Reggel fél órámba telt, mire észhez tértem a munkahelyemen az asztalom mögött...Csak pislogtam az első percekben, hogy hol vagyok és ki vagyok. Tibi kivitt, mert arrefelé volt reggel dolga és útba estem volna neki. Zalánt 7:58-kor löktük be a suli méretes ajtaján, így én természetesen elkéstem. Viszont még tartott a hét órás megbeszélés, amire nekem nem kell járnom a covid óta, szóval gyorsan elbújtam a monitorom mögött, mint aki nem is létezik.
Fél óra múlva kávé nélkül is felment volna vérnyomásom, amikor kiderült, hogy ma töri doga Nagy Lajosból és Zsigmondból (az én szememben potyaötös), Zalán viszont egész hétvégén nem vette elő a töri cuccát és állítása szerint szó sem volt dolgozatról. Nahiszen. Az ofő még emialt is küldött, amit szintén csak ma reggel láttam (láthattam volna tegnap délután is, ha eléggé legörgetek a hosszú emailjében, de ezt nem tettem. Ezt fedje jótékony homály.) Úgy voltam vele, én kis optimista, hogy a töri a hatodik óra, addig meg az én élelmes kisfiam megtanulja ezt a két viszonylag rövid leckét. Remek elméletem gyorsan összeomlott, amikor kiderült, hogy a német és töri órát felcserélték, így rögtön első órában megtörtént a dolgozat. Biztos nagyon jól sikerült...
Holnap nyelvtan - melléknévi igenévek, földrajzi nevek helyesírása - szerdán, a szünet előtti utolsó napon természetism és irodalom dolgozat. Ám legalább a tavaszi szünet úgy fog eltelni, hogy elő nem vesszük a könyveket. Illetve Réka lehetséges, hogy elő fogja, mi maximum majd húsvét után kedden.
Sajnos rossz hírt is kaptam ma, nagyon szomorút és fájót, anyunál az újabb lépés a transzfúzió. Amiről ugyan említésre került a legelején is, de mindig úgy került szóba, hogy amíg transzfúzióra nincs szükség, addig oké...hát most húsvétot követően ennek is eljön az ideje.....Este megnéztem, hogy mi is pontosan az a transzfúzió, de gondolom, majd a kórházban úgyis kiderül. Egyelőre semmit nem tudni, hogy hányszor kaphat és milyen sűrűn. Egyáltalán, ez mennyire már az alagút vége, ahol az alagút vége nem a napos oldal....Hiába nem volt váratlan, azért lelombozott rendesen....Érdekes, hogy mennyire nem egy malomban őröltünk Tibivel este, ahogy beszámoltam neki a helyzetről - ő a logisztikai oldalát elemezte, ami egyébként olyasmi, amiről egyeztetni kell...én meg azon kezdek pánikolni, hogy lassan-lassan, de egyre biztosabban elveszítem az anyukámat...
Réka ma nem jutott el orvoshoz, hogy megvizsgálja, mert Tibi 11-ig nem tudtam elérni, fél 12-kor hívott vissza, akkor meg már úgy gondolták, hogy elkéstek mindennel, majd holnap. Holnap továbbképzésen lesz a doki, szóval szerdán 17 órára kaptunk végül időpontot. Addigra majd csak meggyógyul.
Mi volt még ma? A kedvenc finn kontaktom ma visszatért a cége fedélzetére hosszú idő után, aminek nagyon örültem. Több, mint két hónapig távol volt. Azt nem mertem megkérdezni, hogy eltörte-e a lábát vagy a hideg finn telet valami melegebb égtájon töltötte-e....Félek, hogy nem az utóbbi. Kellemes változatosság, hogy az out of office üzenetek helyett (az exportos főnöktől) most érdemi válaszokat kapok a kis csipp-csupp kérdéseimre. Az a kb. 15 kamion áru, ami egy évben legördül ebből a finn fűrészüzemből csepp a tengerben ahhoz képest, amikor egész tengerjáró hajókat töltenek fel faanyagokkal és irány Japán vagy Ausztrália....Csak annyit írtam neki, hogy "welcome back", mert ezek a finnek ritkán lesznek cimbik, de visszaírta rögtön, hogy "thanks" és egy smájli....A legjobb a viszonyom most egy lengyel kolleginával, kivéve, hogy állandóan "my dear"-nek szólít, amitől a hideg kiráz. Ettől eltekintve és hogy mostanában nem tervezünk tőlük semmit venni, tök jól el lehet vele beszélgetni. Múltkor megünnepeltük a lengyel-magyar barátság napját is.
Még a holnapi napot megnyomjuk Zalánnal a nyavalyás erdő mező állataival és növényeivel illetve a Toldival, aztán jöhet egy kis pihenő. Vagy hát nem annyira pihenő, de legalább tanulni azt nem fogunk egy szűk héten át...
