Helyzet

Tegnap beugrottam a suliba Zalánért, mert a közelben akadt már dolgom. Közben Tibi már ott volt és éppen haladtak kifelé a folyosón a suliból, amikor lecsapott ránk az ofő. Ott a kavargó szülő-gyerek tengerben kipakolt, hogy csináljunk valamit Zalánnal, mert megint el van varázsolva. Nincs kisvonalzója és már a múlt héten sem volt felszerelési etikából. Éppen olyan horderejű problémák foglalkoztattak, hogy ahhoz képest a kisvonalzó nem tűnt fontosnak....Végül nem válaszoltunk semmit, legalábbis én nem. Mert rövid válaszom nem volt, a bőhöz meg nem volt sem lehetőség, sem kedvem.  Mert szerintem nincs semmi Zalánnal. Mármint semmi új. Ő egyszerűen ilyen. Nyilván nevelési hiba is, hogy nem izgatja, hogy nincs kisvonalzó a tolltartójában, az sem, hogy a TOLLBAMONDÁST mindig alá kell húzni kék ceruzával, sőt ennél nagyobb dolgok sem. Én már elég sok mindent elengedtem vele kapcsolatban, a kitűnő bizonyítványt, a hibátlan tökéletes diák illúzióját és igyekszem arra koncentrálni, ami tényleg fontos.  Hogy megközelítően úgy teljesítsen, mint amire képes. Pótoltuk , keresett egy kisvonalzót a készleten lévő ezerből, egy játékos dobozból előkerült az etika cucc is, úgyhogy a világ biztosan jobb hely lett mindettől....

Otthon aztán szembesültem, hogy semmilyen házija nincs kész Zalánnak , úgyhogy a napközit megint ellógta. Sőt, amíg összeütöttem a vacsorát, addig sem tanult semmit. Úgyhogy szépen elvontam a telefonját bizonytalan időre. Mivel ma péntek van, ez elvileg érzékenyen fogja érinteni. Vagy nem.

De jó is történt, nem hallgatom el, mert kapott egy ötöst környezetből (felelt!!)  és németből is, illetve annak megfelelő százalékot. Német 95%. Ez még mindig olyasmi, amiről nem tudtunk, mert én soha nem tudok semmilyen dolgozatról. Mondjuk, Zalán azt sem tudta megmondani, miből írták a dolgozatot, nem érdekes. 

Jövő héten olvasás hete. Erről az jut eszembe, mennyire imádtam ezt a sulit , amikor Réka elsős volt, azért, mert amikor elsős volt, olyan nagyon jó programok mentek az olvasás hetén és mert minden tökéletes volt akkoriban. Szuper tantónénik, szorgalmas, az elsős anyagot régen elsajátított gyerekem volt. Most meg van egy ötödikes, nagyon sokat követelő tanárokkal, minden tartárgyból (kivive rajz , tesi, technika, dráma. ) mérsékelt mennyiségű szorgalommal (mármint Rékának, nem a tanároknak). Illetve nehezített a terep egy másodikossal, aki ugyan kéttanos németes, de fütyül a felmérőkre, a házira és egyáltalán sok mindenre. Ugyanakkor önbizalomhiányban szenved, elképesztően jóképű (legalábbis nekem) és kiskamaszokat megszégyenítően szemtelen nyomokban. Hát kérem, ki mondta, hogy könnyű gyereket nevelni? Mennyivel könnyebb volt, amikor még almapürét tömtem az arcocskájukba vagy az volt a kérdés, hogy kétszer alszik napközben vagy háromszor....!

Azt álmodtam az éjjel, hogy Réka öklendezik az ágyában és hány. Felriasztottam Tibit, átrohantunk a Réka szobájába, aki nyöszörgött a hirtelen jött lámpafényben és nagyon határozottan tagadott mindent. Még hányingere sincs, hangsúlyozta. Zavarodottan bújtam vissza az ágyba, ezek szerint álmodtam. Még mindig jobb volt így mint éjnek évadján ágyneműt cserélni. Múltkor megint azt álmodtam, hogy terhes vagyok. Olyan fél idős és még örültem is neki. Az is egy kafa álom volt….Egy frászt! Pont elég feladatom van, hogy max terhelés alatt legyek, 2 gyerek, 1 kutyagyerek, 1 munkahely, 1 férj plusz egyebek.

A gyerekek fel vannak háborodva, hogy november elején már karácsonyi reklámokat kell nézniük, azért biztos ami sicher alapon megírták a karácsonyi kívánság listájukat. Némelyikről nem is tudom, hogy micsoda. Ezzel párhuzamosan elkezdtem agyalni a karácsonyi kajákon is. Az szinte biztos, hogy lesz mézeskalács sütés még mikulás előtt, ha lehet. Addig talán leesik az első hó is, még ha most elég valószínűnek tűnik, hogy van olyan egyáltalán, hogy tél....Aztán linzer és hókifli és bejgli karácsony reggelére. De a többit nem tudom. Talán egy jó méteres kalács, aranygaluska vaníliás borsodóval. Annyi mindent sütnék. Valami finom réteges- krémes süti is jó lenne , csokival a tetején, de ilyet nem ismerek tuti finomat, úgyhogy még keresgélek. Mézes krémes, zserbó, francia mákos…ilyesmi, de a zserbót nem szereti senki, csak én, a többit pedig még soha nem próbáltam.

Karácsonyra kacsát sütök, ezt szavazta meg a banda, mint mindig, ropogósat, krumplipürével és káposztával. De lenne rántott hal és burgonyasaláta, franciasaláta is, az  ebédre.  Na már kezdem túlvállalni magam. Idén azt szeretném, ha itthon lennénk szenteste, amilyen nem volt már 3 éve. Anyukám velünk töltené az ünnepeket. Első karácsony az új otthonunkban, január 2-án költöztünk be. (Ettől azóta is kiver a víz, nem tudom, hogy éltük túl….) 

Ajándék fronton el vagyok veszve, még ott tartok, hogy holnap Réka névnap. El akar menni a Pepco-ba dekort venni a szobájába, annak ellenére, hogy kapott már ajándékot bőven, ékszert , csizmát. Attól tartok, nem fogok tudni neki ellenállni és elmegyünk tényleg. Úgyis szeretnék venni egy puha plédet a kanapéra a nappaliba. Aztán jön a Mikulás és vele Advent és még az adventi naptárhoz semmi ötletem sincs….aztán Réka szülinap és csak utána karácsony. Sőt, jövő héten Tibi szülinap, majd egy hétre rá sógornőm szülinapja, sőt tesóm szülinapja, huhh….És akkor még ott van a sulis karácsonyi vásár, amire illik valamit sütni vagy legalább szendvicset kenni. Réka szülinapja alkalmából az iskolába is illik vinni sütit. Hogy milyen, lövésem nincs.  Talán valami finom kakaós-diós- rumos szeletet? Vívós karácsonyi bulival idén már nem lesz gond. De karácsonyi zeneiskolás buli szokott lenni az utsó pillanatban. Máris fuldoklok, hehehe…
És mire észbe kapok, ott leszünk, hogy január 2, másnap ismét meló, véget értek az ünnepek. Most még ezt nehéz elhinni, de így lesz....