Visszaolvastam néhány bejegyzésem és arra jöttem rá, hogy baromi unalmas vagyok. Rettenet. Lehet, egyszer a gyerekek elalszanak majd a blog olvasása közben? Sosem írtam igazán brilliánsan, úgy, ahogy szerettem volna, az már igaz, de akkor is....A fogadóórás bejegyzésem a hab a tortán....Na mindegy, azért nem hagyom abba, még nem tudom és akarom, ahhoz új mélypontok kellenének, ami - remélem - nem lesz.
A hosszú hétvégéről először a kenyér jut eszembe. Úgy kellett, mint egy falat kenyér. Annyi minden történt az utóbbi időben, amiről vagy írtam vagy nem. Hogy nagyon elfáradtam. Főleg idegileg, érzelmileg. A munkahelyemen a szezon, a rémes leltár, itthon Tibi konstans hiánya, az iskolakezdés, Zalán úgy, ahogy van...plusz egyéb finomságok. Másnak ez talán meg sem kottyan, meglehet, engem azonban megingatott. Hitemben is, erőmben is, meg úgy általában. A 4 nap alatt aztán úgy érezhettem megint, hogy van idő mindenre. Pl. ha arra vágytam, hogy a meleg szobában a tévé előtt bablevest kanalazzak és közben süljön a sütőben az almás pite, akkor az úgy lett. Az utóbbi időben kevés tervemből lett valóság, így hát ez élmény számba ment.
A hétvégére esett az első olyan nap, hogy lakás-szerte bekapcsoltuk a fűtést. Ha a kamrába nyitok, újabban kellemetlen hideg csap arcon. Ez annak csalhatatlan jele, hogy közelít a tél. Ennek apropóján vásárolgattunk is, főleg Zalánnak. Kapott finom meleg dzsekit, téli sapkát, meleg bakancsot, pulcsit, melegítőalsót, zoknikat....Magamnak nem találtam semmit, de ez már nem újdonság. Réka egy kötött ruhát nézett ki magának (ez már másnap volt, szombaton) és akkor akadtam egy helyes nadrágra is neki. Ő azt szereti, ha a naci szára igen szűk, szinte macskanadrág szerűen. Szóval répa fazon nála ki van csukva. Azokat fel sem veszi, vagy ránk szakad a világvége szerű hisztije. Szóval mivel 20% lejött mindenből, és a névnapja is hamarost ránk virrad, megvettem neki a ruhát is, nadrágot is. Én sejtettem már amikor még csak gyereket terveztem, hogy gyerekeket öltöztetni nem egy olcsó mulatság.....De hogy így képes bankszámlát apasztani néhány beszerzés...bakker!
A négy napban írtunk szorgalmi házit is, mert Rékának kedve volt hozzá, hát megragadtuk az alkalmat. Matekoztunk inkább illetve környezeteztük. (Mióta tanulnak elsősök környezetet??) Abból főleg szóbeli házi volt, sok nyoma nem maradt hát, hogy tanultunk, remélem, Réka buksijában igen. Németből csak szavakat és kifejezéseket kapnak feladatlapokon, semmi extra, finom kis bemelegítés az egész egyelőre. Újra végigbogarásztam az összes matek és magyar könyvet, hogy piros és zöld pontokat dokumentáljak, megállapítottam, hogy matekból legalább kettő csillag nincs beírva, magyarból elfelejtettem mennyi. 20 felett van a csillagok száma (úgy, hogy nem tornázik vagy 3 hete), ami az osztályban a negyedik helyre elég. Többszörös holtverseny van mindenütt, persze.
Rékát vasárnap elkapta valami kórság, kitalálta, hogy meg szeretné kapni a névnapi ajándékát. Merthogy valahogy kiszivárgott, hogy a nappali bárszekrénye (jobb híján) azt rejti. Köszi, Zalán, itt is! Ment a vinnyogás és nyafi, hogy ő nem bírja ki, belepusztul november tizedikéig abba, hogy nem kaphatja meg az ajándékait. Rámordultam, hogy ha nem hagyja abba, tényleg nem fogja őket megkapni. Közben aznap este a tulli-ról rendeltem neki több tételt is a kedvencei, nagy vágyai közül FÉLÁRON, ami miatt igazán boldog voltam. Jön az ünnep dömping Réka számára, névnap, szülinap, karácsony....Ma a Pagonytól is megjött az e-mail, hogy az általam kiválasztott és kifizetett könyveket holnap átvehetem, ó jeeeee.....Természetesen szinte minden, amire vágyik, valamilyen szinten kötődik a pónikhoz. Egyedül az elektromos fogkefe lóg ki a sorból....Hogy ezt hogy találta ki és miképp, még nem jöttem rá. Azt is tudatta már velem, hogy tűzoltóautó formájú tortát kér a névnapjára....csokisat. Ami eszembe juttatta, hogy tényleg, nálunk névnapra is dukál torta, király! Tibi szülinapja is vészesen közeledik, a félelmetes (ő spec nem izgul) negyvenedik, amire kifundáltam már valamit (persze nagyon nincs ingyen), amire vágyik, de a beszerzés még várat magára. A sétarepülést elvetettem, mert ha uram bocsá, lezuhan a gép, akkor aztán mi lesz velem???
Hát hirtelen ennyi. Kisült a csirke, párolódik a sütőben az almás cékla, a petrezselymes krumplit készre jelentettem....almás pite is maradt tegnapról, a mosógép is befejezte a programját. Namármost.....Hol maradnak az én szünidős csibéim, akik a napot édesapjukkal töltötték?
