A karácsony előtti napok elég mozgalmasra sikeredtek, szokás szerint el is fáradtam, úgyhogy a note to self - ne süss annyi sütit!!! Mondjuk, elfogyott. Ne süss bejglit, illetve 4 rúd teljesen elég. Valamint ne főzz káposztát, mert mindenki más a családban fog és aztán káposztát ehetünk káposztával...ráadásul nem is nagyon szereti a família (rajtam kívül).
A sütik egyébként jól sikerültek, még a zserbó is összekapta magát és egy idő után nem akart lefordulni róla a felső réteg csokistul. Az aranygaluska hozta a szokásos tökéletességet, köszönhetően a receptnek, a sodót pedig először készítettem el könnyedén, egy titka van, nem szabad abbahagyni a kavargatást, amikor a krémnek be kell sűrűsödnie. Egy idő után be fog. Maga a kelt tészta pedig habkönnyű volt és olvadt az ember szájában...a vaníliás sodóval egyszerűen zseniális volt. Én pici bort is tettem bele, nekem úgy tökéletes az ízharmónia.
Szenteste nálunk elég sötétre sikeredett. Ja de kezdjük az elejéén! Elég sokáig aludtunk, reggel - vagy hát délelőtt valamikor - besóztam-borsoztam a kacsacombokat, pucoltam egy csomó fokhagymát és úgy terveztem, hogy majd bő zsírban, lassan fog sülni, vacsorára jó is lesz, de annak sem kell sok idő, mert ezek a combok rendszerint nagyon zsengék. Megpucoltam a krumplit is a püréhez és lereszeltem a káposztát. Na ne ásítsatok, nem írok le minden részletet ám!
Egy órára készült el a görög tál, amit ebédre rendelt Tibi a cimboráján keresztül. Mégt forró volt, amikor kicsomagoltuk, hát úgy bezabbantottunk, hogy alig tudtunk felállni az asztaltól, minden nagyon finom volt. Tibi le is feküdt szundikálni, a gyerekek eltűntek a szobájukban, úgyhogy morfondíroztam is, hogy ez nagyon jó szenteste lesz, ha így telik el. Nem sokkal sötétedés után egyszer csak villant egyet az állólámpa, majd kialudt, ahogy minden más fény is a lakásban. Hoppp és a szomszédban is, sőt a szomszéd utcában is. Ennek már a fele sem tréfa! Na mindegy, hát ha elment az áram, majd visszajön gyorsan, pikk-pakk, max. egy óra az egész.
Kerítettünk gyertyákat, meggyújtottuk mindet, még az adventi koszorún levőket is, bár azokat nem igazán szoktuk. A kutya megbolondult a plafonra vetődő mindenféle fényvillanástól, de nem érdekes. Ami zavarta a kutyát, azt lekapcsoltuk. Ekkorra a kacsa már a sütőben volt egy ideje. Fél óra sötétség után a gyerekek kitalálták, hogy ők kibontanának egy ajándékocskát....amiből aztán azt lett, hogy mindenki megkapott minden ajándékot, hát persze, hurrá!
Két órával később már egy kicsit untam a banánt, megfájdult a szemem a nagy erőlködésben - ugye nem sok fény volt - és még mindig nem volt áram. Elmehettünk volna sétálni a kutyával, de a lehető legrosszabb kutyasétáltató időjárás volt, esett az eső. Nem a hó, ó nem, eső.
Amikor elvittem Diót egy mini sétára az utcában - ami szintén a koromhoz hasonlított, na akkor jött vissza az áram, valamikor 8 óra után, ha nem tévedek. Az biztos, hogy mire megsűlt a kacsa, kész lett a püré és az almás káposzta, megterítettem a nászajándékos készlettel és a kristálypoharakkal, dekantáltam a bort 3-4 óra késéssel, illetve elfogyasztottuk a vacsorát, addigra 11 óra volt, közel éjfélhez. Még a vacsora közben összekaptunk egy leheletnyit, mert a gyerekek nagyon sokat szedtek a vacsorából, mire Tibi hátradőlt, hogy akkor ő nem eszik, majd amit a gyerekek meghagynak....Mire ráförmedtem, hogy mi lenne, ha megtisztelne annyival, hogy megeszi a nyavalyás kacsát, ha már kb. 6 órája készül így vagy úgy. Aztán tekintettel voltunk a Szentestére és nyugi lett, Tibi is evett , ahogy mindenki más.
Másnap délután érkeztek tesómék egy anyukám egy villám vizitre, szigorúan maszkban, anyu miatt. Hát ez marha jó volt, hoztak ugyan kaját és vittek is, de sem nem ettünk , sem nem ettünk, míg itt voltak. Szegények, biztosan éhesek lettek, mire hazaértek....mi rávetettük magunkat a maradék kacsára és káposztára, az biztos. Tesóm feleségétől kaptunk isteni halászlevet, töltött húst, salátákat és hagymalekvárt. Ez utóbbi annyira finom volt, hogy teljesen el voltam tőle ájulva. Desszertnek kuglóf és mákos guba volt sodóval náluk.
Karácsony másnapján jöttek Tibi tesójáék, ahol már volt fotózás és akkor lekerültek a maszkok átmenetileg. Volt sütizés és innivló78+ is bőven. Nem maradtak sokáig, úgyhogy az az igazi családi összeröff elmaradt....de hát ez van. Karácsony első napján, este meglátogattuk anyósomékat is, ahol hirtelen eszembe jutott, hogy Rékának még meg sem mondtuk, hogy elpusztult a cicája, Nünü, aki mamaéknál élte világát eddig. Kénytelen voltam beavatni, mielőtt fura modorú nagyapja jön elő a hírrel.....Végül nem nagyon jól jöttem ki az egészből, de mindegy, a lényeg, hogy másnapra nagyjából Réka túl volt a cica halálán, legalábbis abbahagyta a sírást.
Azóta pedig az ajándékokkal foglalatoskodnak a gyerekek, hordják ruhákat amiket kaptak, pl Réka egy pihe-puha, csodaszép köntöst, kiraktuk a legókat, folyamatban van egy puzzle kirakása is, olvasunk, pihenünk, pihenünk és lustálkodunk. Három napig zengett itthon változó hangerőn a Libera féle Carol of the Bells, ezt ha így beírjátok a keresőbe, könnyű rátalálni a youtube-on. Egy ismerősöm osztotta meg a facebook-on. Ha belehallgat az ember, tényleg varázslat történik, legalábbis nálunk nagyon működött. Karácsony idején nagyon is.
Szilveszterre vettünk mindenféle ropogtatnivalót, készítek tiramisut és sajtos pogácsát, mint mindig. Azt, amelyiket vagy 3-4-szer meghajtogatok, hogy jó leveles legyen. Kajaként lesz lencse már szilveszterkor, rántott husi, kukorica saláta, kevés burgonya saláta, kb. ennyi. Virsli is, naná! Kiélvezzük a téli szünet minden percét, de jó is ez, hihetetlenül finom!
