2 órára volt időpontom az oviban fogadóórára Zalán óvónénijeivel. Meglepetésemre, olyan állt elő, mint még soha, fél óra csúszással peregtek az események. Valakinek sok megbeszélnivalója akadt, esetleg nagyon le kellett beszélni a suliról az anyukát, vagy éppen rá, nem tudom. Valahogy óra húsz tájban került elő az egyik óvónéni az előttem sorra került párral. Pislogtam rá várakozón-gyanakodva, hogy majd azt mondja, hagy folytassuk már egy másik alkalommal, mert ez meg az közbejött....De nem, befelé invitált. Abba az irányba, ahol valamikor az ebédet kellett befizetni. Hellyel kínáltak, mire egy kis széket foglaltam el Cs. óvónénivel szemben. Volt egy "felnőtt" szék is, éppen Cs. mellett, nem tudom, miért nem azt foglaltam el, biztos ennek is van jelentősége. Szeretek szemtől szembe lenni az emberekkel valahogy. Ezt már annak idején a nőgyógyászom sem értette, miért nem mellé ülök, miért vele szemben....Na mindegy.
I. óvónéni olybá tűnt, átvette a jegyzőkönyv író szerepét, ült a sarokban egy asztalkánál és jegyzetelt. Kevésbé szólt bele a párbeszédbe. Rögtön az elején rákérdezett Cs., hogy mit gondolok, legyen e suli jövőre, hogy szeretnénk. Én már akkor éreztem, hogy merre tendál az óvónénik ítélete, azon csodálkoztam, hogy nem jött fel a Difer eredmény. Aztán utólag sejteni vélem, hogy miért, nehogy felbátorodjak. :)
Ahhoz képest, amit az ovis csoport ajtajában állva lekommunikáltak nekem az utóbbi időben (csupa jót), hogy milyen ügyes, egyre jobban nyit, jelentkezik,felszólítják, akkor válaszol...szemmel láthatóan jól érzi magát az oviban, "belakta" azt, az óvónőket - so-so - elfogadta.....szóval ehhez képest, nyilván, egy másik szemszöget nézve, most másféle húrokat is megpengettek.
Igazából új dolgokat, pontosabban meglepő dolgokat nem említettek, bár bizonyos pontokon volt, hogy úgy éreztem, hallottam már ennél bíztatóbb véleményeket is. A felnőttekkel szemben nagyon zárkózott, nem viseli el, ha figyelem középpontjába kerül. Ha felszólítják, van, hogy válaszol, de utána kellemetlenül érzi magát. Feladatot egyáltalán nem vállal (naposság, fogkrém felelős, ilyesmi.) Nincs általa kezdeményezett kommunikáció óvónő és közötte, ez a legnagyobb gond egyébként. Szerintem mindig is ez volt...Úgy gondolják, hogy rendkívül alacsony az önbizalma, szinte hihetetlen mélységekben van. Azt is mondta Cs, hogy számára talány Zalán (és még rímel is), igazi titok, olyan gyerkőc, akihez hasonlóval még nem találkozott. Pedig - gondoltam én tovább - nem tegnap kezdte a pályát....
Ildi néni hozzá tette, hogy azért sokat javult kicsoport óta és lám, a Difer tesztet is szépen végigcsinálta vele, fegyelmezetten, koncentrálva, bár végig egy kicsit izgulva, szorongva. Az mindenképpen egy jó pont, hogy nem kell mindenféle felmérésekre cipelni, mert rendelkezünk Difer eredménnyel.
És akkor ugrott a majom a vízbe, vagyis tértünk át a Difer eredményére. Ahogy sorolta I. néni, mely területen milyen eredmények születtek, úgy szaladt egyre feljebb a szemöldököm. Várakozásaimon felül teljesített Zalán, konkrétan jobb Difer-t írt szinte, mint annak idején Réka. Ha nem jobbat!!!! A tapasztalati következtetés és a másik tapasztalati hókuszpókusz (tapasztalati összefüggés) egyaránt 90% feletti eredményt hozott, mindkettő jelzést ad bizonyos formából az IQ-ról. Nagyon meg is dícsérték ilyen szempontból az óvónénik.
Hazafelé sétálva azon gondolkodtam, hogy vajon milyen Difer-re számítottam én a lelkem mélyén? Valószínűleg túlságosan el voltam azzal foglalva, hogy mi lesz, ha szóba sem áll az óvónőkkel, akkor milyen következő lépéseket kell majd megtennem....mintsem várakozásaim lettek volna. Ügyes gyerek, okos gyerek és kész. Távol áll a túlfejlesztett és lestrapált gyereknek akár az árnyékától is. Töredéknyi feladatlapot és fejlesztő ezt és azt tudhat magáénak Rékával összehasonlításban. Viszont Réka a "személyi edzője", legalábbis a játékon keresztül mindenképpen! Ez biztosan nem elhanyagolható körülmény. Teljesít, ahogy teljesít, tud, amit tud.
Januárban végleges döntést kell hozni az iskolakezdésről. Az már csak formaság lesz, az a fogadóóra.
I. óvónéni olybá tűnt, átvette a jegyzőkönyv író szerepét, ült a sarokban egy asztalkánál és jegyzetelt. Kevésbé szólt bele a párbeszédbe. Rögtön az elején rákérdezett Cs., hogy mit gondolok, legyen e suli jövőre, hogy szeretnénk. Én már akkor éreztem, hogy merre tendál az óvónénik ítélete, azon csodálkoztam, hogy nem jött fel a Difer eredmény. Aztán utólag sejteni vélem, hogy miért, nehogy felbátorodjak. :)
Ahhoz képest, amit az ovis csoport ajtajában állva lekommunikáltak nekem az utóbbi időben (csupa jót), hogy milyen ügyes, egyre jobban nyit, jelentkezik,felszólítják, akkor válaszol...szemmel láthatóan jól érzi magát az oviban, "belakta" azt, az óvónőket - so-so - elfogadta.....szóval ehhez képest, nyilván, egy másik szemszöget nézve, most másféle húrokat is megpengettek.
Igazából új dolgokat, pontosabban meglepő dolgokat nem említettek, bár bizonyos pontokon volt, hogy úgy éreztem, hallottam már ennél bíztatóbb véleményeket is. A felnőttekkel szemben nagyon zárkózott, nem viseli el, ha figyelem középpontjába kerül. Ha felszólítják, van, hogy válaszol, de utána kellemetlenül érzi magát. Feladatot egyáltalán nem vállal (naposság, fogkrém felelős, ilyesmi.) Nincs általa kezdeményezett kommunikáció óvónő és közötte, ez a legnagyobb gond egyébként. Szerintem mindig is ez volt...Úgy gondolják, hogy rendkívül alacsony az önbizalma, szinte hihetetlen mélységekben van. Azt is mondta Cs, hogy számára talány Zalán (és még rímel is), igazi titok, olyan gyerkőc, akihez hasonlóval még nem találkozott. Pedig - gondoltam én tovább - nem tegnap kezdte a pályát....
Ildi néni hozzá tette, hogy azért sokat javult kicsoport óta és lám, a Difer tesztet is szépen végigcsinálta vele, fegyelmezetten, koncentrálva, bár végig egy kicsit izgulva, szorongva. Az mindenképpen egy jó pont, hogy nem kell mindenféle felmérésekre cipelni, mert rendelkezünk Difer eredménnyel.
És akkor ugrott a majom a vízbe, vagyis tértünk át a Difer eredményére. Ahogy sorolta I. néni, mely területen milyen eredmények születtek, úgy szaladt egyre feljebb a szemöldököm. Várakozásaimon felül teljesített Zalán, konkrétan jobb Difer-t írt szinte, mint annak idején Réka. Ha nem jobbat!!!! A tapasztalati következtetés és a másik tapasztalati hókuszpókusz (tapasztalati összefüggés) egyaránt 90% feletti eredményt hozott, mindkettő jelzést ad bizonyos formából az IQ-ról. Nagyon meg is dícsérték ilyen szempontból az óvónénik.
Hazafelé sétálva azon gondolkodtam, hogy vajon milyen Difer-re számítottam én a lelkem mélyén? Valószínűleg túlságosan el voltam azzal foglalva, hogy mi lesz, ha szóba sem áll az óvónőkkel, akkor milyen következő lépéseket kell majd megtennem....mintsem várakozásaim lettek volna. Ügyes gyerek, okos gyerek és kész. Távol áll a túlfejlesztett és lestrapált gyereknek akár az árnyékától is. Töredéknyi feladatlapot és fejlesztő ezt és azt tudhat magáénak Rékával összehasonlításban. Viszont Réka a "személyi edzője", legalábbis a játékon keresztül mindenképpen! Ez biztosan nem elhanyagolható körülmény. Teljesít, ahogy teljesít, tud, amit tud.
Januárban végleges döntést kell hozni az iskolakezdésről. Az már csak formaság lesz, az a fogadóóra.
