Amikor szerdán megkérdezte anyukám, hogy adjon-e pénzt sütemény alapanyagra (liszt, vaj, cukor, tojás, stb), nem is azon akadtam fenn, hogy hogy jut eszébe ilyet kérdezni egyáltalán, hanem, hogy tejóég....én nem akarom a 4 napos hétvégét ilyesmivel vesztegetni, hogy sütök vagyis robotolok a konyhában....Persze nem pont ezt éreztem, az egész csak egy pár másodperces nyomás volt a gyomrom táján, de az ezt jelentette.
Persze mindez csak másnapig tartott, mert akkor a facebookon szembe jött belem a Rachel Allen féle répatorta receptje, ami nálunk alap a húsvéti sütiknél. Mindig duplaadagot sütök és ha kihűlt, egy narancsos-mascarponés krém, némi pirított mandula sem árt a tetejéről... Kezdett megjönni a kedvem a sütés-főzéshez. Pénteken,vagyis tegnap összeírtam, mi mindent lehetne sütni és még jött egy sor minden a répatorta mellé. Jaj.
Az biztos, hogy valami finom sajtos rudat sütök, diétás sütinek ott lesz a zablisztes almás pite, mert bőven van alma, ez már 3. fajta. Aztán kelt tésztának ott van a lekváros, nutellás bukta labdácskák....és itt meg is kellene állni. Viszont még lehetne sütni csokiöntetes boci csokit, áfonyás muffint és hófehérkét is, ami egy habkönnyű, vaníliakrémes csoda. Meglátjuk, meddig jutok.
Kajára nem lesz sok gond, mert ilyenkor sonka-tojás-zöldhagyma-torma a menü reggel, délben és este is és semmi másra nem is vágyik egyikőnk sem. Persze jó lenne néhány tányér kocsonya friss kenyérrel és rengeteg lilahagymával, de én nem tudok már főzni ilyesmit és enni sem nagyon diétabarát. Az egész húsvét pont nem a diétáról szól.
Zalán névnapját csütörtökön megünnepeltük kellőképpen. Először is villámgyorsan felbontotta az ajándékait. A ruhaféléket eléggé el nem ítélhető módon hanyagolta, a könyvet viccből a háta mögé dobta. Ezt én nem találtam olyan viccesnek, úgyhogy mielőtt még elhagyhatta volna a számat bármi nevelő célzatú megjegyzés, elnézést kért és megsimogatta játékosan az új könyvét...Na, így már jobb. A körző titka egyik újabb kötetét vettem meg, ami náluk most kötelező irodalom a kortársból, még a legelső kötet....
Kapott még apróságokat is, amiknek talán jobban örült, mint a többi ajándékának összesen. Pl. egy zacskó Berty Botts féle mindenízű drazsé is az ajándékok között volt, amit rögtön fel is bontott. Amikor már a második hányás ízűt köptem ki a kukába, eléggé elegem lett az egészből, de Zalán nagyon élvezte és hát ez volt a lényeg.
Vacsorát mindig rendelhet az ünnepelt és hát persze, hogy Zalán Mekit rendelt, ami nekem most tortúra, mert nem ehetek belőle, de végül két csípős csirkefalatkát csak lecsúsztattam....
Aznap este néztük meg az Elkúrtuk című filmet, de sajnos nem egyben, a film két fele között elvittük a kutyát sétálni. Szóval nem tudok róla komolyan véleményt mondani, mert úgy néztük, hogy nem csak oda figyeltem...Mindenesetre így elsőre nekem nem tetszett, valahogy nem volt se füle, se farka, fogalmam sem volt, hogy ki kicsoda, szóval lehet, hogy adni kellene egy másik esélyt is neki.
Ami viszont nagyon tetszett, az az Antall film, a Blokád. Persze ez is egy Köbli Norbert film forgatókönyv szempontjából, szóval várható volt, hogy oda-vissza leszek érte. Nagyszerűen ábrázolta Göncz Árpádot és szerepét, hogy mennyire nem is volt ő azért mindenki Árpi bácsija...Különösen a fiatal Antall tetszett nagyon, remek fényképezés, jó színészek, izgalmas történet. Antall sokkal többet érdemel, méltatlanul van elfelejtve, mint az első szabadon választott kormány vezetője (kamikaze kormány). Érdekes volt látni, hogy a kilencvenes évek eleje óta mennyire más lett a helyzet sok szempontból. Milyen törékeny volt akkor a demokrácia, amikor az orosz csapatok még ki sem vonultak az országból. Gorbacsov nem kért bocsánatot 56-ért (igaz, később Jelcin igen) és amikor elzárták az oroszok az "gázcsapot", két napi tartalék volt talán összesen? Hihetetlenül érdekes volt. Pont annyi idős voltam akkoriban, mint Réka most. Azon az októberi hétvégén éppen Szlovákiában kirándultunk az osztállyal. Nem sokra emlékszem egyébként az egészből, de az osztályfőnök akkoriban azt mondta, hogy hangosan ne beszéljünk magyarul, nehogy baj legyen.... A sztrájk miatt csak a kertek alatt, mellékutakon tudtunk hazajönni. A film vége megható volt, bár ezt tudtam előre azoktól, akik moziban látták. A miniszterelnök haláláig dolgozott és végezte a feladatát....
Volt aztán foci meccs is, a magyar-bolgár, amiről már írtam. Viszont előtte a magyar-észten kimaradt az a bizonyos tizenegyes, melynek rúgóját ugye úgy döntötte el Sallai és Szoboszlai, hogy kő-papír-ollóztak egyet. Jó magyar szokás szerint nekik ment a fél ország és még a hozzám hasonlóan gondolkodók közül is sokan. Hisz a focihoz mindenki ért. Nem mondom, hogy nagyon jó ötlet volt, de felháborítónak sem tartottam ezt, biztos vagyok benne, ha bemegy az a tizenegyes, nem lett volna ekkora visszahangja az egésznek. Én inkább attól tartottam, hogy Szoboszlaiék kedvét elveszi a nagy felháborodás szellője, de ennek nyoma sem volt szerencsére a bolgár meccsen, sőt, minden idők legjobb formáját tolta a válogatottban. Egy focista legyen bátor, vagány, ha meg olykor könnyelmű és hibázik, mert az is benne van a pakliban, hát hibázik, majd jóváteszi máskor, máshogy. Biztos vagyok benne, hogy még sok örömünk lesz ezekben a fiúkban. Egyre több a remek játékos, egy-egy posztra 2-3 lehetősége is van Rossinak és főhet a feje, hogy kit tegyen a csapatba. :) Szoboszlaira emlékszem valamelyik U17-es meccsről egyébként. Elmélkedtem is, szomorkodtam is, hogy lesz-e valaha még remek csapat és lesz-e még sok foci siker, magyar siker. Úgy néz ki, nem is olyan elérhetetlen.
