Köszönjük, hogy minket választottál, drága kutyánk! Nagyon-nagyon szeretünk!
Ma két éve utaztunk le Siófokra Joker kutyáért, akit azóta Diónak kereszteltünk.
11 hetes volt akkor, Tibi szerint uborkafeje volt, tűzdelt bundája és cukorfalat természete.. 3 fiúkutya közül választhattunk és eredendően, fotó alapján én nem őt szemeltem ki. Tibi döntött másképp, Dió volt a legjátékosabb, legfürgébb és ő feküdt az ölébe gond nélkül. Tenyésztője szerint ő volt számunkra a tökéletes választás, mert nyugodtabb természetű a társainál.
A hosszú úton hazafelé, a fejét Zalán ölébe hajtotta. Csak egyszer-kétszer szűkölt röviden, de könnyen megnyugtatható volt. Nagyon gyorsan belesimult az életünkbe. Kezdetben egy fonott kosárban aludt az ágyam mellett , később az ágyunk végétől nem messze, egy fotelben. Azóta is. Volt idő, amikor kétszer keltett éjszaka pisilni, szerencsére ezt a szokását levedlette....
Mindenkivel barátságos, mindenkit meg akar csókolni, azt viszont megérzi, ha félnek tőle és nem tudja ezt mire vélni. Ezért védekező üzemmódba áll át. Imádja a szukákat, megkergeti a macskákat. Mély, öblös hangon ugat, de csak ha nagyon muszáj. Ismerem ugatásának több hangszínét is, mikor fél, mikor lát macskát, mikor érdeklődő, nem is gondolja komolyan, csak a rend kedvéért.
Szeret az erkélyen napozni, ha odasüt a nap, persze csakis takaróra fekszik le. Nagyon sok szót ismer, egész jól ért magyarul. Igényli a napirendet és kedveli annak betartását. Pl. naponta egyszer visszük sétálni, egyszer. Ha mégis dél tájban levinnénk a Tiszához, attól ő még az esti sétáját ugyanúgy igényli.... Rosszul viseli, ha itthon hagyjuk egyedül, de stand-by üzemmódra kapcsol, alszik, sosem rombol, kapar vagy rág. Mármint kártékony módon.
Mindig a sarkamban van, ott szeret lenni, ahol mi vagyunk. Ha a gyerekek az emeletre felmennek, akkor inkább velünk marad. Tibi irodáját utálja, kölyök korában sokat szunyókált Tibi egyik székében, de már kinőtte azt, lefolyik róla és ott lenn nincs kanapé vagy ágy....
Tibi nála a falkavezér, de többnyire nekem is szót fogad. Tőlem kap enni, együtt sétálunk, tudja, hogy fokozhatatlanul imádom, érzi ezt, szóval bír engem. A gyerekekről tudja, hogy gyerekek....
Dió nem kutya, ő egy vizsla. Ezt sokan nem értik, de a többi vizslás nagyon is.... Azon túl is ő szinte ember, épphogy meg nem szólal. Sokszor gondolom róla, hogy túl tökéletes ő ahhoz, hogy igazi legyen, de még szinte kölyöknek számít a viselkedése alapján, úgyhogy ő csak egyre jobb lesz, akár egy szépséges bor...
MIlyen gyorsan eltelt két év...döbbenet!
