- Képzeld, anya, ma torta is volt ebéd után. És szörp.
- Nem mondod? Kinek volt szülinapja?
- Annának.
- Annának? Az a kis cuki szőke?
- Neem, a B. Anna....az a....dundi.
- ?! Nem is dundi.
- Dehogynem, olyan kövér, mint egy disznó....
Csodálkoztam, hogy ezt mondja. Mert Annán tényleg van mit fogni, puszilni és szeretgetni, de azt, hogy kövér, nem mondanám.
---
A péntek esti vacsorát együtt alkottuk Zalánnal. Szeretek vele főzni, mert vele valahogy ez is élmény. Érdekli minden, buzgón figyel és bármit kérek, megteszi. Valahogy olyan nyugis, szinte megnyugtató minden, ha együtt főzünk. Most készült egyrészt rántott husi (sima bundás és kukoricapelyhes), petrezselymes rizs (amit igazán csak én szeretek, de nem veszem észre magam. Most miért? A gombás rizst sem szeretik. A kukoricásat még úgy ahogy....) Illetve maradt ki cukkíni, amivel nem tudtam mit kezdeni, hát lereszeltem és kavartam belőle olyan tócsni félét. Sok sajttal. Valamint uborka saláta tejföllel, no az is volt. Amikor minden elkészült, leültünk kettesben vacsizni. Már nem az első falatnál tartottam, amikor feltűnt, Zalán csakis az ubi saliját falja.
- Felszeleteljem a husidat? Tudod, olyan csíkokra....
- Nem, kösz.
- ...
- Ja, de...de.
- Oké.
- Nem, kösz.
- ...
- De, igen, köszi.
- ...
- Nem, mégsem köszi.
Itt kivártam egy kicsit, hogy eldöntse....végül a hús egyben maradt. Zalán kis fogacskái aprították fel végül. Mindezt csak azért írtam le, mert ez jellemző Zalánra. Nem tudja, hogy mit akar. :) Nem direkt csinálja, tényleg nem tudja. Azért felfokozott idegállapotban, hulla fáradtan a legszórakoztatóbb.....
