem a figurák értékét nem tudtam, az egész rendszer idegen volt számomra, de a gyerekek nagyon képben voltak és majd kiesett a padból a gyerekek többsége, amikor felszólításra várt. E. ofő összeszedett volt, jól levezette az órát, kedves a gyerekekkel (naná, majd 25 szülő előtt rikácsolásba fog....) 

A magyar óra ugyanolyan pörgős volt, mint a matek. A szülők kedvéért. Biztos vagyok benne, hogy egyébként nincs ekkora sebesség a feladatok között, mert ez nagyon fárasztó lehet a gyerekeknek és megterhelő is....Egy mesét dolgoztak fel, tehát olvasás óra volt. Réka egyik kedvence, az Ugorjunk árkot! - című mese. É. néni kicsit szigorúbbnak tűnt, mint amilyennek elképzeltem, illetve amilyen benyomást sugároz a személyisége. Rá-rászólt a gyerekekre, ha lecsúsztak a padban vagy olyasmit forgattak a kezükben, amire éppen nem volt szükség. Bezzeg ami engem legjobban zavart, az állva jelentkezőkre és ugrálókra egyikük sem szólt rá....

Édesek, drágák, gyönyörűek voltak a gyerekek és persze ügyesek. Réka az aktív csapatba tartozott, szinte mindig jelentkezett és sokszor felszólították. A csapatmunkában bátran vállalt feladatot, bár ha azt utólag kiragadták a kezéből, akkor inkább nem vitatkozott. Végig követte az óra folyamatát, bár a könnyebb feladatoknál, megfigyeltem, nem jelentkezett, hasonlóan az osztály legjobb képességű gyerekeihez. Inkább akkor villanyozódott fel, ha nehezebb kérdések következtek. 

10 óra után volt egy rövid szülői a Mikulás ünnepséggel kapcsolatban. Felmerült a kérdés, van e egyáltalán értelme Mikulást hívni a csomagok átadásához, van e még olyan gyerek, aki hisz a Mikulásban?? Mi az hogy! Pl. Réka szilárdan hiszi, hogy december 6-ra virradó  éjjel a Mikulás csempészi a csizmájába a finomságokat. Valahogy leszáll az erkélyre, az üvegablak vagy ajtó nem akadály számára....és ennyi. Ez nem jelenti azt, hogy az osztályba beeső Mikulásról elhiszi, hogy az tényleg az, mert nem. Magyarán nincs jelentősége, hogy Mikulásnak öltözött gimnazista vagy vállalkozó libben be a zsákjával. Ezt így nem fejtettem ki persze ott az ofőnek, mert minek, úgyhogy keresünk egyelőre önként jelentkező Mikulás jelöltet a nagy feladatra. Tavaly 5000 Ft-ért bérelt egyet nekünk M. apuka. Számomra csak most derült ki, hogy 1) tavaly is volt Télapó a suliban 2) nem osztálypénzből béreltük az ártatlant. Az látszott, hogy M. apuka idén már így szeretné....

Marad 1000 Ft a keret a csomagra, melyet osztálypénzből finanszírozunk. A notórius osztálypénzt nem fizetők (jelenti ez azt, aki már tavaly sem adott be egyetlen forintot sem) úgy tűnik nem kapnak csomagot egyáltalán. Talán 3-4 ilyen gyerek van. Az egyik apuka felszólalt, hogy ez meg már milyen dolog, gyerekekről beszélünk, minimál csomagot kaphatnának ezek a hátrányos helyzetűek is. Leszavazta (hallgatás beleegyezés alapon) őket a banda, tehát aki első osztály eleje óta nem fizet osztálypénzt, annak a gyereke nem kap csomagot.  Erre a minimál csomag támogatója reklamált, hogy ez már megint olyan "magyar" dolog, hogy kirekesztjük a szegény sorsúakat. Nem pont így mondta, ez volt a lényeg. Azt gondolom, hogy aki tényleg egyáltalán nem fizet osztálypénzt és külön kérésre sem adta be ezt az 1000 Ft-ot, vagy akár 500-at csomagra már tavaly sem és idén sem fogja, annak a közösség ne finanszírozza a csomagját. Nem 3-4 szegény sorsú osztálytársa van Rékának, sajnos. Ez a kirekesztéses, magyaros dolog felemelte egy kicsit a vérnyomásom, de mindegy. Végül aztán hogy lesz e minimál csomag nem e, nem tudni, abban maradtunk, hogy aki szeretne ezeknek a gyerekeknek csomagot adni, külön pénzt adományozhat a megsegítésükre. Szerintem ez jó ötlet. 

Holnap reggel 8-kor Zalánnak randija lesz E. vel a Nevtanban (alig várja). Közben Rékát csak 10-re kell suliba vinni, mert a nyílt tanítási órákat az ő tantermükben tartják egy másik osztály számára is. Délután 2 körül fogadóóra Zalán óvónénijeivel (ami úgy volt még tegnap, hogy ma lesz, de neeem) Zalánnak 5-től foci edzés a ligetben. Hát ezt hozza össze két dolgozó szülő! De tovább megyek, csütörtökön Rékát 1 óra után el kell hozni a suliból (na jó, ügyelet lesz, ahogy szerda reggel is) és ha így haladunk, holnap délután vagy csütörtök reggel Rékát meg kellene mutatni a doktornéninek is....Jájjj...Ma még az ingatlanos nőci is jön szerződést kötni, el ne felejtsem!! Minden egybevetve most a legfontosabb egyébként az lenne - önző módon - hogy meggyógyuljak. 

Ui. Könyvtárba is menni kell mielőbb. Az egyik könyvet nem hosszabbították meg. Legyek virágzó katicabogár, ha még egyszer 10 könyvet kiveszek! 

2015. november 15., vasárnap

Sulis fotók



Amennyire meg tudom ítélni, idén is nagyon jó kis programot ütöttek össze a szervezők az Olvasás hete alkalmából a suliban. A mi É. tantónénink és az igazgatóhelyettes szervezte tavaly is, idén is, tényleg le a kalappal! Az eseménysorozatról készült fotók már péntek délben fenn voltak a honlapon, onnan értesültem, hogy Réka könyvjutalmat is kapott, az már itthon derült ki, hogy pontosan miért is.

Jöjjenek tehát a beszédes képek.


Első nap - a Hét nyitása. Tücsök Kázmér  mesejáték a tantónénik előadásában. Utána megtanultak E. ofőtől a gyerekek tücsköt rajzolni. :) 



É. tantónénink volt a Tavaszi szél. :))


Igazgató bácsi is mondott pár nyitó szót


Az elsősöknek már tavaly is volt olyan program, hogy az egyik tantóbácsi beült egy órára és mesélt valami jó kis mesét. Általában ugyanazok a tantóbácsik ezek, csak az elsősök változnak jellemzően. :)


Iskolánk támogatói és blablabla, nem tudom, kik még, is meg voltak hívva, hogy kedvenc könyvüket hozzák el és olvassanak fel belőle oldalnyit, fejezetnyit kedvcsinálóként. 


Ónodi Gábor, a Szigligeti Színház művésze idén a felsősöket szórakoztatta. 


Kiss József, a színház művészeti vezetője addig egy másik felsős osztályban tette ugyanezt. Mi lehetett vajon a téma?


Az biztos, hogy Ónodi Gáborral igen jól mulattak a gyerekek. 


Eligazítás a mese vetélkedő előtt a tornateremben. Rózsaszínben itt a kép jobb szélén Rékám. 


Itt már elfoglalta az asztalokat minden csapat. Egy darab tanuló képviselt minden évfolyamot az alsó tagozatból. 8 csapat indult (8 alsós osztály van). Egy igen jellemző testtartás Rékától az állva asztalra tehénkedős.....Itthon is így írja a házit. Egy ideig a székét hibáztattam, de látom, ártatlan. 


Felsőben Betűző verseny (vadiúj a parketta, hmm....)


A betűző verseny mezőnye


Hopp, van egy kép Réka csapatáról is, köszönjük, Laci bácsi! :)


Jutalmat mindenki kapott, eredményhirdetés másnap volt csak


Munka közben


Az alsósoknál Finy Petra írónő volt a vendég. 





Réka ide nem iratkozott fel, hát nem is lehetett itt.


Finy Petra akcióban


A gyerekek partnerek voltak, úgy látom. 


Mese író verseny ...


....mezőnye


Egyik másodikos meseíró. Réka nem írt mesét, nem foglalkoztatta a dolog. 


Na, a másik meseolvasó az elsősöknél, muhhahhaaaa.....


Felsőséknél Nógrádi Gergely érkezett író-olvasó találkozóra


Dedikált is, hát persze.


Egyik nap báb előadás is programon volt, a Csillagszemű juhász



K. tantónéni (felsőben tanít) mesét olvas a2 A-ban






Ez már a záróünnepség mezőnye.


Oklevél osztás. Réka csapata harmadik lett a mesés vetélkedőn. Gratulálunk! :)


Ennyi volt az Olvasás Hete programsorozata 2015-ben. De búsulni kár (Réka mondjuk nem is teszi) lesz jövőre is ilyesmi, programokban pedig nem szűkölködik még ez a félév, ó, távolról sem. 

2015. november 13., péntek

Nyitom-zárom



Tegnap két méretes dobozt egyensúlyoztam fel a lakásba a kapualjból, megérkeztek a webáruházból az ajándék halmok.  Nem az első adag, jelzem, kb. a harmadik, ha mindent összeadunk. Este, amikor a kölkök áztak a habokban, nekiestem a dobozoknak egy nagykéssel. Tibi elsápadt a tartalmukat leltárba véve, kérdezte, kérek e pénzt....Azt nem, de azért vakargattam is fejem búbját képzeletben sűrűn, mert ami Zalánt illeti, nagyon jól állok. Ahhoz képest, hogy ötletem sem igen volt kezdetben, belejöttem, mint kiskutya az ugatásba. Inkább annak kell szurkolni, nehogy még valami megtetszen neki, hála neked mesék közötti reklámok!

Réka ellenben, az ünnep halmozó...Hát nem mondom, hogy el lesz hanyagolva, de határozottan kevesebb eredeti ötletem van vele kapcsolatban. Márpedig az sok kell, ha nekem kell kitalálni szinte minden meglepit. A szülinapja azért lassan le van fedve ajándékilag, a karácsony még foghíjas. Rendeltem neki olyan felsőket, amelyekre Tibi tud mindenféle matricát nyomni (nem igaz hát a "suszternak jó cipője..." című....) Konkrétan Rumini értendő a "mindenféle" alatt. Keresni kell a neten megfelelő minőségű képeket, aztán hajrá. Rendeltem neki a meska.hu-ról baglyos táskát a vackainak. Azt is elhatároztam, hogy valami klassz kis ezüst fülbevalóval is meglepem. Van a belvárosban egy kis bolt, ahol nagyon szép dolgokat lehet vásárolni.  
 
Zalán szerdán elvágtatott az apjával edzésre. Meg is lepődtem, hogy Zalán menni akart. A szülők már ki vannak zárva a buliról, az edző bácsi ugyanis kifakadt, hogy TESSÉK, KEDVES SZÜLŐK, MEGNEVELNI EZEKET A GYEREKEKET, MERT KEZELHETETLENEK. Persze ez nem vonatkozott Zalánra, de attól még Tibi sem ülhetett be az edzésre. Ez jelentősen rontott a lelkesedésén, mármint Tibién, hiszen ül kinn a folyosón, nem elég, hogy az értékes munkaideje ketyeg, még nem is élvezkedhet....Ráadásul ettől a héttől már heti kettő edzés figyel be, vasárnap reggel 9 órára kell vinni a Széchenyi ltp-re, valami Zöld Házba. Akármi legyen is az, gondolom tornaterme az van.

Tibi megjegyezte, hogy a vasárnap az enyém, ő hétvégén aludni szeretne. Na nem mintha lenne olyan hétvége, hogy ő 8 után még alszik, mert nincs....Egy pillanatra kivert a víz, mert hozzátette, hogy ott a kocsi, vigyem el én a fiacskánkat az edzésre. És hát, aki ismer, tudja, hogy én meg a vezetés....Finoman szólva is ketten ülünk a kormánynál, én és a majré, ahogy barátnőm apukája fogalmazta egykor....De 30 km/ órával biztos kiérnénk és vissza, nagyjából egyben. Azért remélem, hogy viccelt Tiborom. Ugye viccelt????

Tegnap, amikor végre fél hatkor a szívinfarktus szélén betántorogtam az oviba (futva érkeztünk), megakadt a szemem egy táblin. Fogadóórára fel lehet íratkozni, téma az iskolakezdés. KEMÉNY NEGYED ÓRA!!!! Ennyi a rendelkezésre álló keret. Egy ilyen baromi fontos témában. Hát majdnem mondtam valamit. Réka idejében ez még 45 perc volt vagy fél óra, vissza kellene olvasnom. Hogy lehet az ilyesmit negyed órával elintézni? Amikor már tavasszal is egy órát csevegtem az óvónőkkel, mert előttem és utánam is lemondták az időpontokat.  Engem nem érdekel, hogy 13 óra és 14 30 között érnek csak rá az óvónők, amikor a gyerekek alszanak. Húzzák szét 2-3 hétre a rendelkezésre álló időt. Tetszettek volna korábban elvégezni a Difer teszteket! Hát nem? Nem az én hibám, hogy erre pl. Zalán esetében TEGNAP került sor. Komolyan, miért nincs az ovikban olyan, hogy panaszkönyv? Az más kérdés, hogy Zalán nem megy jövőre még suliba, szerintem ez a jó döntés (Tibi szerint nem biztos), így aztán elanekdótázhatunk Zalánról édesen 15 percben, időn túl pedig majd én át szeretném nézni Zalán Difer eredményeit. Nem tudom, hogy a kezembe adják e, lehet, hogy ahhoz sincs jogom, hogy belenézzek. Kíváncsi vagyok azért, hogy hogy teljesített a kis mogyorós csokim....Biztosan ügyes volt. (1)

Hát akkor ezennel megnyitom a hétvégét! Ja, nem, nem telt még le a munkaidőm. De egy órán belül az is eljön, aztán mehetek haza rendet rakni abban a káoszban, ami hétfő és péntek között létrejött. Hétfőn, erre biztosan emlékszem, még marha nagy rend volt....

(1) Azon már fel sem akadok, hogy 13-14.30 között marhára ráérek, ki kell vennem egy fél nap szabit. Mivel kedden nyílt tanítási órák lesznek Réka sulijában és ott a helyem, mert a leánykám igényelte, hát élmény lesz megint elkéreckedni a főnökömtől.

Apró kis kommunikációs zavar

 
 
Tegnap délután fél ötre értem az iskolába Rékáért, aki kitörő örömmel üdvözölt eléggé kókadtan üdvözölt. Mint kiderült, azért, mert meg szerette volna nézni L. barátosnéje hegedűjét. Mit mond ilyenkor egy jófej és nagyvonalú anyuka? Nézd csak meg nyugodtan, édes drága kicsikém! Öt perc ide vagy oda! A lényeg, hogy 5 óra körül beessünk az oviba Zalánért.
 
Elkezdtek peregni a percek, odakinn besötétedett, egyre kevesebb gyerkőc állomásozott a napköziben, mígnem pontosan 17 órakor elfogyott az utolsó is. Takarítónéni elkezdte lemosni az ajtókat, portás néni hátra hordta a PET palackokat. Senki nem volt az épületben, csak mi hárman.  Ekkor már 25 perce várakoztam, kétszer körbejártam az iskolát belülről és kb. 200 volt a vérnyomásom.  Mivel hátul is van jónéhány terem, ezért a vaksötétben arrafelé is elmerészkedtem, ahol még égett a világ, de mivel konkrét hegedűszót sehonnan nem hallottam, féltem is, hogy esetleg kizárnak hátra az udvarba (bár ez hülyeség volt, hisz fúrtak faragtak és fűrészeltek az egyik felújítás alatt álló teremben, biztos ők sem hajnalig terveztek maradni.) Szóval visszahúzódtam a folyosóra, a tanterem elé a padra. Mindenféle válogatott kínzások jutottak eszembe, amivel bűntethetném Rékát, amiért orvul ezt tette velem.
 
Öt óra 10 perckor megállt előttem a gondnok néni, hogy mit keresek még az iskolában. Mire elvinnyogtam, hogy hegedű órája van a gyerekeknek. Erre megértően rögtön tovább sétált. Kérdésemre, hogy merre lehetnek a csemeték, a technika termet adta meg desztinációul, ami nekem semmit nem mondott. És már nem is láttam értelmét a felfedező útnak 45 perc várakozás után. Éreztem, hogy közeleg az óra vége. Pontosan negyed hatkor leánykám könnyedén belibbent az  egyik hátsó ajtón, mintha csak 2 másodpercre távozott volna. Nem tudtam neki mit mondani, a hátára adtam a táskát és elindultunk haza. Futva. Merthogy fél hatra érdemes lett volna az oviba érni. Persze bőgött, de nem érdekelt.
 
Az volt, hogy támadt közöttünk némi kommunikációs zavar. Amiről én azt hittem (mert azt mondta), hogy egy kettő perces (na jó, max 10 még elviselhető lett volna) hegedűre ránézés lesz, az nála azt jelentette, hogy végig üli az egész órát a pajtija mellett, hangulatosan. Hogy az édösanyja kinn ül a padon 45 kemény percen keresztül és lehet, hogy már füstöl az atya a méregtől, az meg sem fordult a fejében. Tudom, mert otthon aztán átbeszéltük a hálószoba magányában. Az sem, hogy Zalán pedig az oviban várja a zárórát. Hát nem aranyos??
 
Unalmamban lőttem néhány képet. A suli legszebb részére nem vánszorogtam el, szóval legyenek ezek inkább amolyan hangulatképek. Rákóczi suli, csütörtök délután, tök üresen.
 
 
Ez itt jobbra Rékáék tanterme második éve. Innen nem látszik, de a legjobb terem a suliban. Vele szemben ott a mosdó, ahol kezet lehet mosni.
 
 
A folyosó másik szárnya. Semmi különös. Ott hátra, ahol több a fény, ott a lépcsőház az emeletre.

 
Réka rajza az osztályterem ajtaján.

 
Nagyon szép rajzok születettek, ámultam-bámultam. Meg is álltak az ajtó előtt tegnap 5 órakor a nyugdíjasok polifómmal a kezükben (tornázni járnak a suliba), hogy ilyet még ők sem tudnának...ezeket a rajzokat pedig másodikosok készítették!
 
 
Ez már más tészta, de találtam pár képet még a mobilomon. Alszik a banda.
 
 
 
Van párnája, van bőven....Meg kupi is. Pakoltam vagy fél órát utánuk.
 
 

 
Réka kisálykisasszony pónis álma
 
 

2015. november 11., szerda

Karácsonyi sütemény



É. tantónéni a napokban pár gyerkőcnek verseket osztott ki, gondolom, a karácsonyi versmondó verseny kapcsán. Réka is kapott egy A4-es lapot (borsónyi haloványka zsír folttal az alsó fertálynál, félek, ezen uzsonnázott. Mármint nem Éva néni, hanem Réka) Rögtön rá is bökött Weöres Sándor Téli nyalánkságok című versére, mely nekem nagyon tetszik (bár nem feltétlenül ideális anyag szavalóversenyre). 

Nyálam csorgatva egyből kedvem is szottyant összeírni, mi mindent szeretnék sütni az Adventi időszakban illetve karácsonykor. Lássuk csak.


Adventi:
- hókifli (mákos)
- lekváros linzer (mama féle lekvárral)
- aranygaluska
- mézeskalács, mézeskalács és mézeskalács

Karácsonyi:
- bejgli (diós és mákos)
- zserbó
- mézes zserbó 
- püspökkenyér (dióval, csokival)
- méteres kalács
- csokoládés fatörzs

Szilveszter
- sajtos pogácsa
- tiramisu
- virslis puffancs


Ez baromi sok és túlzás, úgyhogy végül kihúztam a mézes zserbót és a csokoládés fatörzset fájó szívvel. Remélem, más már nem jut eszembe....