Családi napon voltunk ma a Nefag játszótéren az ElsőBÉ szervezésében. Rejtélyes egy buli volt, mert csak a helyszín és két időpont volt a faliújságra felsorolva, ráadásul utolsó pillanatban még az is megváltozott. Persze ott volt a helyünk. Végül meglepődtem, hogy bográcsozás is programon volt, paprikás krumpli volt a menü. Emellett én folyamatosan vedeltem. Másképp nem lehetett elviselni az időjárást. Alkohol nem volt, mert mi nem vittünk magunknak.
Ha nem lett volna ennyire perzselő a meleg és ebéd után nem leszek ilyen mérhetetlenül fáradt, azt mondanám, hogy klasszul éreztük magunkat. Így ebédet követően csak azt éreztem, hogy nézek ki a fejemből, mint egy jóllakott napközis és kergetem az agyamban az értelmes gondolatokat. Nem sok ilyet találtam. Igaz, addigra átbeszéltünk a lányokkal (és fiúkkal) mindent. Újra és újra tudok afelett örvendezni, hogy vannak ismerős szülők az osztályban, némelyiket 4 éve ismerem, úszótanfolyamot is nyomtunk le együtt és ez annyira jó. Persze lehet, hogy egyébként is kötnénk ilyen vagy olyan erősségű ismeretségeket, de ez már meg van és nagyon jó, hogy van.
Átbeszéltük a tagozatos ügyeket, mi a helyzet a frissen tagozatosodott második évfolyammal, párszor kirázott a hideg, amíg ez a téma volt porondon. Azt ispletykálták a játszótéri kismadarak, hogy a következő első évfolyam két 23 (!) fős osztállyal fog indulni. Merthogy "elfogytak a gyerekek". Míg a 2006-os gyerekekből fel sem tudtak venni minden körzetest, a 2007-eseknél ez már sikerült (amennyire tudom, nem utasítottak el senkit), 2008-as évjárat pedig alaposan alul marad a maxi osztálylétszámnál. Meglepő! Egyből eszembe jutottak a kongó várótermek Zalános terhesgondozásom idejéből, lehet, akkorra még kevesebben lesznek?! Végülis 32 fős osztályban tanulni egészen más lehet, mint egy 23 fősben....szóval még pozitív fejleménynek is tekinteném, ha nem azt jelenti, hogy egyszerűen kevesebb csemete kerül iskolába, mint néhány éve (pl. amikor 6 éves kortól kötelező lett az iskola és ezt volt, aki komolyan vette. Pedig ippenséggel semmi nem változott. ) De az jelenti, szóval ennek nagyon nem lehet örülni.
Fél 3 körül úgy éreztem, hogy hiába az árnyékos kis tábor, nagyon melegem van és nem bírom sokkal tovább kínlódás nélkül. Nagyjából egyszerre távoztunk úgy osztály szinten, hogy egyszerűbb legyen a gyerekeket haza vonszolni, akik pompásan érezték magukat. Fél óránként beléjük döntöttem egy pohár ilyen vagy olyan levet, egyébként gond nem volt velük, teljesen önállóan játszottak. Még Zalán is bekapcsolódott az iskolás mókába, aminek örültem. Hát igen, gyerek társaságban nincs is gond a beilleszkedéssel.
Hazafelé a kocsiban nem kapcsoltunk légkondit, mert Tibi beteg, na ez megadta a kegyelemdöfést.
Amikor zombi állapotomról panaszkodtam Tibinek, megkérdezte, hogy mégis miben fáradtam el. Aztán nem sokkal később mély álomba merült, félúton fotó szerkesztés közben. Majd átvonult a nappaliba (miután Zalán ébrenlétbe pofozta) és folytatta ott, nagyokat hortyogott a kanapén. Én nem tudtam szunyókálni, bár kétszer elnyomott az álom játék közben (állatkitalálós Zalánnal), fiacskám valamennyiszer kíméletlenül felébresztett, hogy növényevő vagy tojással szaporodik e, nem tudom pontosan. Mondanom sem kell, nem vagyok top formában.
Ha nem lett volna ennyire perzselő a meleg és ebéd után nem leszek ilyen mérhetetlenül fáradt, azt mondanám, hogy klasszul éreztük magunkat. Így ebédet követően csak azt éreztem, hogy nézek ki a fejemből, mint egy jóllakott napközis és kergetem az agyamban az értelmes gondolatokat. Nem sok ilyet találtam. Igaz, addigra átbeszéltünk a lányokkal (és fiúkkal) mindent. Újra és újra tudok afelett örvendezni, hogy vannak ismerős szülők az osztályban, némelyiket 4 éve ismerem, úszótanfolyamot is nyomtunk le együtt és ez annyira jó. Persze lehet, hogy egyébként is kötnénk ilyen vagy olyan erősségű ismeretségeket, de ez már meg van és nagyon jó, hogy van.
Átbeszéltük a tagozatos ügyeket, mi a helyzet a frissen tagozatosodott második évfolyammal, párszor kirázott a hideg, amíg ez a téma volt porondon. Azt ispletykálták a játszótéri kismadarak, hogy a következő első évfolyam két 23 (!) fős osztállyal fog indulni. Merthogy "elfogytak a gyerekek". Míg a 2006-os gyerekekből fel sem tudtak venni minden körzetest, a 2007-eseknél ez már sikerült (amennyire tudom, nem utasítottak el senkit), 2008-as évjárat pedig alaposan alul marad a maxi osztálylétszámnál. Meglepő! Egyből eszembe jutottak a kongó várótermek Zalános terhesgondozásom idejéből, lehet, akkorra még kevesebben lesznek?! Végülis 32 fős osztályban tanulni egészen más lehet, mint egy 23 fősben....szóval még pozitív fejleménynek is tekinteném, ha nem azt jelenti, hogy egyszerűen kevesebb csemete kerül iskolába, mint néhány éve (pl. amikor 6 éves kortól kötelező lett az iskola és ezt volt, aki komolyan vette. Pedig ippenséggel semmi nem változott. ) De az jelenti, szóval ennek nagyon nem lehet örülni.
Fél 3 körül úgy éreztem, hogy hiába az árnyékos kis tábor, nagyon melegem van és nem bírom sokkal tovább kínlódás nélkül. Nagyjából egyszerre távoztunk úgy osztály szinten, hogy egyszerűbb legyen a gyerekeket haza vonszolni, akik pompásan érezték magukat. Fél óránként beléjük döntöttem egy pohár ilyen vagy olyan levet, egyébként gond nem volt velük, teljesen önállóan játszottak. Még Zalán is bekapcsolódott az iskolás mókába, aminek örültem. Hát igen, gyerek társaságban nincs is gond a beilleszkedéssel.
Hazafelé a kocsiban nem kapcsoltunk légkondit, mert Tibi beteg, na ez megadta a kegyelemdöfést.
Amikor zombi állapotomról panaszkodtam Tibinek, megkérdezte, hogy mégis miben fáradtam el. Aztán nem sokkal később mély álomba merült, félúton fotó szerkesztés közben. Majd átvonult a nappaliba (miután Zalán ébrenlétbe pofozta) és folytatta ott, nagyokat hortyogott a kanapén. Én nem tudtam szunyókálni, bár kétszer elnyomott az álom játék közben (állatkitalálós Zalánnal), fiacskám valamennyiszer kíméletlenül felébresztett, hogy növényevő vagy tojással szaporodik e, nem tudom pontosan. Mondanom sem kell, nem vagyok top formában.
Holnap eljön hát az utolsó hét a suliban. Megint lesz feladat bőven, csak nehogy valamiről megfeledkezzem! A kötelező olvasmány Bóbitát megvettük végül a Libriben (nem találtuk sem az én , sem Tibi gyerekkori könyvei között, annak ellenére, hogy mindkét mama megesküdött, hogy a könyv megvan.) és összeszámoltam azt is, hány piros pontot kell még Rékának beíratni. Majd még egy feladatom lesz, megszámlálni hány csillagja született összesen a tanévben.
Hétfő: Nevtan Zalánnak M. nénivel. Délután megrendelni a virágot D. ballagására, ami pénteken délután lesz ama nagy Budapesten. Egyeztetni a kutyakozmetikussal, aki nem vállalta Molly nevű ebem megkopasztását a hétvégén, noha egy hete megegyeztünk. Persze dolgozom, persze. Pedagógus nap alkalmából köszöntik a gyerekek a tantónéniket, ezzel kapcsolatban nincs teendő, ha jól rémlik, osztálypénzből megy majd a virág beszerzése. Réka nem volt hajlandó külön verset tanulni az alkalomra, nagy pedálgép, mondhatom.....
Kedd: Valami van kedden. De mi? Ja, igen. A védőnős státusz. Szólni kell reggel az óvó néniknek, hogy le ne fektessék őkelmét, mármint Zalánt, mert akkor kútba esik az egész vizit. 1 óráig maradok a melóhelyemen, utána kereket oldok. Várhatóan itt lesz majd egy kis időm ráncba szedni a lakást, mert hétvégén nem sokat voltunk itthon. Vagy ha mégis, hulla voltam. Vagy ha nem, főztem....
Szerda: Nevtan Zalánnak E. nénivel. A változatosság gyönyörködtet. Legutóbbi első találkájuk végül nem indult túl fényesen, ahogy attól tartottam is.... Zalán a vártnak megfelelően nagyon félénk volt, de állítólag hamar feloldódott és x perc után apa magára hagyhatta a kishuszárt E. nénivel. Tibi szerint végül nagyon vidáman jött ki E. nénitől.
Rékának felvételi a zeneiskolába. Na erről nem is írtam. Pénteken olvastam a faliújságon, hogy felvételi ekkor és akkor, itt és ott....Én azt hittem, harmadik osztálytól van zeneiskola, el vagyok tévedve. Mire Réka lazán mellém libbent és azt kotyogta, hogy ő nagyon szeretne fuvolázni, úgyhogy másodiktól ő biza fuvolázni jár. Hát nem tudom, hogy most ennyire elfáradtam e ebben a tanévben vagy csak meglepett a zeneiskola, ahogy van....nem örültem. Elképzeltem az a négy extra órát, ami belép az órarendünkbe....4 óra utáni elfoglaltságokról van szó. Itthon gyakorlás és gyakorlás. Remélem, nem mászom meg az összes falat félévre a 10 körmömmel.....Tibi mondja, hogy örüljek, hogy nem zongora vagy hárfa a választott...
Csütörtök: Melegszik a helyzet, jön a hétvége. Ez inkább ilyenkor meló szempontjából szokott számítani. Főleg, ha pénteken szabadságon leszek és egy ilyen nap lesz. Aznap Zalánnak nem lesz ovi, apa társaságát élvezheti álló nap.
Péntek: Randi E. pszichológus nénivel a nevtanban. Nekem és Tibinek. Zalán majd valahol kinn játszik a pedassz.-szel, mert ovi aznap nincs neki (nevelés nélküli munkanap, vagy mi a bánat, ezeket soha nem tanulom meg.) Délután ballagás, este családi vacsora.
Szombat: Ballagás sajátsuliban.
És akkor még nem emlékeztem meg arról, hogy az atlétika tábort be kell fizetni hétfőn vagy kedden, ahogy a menzát is hétfőn vagy kedden....Más program nem jut eszembe, de még biztos adódik ez vagy az....Mindig akad ilyen.
És akkor még nem emlékeztem meg arról, hogy az atlétika tábort be kell fizetni hétfőn vagy kedden, ahogy a menzát is hétfőn vagy kedden....Más program nem jut eszembe, de még biztos adódik ez vagy az....Mindig akad ilyen.
