Nagyon nyűgösen indultam erre az idei sportnapra. Még oda sem értünk kéz a kézben Zalánnal, máris egyfolytában vissza akartam fordulni. Tűzött a nap, tudtam, hogy az elkövetkezendő 3-4 óra arról fog szólni, hogy keresem az ovi udvarán szétszóródó gyerekeimet, enyhe tömeg, neeem az én világom. Mint általában egyik többszázfős rendezvény sem, ahová egyedül megyek a gyerekekkel.
A program a Pelikán egyesület (fitness) bemutatójával kezdődött. Az első sorban ácsorogtam, gondolván arra, hogy majd videóra veszem Rékáék kis műsorát is, amit a 3 középső csoport ad elő. Zalán viszont nem bírta a kitartóan égető napot, még akkor sem, ha a kezemben fogtam, így hát engedtem a nyomásnak és elsétáltunk az árnyékba homokozni, hintázni. Le is maradtam mindenről, kivéve Rékáék műsoráról, amire könyörtelenül odarángattam a "színpadhoz" Zalánt is. Ügyesek voltak Manók, Katicák, Nyuszik egyaránt, legyezővel táncoltak zenére. Ahogy láttam, Réka nem is igen figyelte az óvónénit, mit mikor kell mívelni, ment ez magától is. Mivel csak a második-harmadik sorban jutott nekünk hely és Zalán is a kezemben volt, így felvételt nem tudtam készíteni. Néztem hát csak, ittam magamba Réka látványát, ahogy vigyorog, sugárzik a kis arca az örömtől....velem ellentétben, úgy látom, imád szerepelni. Még egy kicsit túl is pörög.
Ahogy minden korcsoport eljárta a magáét, lényegében kezdődött a sportnap. Téma: 7 próba. Minden gyerkőc kapott egy kis korongot, amire össze kellett gyűjteni 7 nyomdapecsétet a próbák során. Itt volt az tavaly, hogy leragadtunk egyetlen feladatnál, Réka E. óvónéni szoknyája mellől el nem mozdult volna. Ott ücsörögtünk vagy 3 órán keresztül egyhelyben és pont egy darab pecsétet gyűjtöttünk össze. Node az tavaly volt, idén arra kaptam fel a fejem, miután aznap tizedjére elvesztettem és megtaláltam a kódorgó Zalánt, hogy Réka már túl is van az első próbán. Pedig éppen a merengőt játszottam, mert rájöttem, idén E. és Ed. egyik próbánál sem lesz ott, a csocsóasztal mellett állomásoztak. Nem lesz egy árva pöcsétünk sem? Dehonnem!
Tanulhattam Rékától, mert míg én azon morogtam, hogy Tibi megint nincs itt és szóba sem jött, hogy legalább a vége felé beesik, míg más apukák bezzeg....mások bezzeg nagyszülőstül....én meg megint egyedül blablabla.....Azon nyavalyogtam, hogy mindenhol marha hosszúak a sorok és éget a nap, blablabla....Réka ügyesen beállt a sorba, hogy tegye, amit kell (célbadobós). Kijózanodtam nagyjából és finoman szégyenkezve csatlakoztam hozzá. Hogy hasznára legyek, törölgettem a kezét és söpörtem le róla a kristálycukor szemcséket. Mert sorban állás közben is és két próba között is, sűrűn tankolt kürtős kalácsból, ami nagyon finom volt. Sajnos frankón nem illett a diétámba, úgyhogy csak lopva ettem belőle, hátha a pocakom, a hájas észre sem veszi...Összesen 4 próbát felvettem videjóra, de Réka szuper ügyesen összegyűjtötte mind a hét pecsétet!!!! És olyan ügyes volt, mindenhol gyorsan végzett. Na persze, már hatalmas középsősről van szó, majdnem nagycsoportosról.
Este fél nyolcra értünk haza, miután ötvenszer elvesztettem és megtaláltam Zalánovicsot és ebbe jelentősen belefáradtam. Ezzel egyidőben Réka begyűjtötte a próba kiállóinak járó lufi állatkát. Fél órát álltam érte sorba. Mit mondjak, kellőképpen kellemesen elfáradtunk valamennyien.
UI. Próbák során figyeltem a szóba jöhető óvónéniket Zalán számára. Ani és Kata óvónénit. Mindketten nagyon kedvesen voltak, de főleg Ani. Bárcsak!....Holnap nevelés nélküli munkanap (vagy hogy hívják, amikor csak az óvónéniknek van ovi?), hátha kiszivárog valami....
