Perszehogymegérintett.....

Van összefüggés

Jaaaaaaj, nagyon betett nekem ez az óraállítás..... Újabb bizonyíték arra, hogy öregszem. Mert eddigi kis életemben nem volt vele gondom, legalábbis nem emlékszem rá. :)) Az öregedés másik áldásos hatása, a felejtés....Hétfőn ugye héttől kezdődik a meló (bár a szokásos KÖZÖS ÜLÉS elmaradt) vagyis régi idő szerint már HAT órakor benn ültem az asztalkámnál. Ami még rosszabban hangzik, hogy 4.45-kor keltem!!!! Így már nem meglepő, hogy tegnap sok agytevékenységre nem voltam jó a munkahelyemen, főleg, miután 11 körül heveny nátha tünetei jelentkeztek rajtam. Kellett nekem vasárnap a süvítő szélben beszedni a ruhákat egy szál kis könnyű pólócskában! Végül aztán bepörgött a nap és szomorúan vettem észre, hogy 4 óra, mehetek haza, mert éppen valami izgalmasra bukkantam. Itthon aztán befejeztem abban a fél órában, amíg a gyerekek áztak a kádban, öltözködtek, vetkőztek, vakaróztak, verték egymást, birkóztak, fogat mostak, meg ilyenek.....

Tegnap jött a vevőjelölt a feleségével együtt kb. hat óra magasságában. 50 körüli pár, gondolom, a gyerekeik már felnőttek, kirepültek vagy legalábbis, mással tengetik életüket. Volt a folyosón egy kék Ikeás szatyor, ott  a kapu körül, tele van visszaváltandó üvegekkel. Még tavaly nyári is van benne. Úgy volt, hogy hétvégén bedobjuk az Auchan-éknak, de végül csak az Aldiig jutottunk. Hát ezek nem belenéztek? Jé, van benne Csíki sörös üveg, akkor rossz emberek nem lehetünk. - rikkantotta a pasas. 

Mondtam már, hogy utálom árulni a kéglit? Inkább 1 egész munkanap...nem, kettő....mint egy vevőjelölt. Réka éppen a matek házija közepén tartott, amikor csöngettek. Érett 9 éves nagylány, ezért igen büszke voltam rá, amikor buliból bemászott az íróasztal és a fal közé és onnan pislogott. Zalán előszedte az iskolatáskáját, gondolom, villogni akart, mekkora fiú is már…hát villogott az én szemem, mert mindent szétdobált, amit a táskában talált, csomagolás, pénztárca, tolltartók, zacskók…repült jobbra és balra minden. Majd villantott egy ezrest, hogy neki milyen sok pénze van. 

Később (még mindig vevőjelöltestül) előhozták a kilós Aldis kakaóport, átvitték a hálóba és azt ették, amire csak akkor döbbentem rá, amikor megpróbálták a dobozt visszacsempészni a konyhába. Eléggé félre állt a szám, szemem között két mély szakadék, azaz ránc....

A vevő jelölt hitetlenkedve fogadta, hogy nekünk 9000 a gázszámlánk és ebben a melegvízgyártás is benne van, úgyhogy kért egy elszámoló számlát. Hogy mennyi volt a ráfizetés. Nem totál egál? Már március van, új átalánnyal. Lelki szemeim előtt láttam, hogy a mappás szerkényben mi minden lapul, és mennyi időbe kerül, mire megtalálom a kérdéses csekkszelvényt....így rögtön megtagadtam a kérést nagy udvariasan. Majd valamikor máskor szívesen, ha lesz legközelebb, pont most nem. Időpontra szívesen előkeresem.

Mire legközelebb a gyerekekre néztem, Zalán megtalálta a dugi mogyorós csokit és betermelt belőle valamennyit. Onnan tudtam, hogy tiszta csoki volt a szája környéke. Pont mint amikor 2 éves volt. Semmi fejlődés ezen a téren. :)) Aggódva néztem az órámra, fél hetet írtunk és még csak elő sem készültem a vacsorával. Nem volt rá esélyem sem, hiszen jöttek lakást nézni. Hogy vennék ki magát, hogy kavargatom a rizses húst, pöfög a gázon a brokkol és a karfiol!? Életszerű, az biztos. 

Szóval Zalán a csokis képével belebújt előbb a saját, majd a mi ágyunkba is – Isten velünk volt és semmit nem kent össze – nagyon profi – amikor az egyik vevőjelölt fel kívánt mászni a tetőre. Meg is tette, én meg közben Tibi téli dzsekijét tapogattam ostobácskán, merthogy az pont a lépcsőfeljárón lógott mosásra várva (hiszen kitavaszodott). Amikor a vevőjelölt (VJ)  végre lemászott a tetőről, a gyerekek tejet vettek elő és kukoricapelyhet, éreztem, hogy MOST kellene pizzát rendelni, de talán már az is késő lenne, a gyerekek farkaséhesek. A VJ érdeklődött, hogy ugye ki tudunk költözni 30 napon belül? Mert ő olyan lakás fog venni, akármelyik is legyen az, ahová 30 napon belül be tud cuccolni. Pislogtam hármat egymás után és nem mondtam,hogy ki van zárva. Tibire gondoltam, hogy ő mit felelne. Egyébként megtudtuk, hogy választhatunk devizanemet is, hogy miben kérjük az ellenértéket, már ha ugye…megveszik. Itt egy kicsit nyüszíteni lett volna kedvem kínomban, mert hát nem tesszük el a pénzt dísznek, belefolyik az úgyis egy másik ingatlan árába.

Ahogy végre távoztak, rávetettem magam a konyhára, hogy mielőbb készen legyen a rakott kel, ami egyébként kel híján rakott brokkoli és karfiol lett és nem is mesterművem, inkább kicsit diétásra sikerült. Mindegy, de vacsora volt. Zalán az első falat után közölte, hogy ő utálja a rizst. Mióta? - hördültünk fel egy emberként Rékával. Zalán öklendezett még párat  a vacsora felett, agonizált egy sort, de azért csipegetett. 

Este hulla fáradtan dőltem be az ágyba, legalábbis úgy éreztem, hogy majd frankón aludni fogok, mint a bunda, de eszembe jutott, hogy még csak 10 óra, vagyis múlt héten még csak 9, úgyhogy nem is vagyok álmos!!! Ettől pláne kiment szememből minden álom és csak forgolódtam és forgolódtam. Végül elszenderedtem, nem volt gond, de az ébredés, a háromnegyed hatos, vagyis háromnegyed ötös megint keserves volt. Nem tudom, hány nap kell mire átállok, de remélem, folyamatban van. Este hazafutottam a vívóéktól, míg Réka tekerte a bringám. Nagyon jól esett, igaz lehet az, hogy a futásnak és a boldogsághormonnak van köze egymáshoz.