Tegnap végigizgultam a Downton Abbey utolsó részét + a Christmas Specialt (nagyon jó volt!!). Sajnos a végére kinyiffant a kedvenc szereplőm, az egyik, úgyhogy lelkesedésem némileg apadt a sorozat iránt. Ugyanazért, mint annak idején az ER (Vészhelyzet) esetében : több a dráma és a tragédia, mint a való életben, nagy átlagban, pedig az sem piskóta. Downton Abbey-nél minden élve születésre beesik egy haláleset. Remélem, azért belefér némi happyend a hátralevő nemtomhány évadba, a kutyafáját!
Azóta Rékácska befejezte valamennyi tagozatos dolgozatát, sokat gondoltam rá és küldtem a biztató energiákat. Tegnap délután katasztrófa szinten oldotta meg a házinak feladott feladatsort, úgyhogy mondtam is neki, fejezzük be a házit, aztán fejezzük be az egészet, mert felidegesítem magam, pedig egész hétvégén nyugodt voltam, mint egy Buddha, ráfér a pihenés. Örülnék, ha ismét jól teljesítene, mert ez már a félidő...Ha belegondolok, hogy még két dolgozatra kell átnézni az összes addigi anyagot....illetve még inkább igaz az, hogy folyamatos az ismétlés...akkor leengedek, mint egy lufi.
Zalánt tegnap hat lóval sem lehetett hazavontatni az óvodából, végül otthagytam és a kerítésen kívülről integettem, hogy elmentem haza. Némi tétovázás után elindult utánam. Azt motyogta, amikor utolért, hogy nem akarta elszomorítani a barátját, aki még játszani szeretett volna vele az udvaron. Hogy engem elszomorított, az nyilván nem érdekelte....
Tegnap biciklivel cikáztam a városban jobbra-balra, annyira unom a gyaloglást, hogy arra nincs jó szó. Igazán klassz, hogy az otthonunktól Tibiig szinte végig kerékpárúton lehet tekerni, itt az utca végén fel is lehet menni a kerékpárútra és Tibi irodája előtt lehuppanni róla. Viszont túlzásba vihettem a nagy lelkesedést és a kb. másfél óra intenzív bicózásra válaszul iszonyúan megfájdult estére mindkét térdem. Csillagokat láttam szó szerint és simán tudtam volna sírni. Ennek eredményeképpen este viszonylag korán lefeküdtünk, bennem némi fájdalomcsillapítóval. Mára picit jobb, el tudtam vinni Rékát suliba és normál üzemmódot megközelítően funkcionálok, de kerékpárra nem ülök maholnap. Le is csapott rám Tibi, hogy na látom, pont ez a baj, kellene!
