A héten nálunk töltött 3 napot Réka barátnője, akit - modern időket élünk - az interneten keresztül ismert meg, valamelyik lovas játékon keresztül, elvileg. Tartottam az egésztől így előre, úgy volt, hogy egy éjszaka elég lesz, de utolsó pillanatban két éjszaka lett, szerdán délelőtt érkezett és pénteken este mi vittük haza Soroksárra, ami eddig nekünk csak az Ikeát jelentette, hehe.
Végül semmi gondot nem jelentett a kislány (nagylány) jelenléte, nevezzük A.-nak, inkább számomra volt rácsodálkozás, hogy sok teendőm nem volt azon kívül, hogy gondoskodtam vacsoráról, amit amúgy is megteszek, illetve a vendég ágyára friss ágyneműt húztam Réka szobájában. Napközben járták a várost, rollerrel és bringával, mondjuk tömegközlekedni nem tömegközlekedtek, látszik, hogy alapjában véve autóval vagy gyalog járnak. Mindig kitaláltak valami programot és persze a 3 nap folyamán elválaszthatatlanok voltak. Aranyos volt együtt a két lány.
Pénteken, ha már úgyis Soroksáron jártunk, meglátogattuk az Ikeát, mert régóta húzódó problémám a cipők áldatlan helyzete kis otthonunkban, így vettünk rögtön két cipőszekrényt, két különbözőt, egyet a fogas alá, egy másikat a varrógép helyére, ami mst a nappaliba került. Rá pedig a 80 éves rádió. Most sokkal rendezettem az előszoba, hogy egyáltalán semmi szandál vagy papucs nincs eldobálva. Én nem vagyok egy különösebben rendmániás, de klasszisokkal jobb így. Az eredeti álmom az volt, hogy asztalos készít egy szekrényt az előszoba falmélyedésébe, de ezt végül elvetettem, egyrészt mert az asztalos le van kötve fél évre előre, másrészt, jóval drágább, mint Ikea és nem feltétlenül jobb. Szóval pont került egy régi bosszantó problémára, hogy úgy mondjam, bár nem forgolódtam éjszaka álmatlanul emiatt. Közben a kijáratnál láttam egy oltári jó fotelt, úgyhogy lesz miért visszatérni.
Szombaton megint egy fantasztikus jót bringáztunk - Szolnok- Tószeg, annyira imádom a bringámat amúgy, bár nem olyan menő, mint a Tibié. Végig kerékpárúton teperünk, kanyargós utakon, kevés a forgalom, nekem találták ki. Sem gyalogos nem igen keresztezi az utunkat és nyilván autó sem, viszont a Tisza egy darabon szintén ott cammog mellettünk. Nagyjából 20-25 km/h-val tekertünk, egyszerűen nem tudunk lassan menni, de 34 km/h volt a csúcs. Tibi szerintem 40 fölé is tudna menni, de most nem nagyon hajtotta a bringáját ő sem. Nem volt tegnap akkor a meleg, mint múlt héten, így kevésbé viselt meg a 21-22 km, a kis kék kutat sem rohamoztuk meg Tószegen.
Ebédre töltött paprika készült, nagyon finom lett, a gyerekeknek húsgombóccal készítettem, de a TV paprika is elmaradhatatlan, mert úgy az igazi az íze az én számomra. Ma pedig, vasárnap, Zalánt vittük vásárolni, mert a szandálból kikandikál a nagylábaujja....Rékának meglepetésemre nem volt kedve velünk jönni, pedig ha shoppingot szimatol, mindig van kedve, hát megint egy korszaknak a vége. Úgyhogy Réka itthon maradt a telefonját nyomogatni, gondolom, és a kutyát pátyolgatni. Egyébként a héten megvette a könyvesboltban a kötelező olvasmányt, a Légy jó mindhaláligot, szóval ez már valami. A lányszobámban otthon anyunál biztos megvan a kötet, de legalább lesz saját példánya csajnak.
A szandál kapcsán egyébként ért meglepetés, mert a méretében - 37 - egyetlen egy féle cipellő volt, a két cipőboltból az is csak az egyikben - úgyhogy még jó, hogy kegyeskedett tetszeni neki. Az eladó szerint így szezon közepén már nem nagyon van szandál, mert elvitték a szezon elején és már igazából az őszre készülnek. Hát köszi, hogy nő a gyerek lába, az mindegy. Amilyen barátságtalanul kezdődött a nyár, nem májusban láttuk először szandálban a lábunkat , csak valahogy június közepén, és hát még további négy hétbe telt, hogy eljussunk egy cipőboltba, mert Zalánnak ritkán volt kedve. Ha tudtam volna a méretét, amit amúgy sejtettem, rendelhettem volna online, de nem mertem, amilyen válogatósak.
Találkoztunk a C&A-ban egy régi barátunkkal is, aki évek óta Hollandiában él, meg kell hagyni, nem hízott úgy el, min én, ugyanúgy néz ki, mint kb. 7 éve. Azt nem tudom, mikor költöztek ki, kb. 3-4 éve. Elég hamar jött a szöveg, hogy milyen tökéletes ott az oktatási rendszer, mert eltöltött úgy vagy 4 évet felső tagozatban (itthon rend szerint) a kislányuk, hogy soha nem tanult otthon semmit. Na ha ezt szembe állítjuk azzal az irdatlan mennyiséggel, amit mondjuk mi tanulunk itthon, főleg németet, akkor elég nehéz elhinnem, hogy olyan jó az az oktatási rendszer, de mindegy. Hogy 3 év alatt perfektnek lehet lenni hollandból gyerekkorban, na azt még hajlandó vagyok elhinni, de hogy 4 év múlva franciából, németből és angolból is folyékony lesz a lány, ott már van egy kis kételyem, de legyen úgy! A lényeg, hogy ők boldogon kinn és mi meg itthon is, ennyi.
Közben elővettem a szülinapomra kapott menő szőrtelenítő gépet a gardrób mélyről és elkezdtem ismerkedni vele. Nem nagyon hiszem, hogy tartósan megszabadítana a szőrtől....de ha már van egy ilyenem, akkor hajrá! Réka már kevésbé lelkes, valahogy mostanában változott a véleménye és úgy gondolja, hogy ő nem is olyan szőrös. Legalább ehhez a géphez nem eléggé szőrös, amiben abszolút igaza van.
Közben sokat filóztunk/tam Réka oltásán, kapjon-ne kapjon, egyértelműen a kapjon mellett nem tudtam letenni a voksomat, csak elméletben, de nem is jelentkeztünk be oltásra. Egyszer már, valamikor a múlt héten, majdnem regisztráltam, aztán mégsem, mert Tibi még nem bólintott rá. Pár napra rá jött a hír, hogy a szeptember 1-i iskolakezdésnek nevezett gyásznap előtt oltják a suliban a gyerekeket, bár erről még további részleteken nem tudok. Szóval augusztus végén ő is megkapja az első oltását. Kíváncsi leszek, mekkora lesz az oltakozó kedv a nyolcadikosok között...
Egyébként - szorosan ide kapcsolódik - nem amúgy - de Réka egészen rövidre vágatta a haját ahhoz képest, hogy már majdnem seggig ért neki a tanév végén, két lépcsőben, a lépcsőfokok között két - három hét volt - most olyan állig érő a haja és nekem nagyon fura, mert így vénebbnek tűnik, olyan nagylány már. Tudom, már mondtam ezerszer, de én tényleg olyan idióta vagyok, hogy erre folyton rácsodálkozom. Nem mondom, hogy valahányszor ránézek, mindig, de elég gyakran.
Múltkor lementek a Holt-Tiszához egyet csobbannia kutyával, volt ott fiatal társaság is, az ott tartózkodó pasik elkérték az insta elérhetőségét....Nem a telefonszámát vagy valamit, a nevét mondjuk, hanem az INSTA elérhetőségét. Tibi is ott volt, mint felnőtt felügyelet a csajokkal plusz kutya, kérdeztem, hogy nem volt-e felháborodva, hogy így érdeklődést mutatkozik a lánya iránt, főleg fürdőruhában. Tibi csak mosolygott, hogy a don juan-ok is kb. annyi idősek lehettek mint Réka, így nem volt rémítő a roham.
Jaj, holnap hétfő! De nem nyavalygok, még van a vakációból bőven és még nyaralni sem voltunk, szóval csak semmi pánik!
