Korábban azt gondoltam róla, hogy semmi sem állhat közénk, még csak konfliktusunk sem volt soha. Valami történt azután, hogy megszületett Zalán. Eltávolodtunk egymástól. Nem volt elég fontos ez a barátság. Leginkább neki. Általában én vagyok az, aki kapaszkodik emberekbe, míg rá nem jövök, hogy hiába. Az a hajó már elment. Ezúttal ez a felismerés nagyon soká jött, tagadtam még magam előtt is, mert úgy éreztem, nem tört össze semmi, nem is történt semmi....Egyébként sosem bocsátom meg magamnak, hogy sms-t írtam neki, boldogat és önfeledtet. Aznap, amikor Zalán világra jött. Nem tudtam, bár sejthettem volna, hogy éppen az anyukáját temeti.... Talán sosem nézi el nekem ő sem....Azért fáj ez, mert ma van a születésnapja. Ilyenkor keseregni szoktam egy sort. Milyen kár, milyen kár! Mennyire hiányzik nekem! Ő nem szokott engem felköszönteni semmilyen alkalomból, így a szülinapomon sem, én azonban rendíthetetlenül írok neki. Nem tudom megállni.....Nem vesztünk össze egyszer sem, nem volt vita, sértődés (legalábbis amiről tudok) mégis olyan távol van tőlem, mintha egy másik Naprendszerben léteznénk. Nem tehetek már semmit, azt hiszem. Olyasmi ez, mint egy szerelem, ami elmúlik? Vissza nem hozható, csak az emlékeinkben él és hálásak lehetünk érte, mert többek lettünk általa. Vagy valami ilyesmi....
A hétvége most nem volt valami fényes, nem igazán voltam jó formában. Ezt jelzi, hogy nem is főztem. Igaz, nem szorultunk rá, mert mama annál többet alkotott, ehettünk, amennyi felénk fért. Húslevest, sóskát, túrós tésztát, ki mire volt éhes. Szombaton tanultunk egy kicsit, megcsináltuk Réka matek házijának a felét, (előtte én vasaltam 2,5 órát a Homeland 2. évadjára, de az nem számít.... ) , kicsit németeztünk is, aztán kirobogtunk mamához, mert jött a hír, hogy kiskutyát vett Tata, egy újabb kuvaszt. Szám szerint a harmadikat. Egyet elloptak még kölyök korában, talán kétszer ha volt hozzá szerencsénk. A másikat felnőtt korában megmérgezték és elpusztult, Huba pedig a harmadik kis jövevény apósomnál. Hát egy cukorfalat! Egyből a karomba vettem, ölelgettem, szagolgattam...Még új kutya szaga van!! :) Kis bújós, bár már 3 hónapos és nagyon imádnivaló. Természetesen mindkét nap meglátogattuk a kiskutyát, vasárnap is, a szombat nem volt elég.
Volt még egy küldetésünk az Aldis bevásárláson kívül, piros pólót venni a most szombati bálra Rékának, amibe felléphet. Az iskola küldött egy vérnyomásemelő levelet, hogy szerezzük be a fellépéshez szükséges ruhákat, hát biztos, hogy van Isten vagy gondviselés, mert a KIK-ben, ahová egyébként nem nagyon járunk, szembe jött velünk a piros póló. Miután végigkoptattuk a lábunkat fél Szolnokon, nem érdekes. A H&M-be csak bekukkantottunk, célirányosan mindent megnéztem, ami piros, de sejtettem, hogy ott nem lesz semmi, ugyanígy jártam a Decathlonnal és még egy másik ruházati bolttal...
Aldiba kevés dolgot vettünk, de az általában egészséges volt és drága. Pl. A smoothie-k annyira finomak, hogy muszáj volt belőlük vennem négyet. Na jó, most kicsit akciós, de még így is baromi drága (Tibi szerint). Édességet nem vettem, de pisztáciát igen. Sok banán, kiwi, zöldségek, sajtok, sajtkrém, TK kenyér....Volt még egy körünk Mülleréknél is, itt vettem Rékának a tükrözéshez tükröt. Igaz, hogy már kettőt vettem, de hiába, mert amikor múltkor ezt az anyagrészt vették, nem találta a tükröt. Kérdeztem az ofőt, még kelleni fog. úgyhogy beruháztam még egyre. Erre ma - talán egy hónappal is később - nem megtaláltam a táskámban az egyik tükröt??? Jellemző.
Amikor annak idején Réka 1-2 éves volt és nagyon érdekelték a betűk és számok, akkortájt vettünk egy zöld táblát és krétát, műanyag mágnes betűkkel és számokkal. Ez a játék kapott ma új életet, mert a táblát kiakasztottuk a konyhába és arra minden hétvégén kiírom a jövő heti menüt. A gyerekek nagyon élvezik. Nekem is könnyebb így, mert nem vásárolok mindenféle impulzus alapján. Na mondjuk, ettől még azt a fagyasztott spenótos lazacot megvettem, pedig a héten nem eszünk halat, de mindegy. A heti menü így néz ki:
Hétfő: spegetti ala carbonara
Kedd: Hot dog (pirított hagyma is van itthon)
Szerda: csirkepörkölt tésztával és savanyúsággal
Csütörtök: gombócleves, borsófőzelék, sült husi
Péntek: ami a szerdai és csütörtökiből marad
Általában olyasmiket szoktam főzni, ami gyorsan megvan. Holnap pl. gombapörkölt lesz tésztával, mert van kimaradt gombám, viszont a gyerekek még csak meg sem kóstolják, szóval kapnak hot dogot. Ma carbonara spagetti volt, amihez felhasználtam a házi tej zsíros fölét, a darabka sajtokat, a félbe hagyott philadephia sajtot (szóval nem igazi carbonara, csak majdnem) és persze egy zacskó bacon szalonnnát. Igazi maradékos vacsora. Szeretem az ilyeneket. A csirkepöri az öntöttvas edénykémben fog készülni, amiben olyan ízletes minden étel, hogy csuda. A borsófőzelék és sült husi is igen háziasszonybarát fogások, amelyek kevés időt igényelnek, ugyanakkor nagyon hálásak, mert finomak. Na ennyit a gasztro rovatba...
Vasárnap természetesen megint tanultunk, fogalmazásból feladtak 3 oldalt csóri 3 B-nek, matekból is 3 oldalt, merthogy hétfőn dolgozat szorzásból....Amikor szünetet tartottunk, megpucoltam a hálóban az ablakot és kimostam a függönyt. Az ablak majd tavasszal festésre fog szorulni, elég ocsmányul néz ki, mert ez az egy nyílászáró azt, amit ugyan hőszigetelt üveggel elláttunk, de még csak le sem festettünk. Majd apránként pótoljuk ezt is. Persze az új tulaj (ha lesz olyan egyszer) legelső lépése az lesz, hogy kidobja az egészet az ablakon, de addig is mi inkább újítgatnánk....Szóval tiszta lett és függönnyel rajta még csinoska is. :) Nekem mindenképpen az.
Készülhettünk volna még Kengurura és olvasónapló sem haladt a héten semmit, de inkább elmentünk Hubi nézőbe. Este, ahogy hazaértünk a szokásos vasárnap esti rituálé következett. Amikor gyerek voltam ez abból állt, hogy beakoltam a táskámba, anyukám a nappali asztalnál megszárította a hajam (valószínűleg ott volt a konnektor szabad), majd este 7-kor anyuék leültek nézni a A HÉT című műsort. Semmi mesterlövész, politika volt az és gazdaság. Ennyire emlékszem kb. :) Nálunk az van, hogy nagyjából rendbe teszem a konyhát, hogy hétfő reggel ne azzal ébredjek, hogy fel akarom vágni az ereimet a kuplerájtól....Rékánek elmondom tízszer, hogy pakoljon be a táskájába. Fürdés, hajmosás, hajszárítás, aztán mese. Most az Ali herceg című NAGYON hosszú mese második felét olvastam, mert péntek este Réka bealudt a felénél. :)) Aztán nyugovóra tértünk, hogy 10 órakor arra ébresszenek bennünket a gyerekek, hogy éhesek. Nem hittem el!!! Végül Tibi mászott ki a konyhába, karikázott kolbászt (kolbászt!!!) és kenyeret. hogy az egyébként megvacsoráztatott kisdedek nyugodtan tudjanak aludni. Szerintem fél 11 volt, mire elszundított mindenki. Bőven volt annyi. Ennyit a korai fekvésről....Én nem aludtam valami jól, hol Zalán bokáját távolítottam el az arcomból (kétszer is), hol arra ébredtem, hogy Tibi matat az orrcseppel (kétszer), valaki horkolt is, Zalán itt az iccaka közepén....szóval volt minden. Persze fél hatkor könyörtelenül csöngött a telefonom, hétkor pedig már dolgoztam. A hétfő ilyen 7-16-ig. De nem panaszkodom, szeretem a munkahelyem. Remélem, innen megyek nyugdíjba. :)))
Na megyek, gyors zuhanyzás, aztán mondom a bandának a mesét....Amíg még kíváncsiak rá. :)
