Gesztenyézünk

Ez már a sokadik generáció idén, ideje megörökíteni kedvenceimet.

Lónak indult, de Tibi félkészen kecskének nézte, hát az lett inkább, kapott állszakállt és szarvakat is....Nem, ez nem ördög!!!

Kitalálható, mi a másik kettő állatka? 

Folytköv után

Tegnap bűvész vendégeskedett az oviban. De nem is itt kezdeném a történetet, hanem még múlt hétnél. Egy este, vacsoránál sugárzó arccal tört ki belőlem:

- Hű, Réka, képzeld, nem sokára bűvész bácsi látogat hozzátok az oviba, egy igazi bűvész! - vagy valami ilyesmit hadartam. (Azt nem tudnám megmondani, miből találtam el a nemét...női megérzés?)

- Az meg mi? - pillantott fel Réka a tányérjából közönyösen. Picit meghökkentem. Nem tudja a leánykám, hogy mi fán terem az a bűvész??? Milyen minőségű nevelést biztosítok én neki Tibistül, irgum-burgum? No persze cirkuszt még nem látott, max. kívülről a sátrukat és ezen záros határidőn belül változtatni kell, szóval min is csodálkozom? 

Túltevén magam a  meglepetésen, definiálni próbáltam Rékának, miképpen képzeljen el egy ilyen fazont, majd eszembe jutott, hogy az egyik Dórás könyvben szerepelt egy. 

- Igen, az Enrique, nyuszit varázsolt a kalapjából. - derült fel végre Réka képe is. 

- Úgyvan! - értettem egyet kisvártatva, mert bár én olvasom fel a Dórás meséket, nekem nem rémlett a neve egyáltalán....és elmeséltem, mivel is foglalkozik a bűvész bácsi és mi várható majd az előadáson.

Azt nem mondanám, hogy csillogó szemmel, izgatottan várta volna a szerdát, amikoris tényleg  ellátogat az a bűvész az oviba, de ellenérzést sem nyilvánított. Egészen addig, amíg ahhoz a részhez nem értünk rutinunkban, hogy elköszönjünk egymástól és én nyakamba vegyem a lépcsőházat, ő pedig vidáman beslattyogjon a csoportszobába. No ez elmaradt. Először diszkréten jelezte, hogy ő nem akar ma oviban maradni. Forszírozásomra, hogy miértis, azt felelte logikusan, hogy "mert nem." 

Leszereltem Zalánról a fél perce ráadott dzsekit és leültünk Rékámmal az öltözőben, mert immár könnyeket is potyogtatott bőven Réci, éreztem, hogy nem lesz rövid menet. Segítségem hirtelen nem akadt óvónő vagy dadus formájában, mert bár teljes volt a létszám, hatalmas volt a sürgés-forgás és készülődés (gondolom, az előadásra, de fene tudja.) Nagy nehezen kiszedtem Rékából, amit sejtettem jól, hogy nem akar a bűvész előadására menni. Nem és nem. Jött aztán Szilvi dadus (?), csábította kakaóval és kaláccsal az itthon jóllakott lányom, hatástalanul. Mivel Réka erősen ragaszkodott jobb combom szoros öleléséhez, ezért Szilvi szólt Ed. óvónéninek, hogy segítsen. Ed. óvónéni szerencsére gyorsan oldott Rékámban ezt-azt, pl. úgy, hogy megígérte, ha nem akar Réka varázslót nézni (akarom mondani bűvészt), hát maradhat a csoportszobába is nyugodtan, semmi baj. Rögtön felszáradt minden könny és Réka jobb kedvvel köszönt el tőlünk. 

Napközben sokszor átfutott a fejemen, hogy vajon rá tudták e beszélni Rékát a bűvészre vagy nem...reméltem, hogy igen. Nem feltétlenül azért, mert leperkáltam korábban egy 500-as bankót E. óvónéninek, hanem mert megint jött az a mostanában gyakori gondolatom, hogy Réka olyas valamiről marad le, ami nagyon tetszett volna neki.

Délután, amikor mentem érte, megálltam Zalánostul a tornateremnél. Torna órája lett  volna Rékámnak, az az egyetlen különóra, amire mostanság elmondása szerint járni szeretne. Ácsorogtam ott egy ideje az ablakoknál, simán be lehet látni, amikor rá kellett ébrednem, hogy Réka nincs is a kislányok között. Megint a szomszédos csoportszobából halásztam elő, a Katicásoktól. Nagyon vidám volt és nyomban izgatottan mesélni kezdte, mi volt a bűvész bemutatóján. Nyugtáztam hát, hogy oda legalább elbillegtette csinos fenekét....

Arra jutottam, hogy valamiért idegen emberekkel nem megy a leánykám sehová. (Ami alapból jó, csakhát...) Hiába jön a tornaórát tartó néni (fiatal hölgyről van szó), hogy levigye őket az órára, Réka hallani sem akar arról, hogy elhagyja a megszokott kis csopi szobát. E. óvónéni megígérte, hogy jövő héten lekíséri majd a tornára, vele biztosan le is menne, Ed.-nek ugyanez nem jutott eszébe és a héten ő a "délutános". Valahogy mintha a hittan órával kezdődött volna minden, hisz előtte tornára gond nélkül elment két csoporttársával...azóta semmi, sehová. 

Jövő héten éppen ezért majd leviszem tornára én őkelmét. Ennek az ötletnek örült Réka, látszott, hogy felszabadult....Mert ahogy figyeltem kívülről a tornaóra menetét, megint csak meggyőződtem arról, hogy Rékának ez tényleg nagyon testhezálló és neki való. Nem bánom, ha nem szeretne járni, mert nem tetszik neki, de ne azért ne vegyen részt a torna órán, mert egyéb nyűge, félelme megakadályozza abban. Meglátjuk, mit hoz a folytatás.