Beírattatott!

Az iskola maga még nem egy nyitott könyv előttem, bár a földszinten 3-4 teremben már megfordultam. Most viszont az emeletre irányított a portás néni, balra, az utolsó ajtó. Az ovi épülete L alakú (vagy T), kétszer is balra kellett fordulnom a lépcsőtől, mire eljutottam a titkárságig, az igazgatói irodáig. A folyosók csöndesek voltak, éppen óra folyt mindenütt. Ahogy a titkárság előtti székek egyikén helyet foglaltam, egy angol óráról szűrődött ki némi hallás utáni értés...

Egy apuka benn iratkozott éppen (sose' láttam, ezt nyugtáztam, ahogy távozott), előttem egy ismerős apuka ácsorgott, akinek a nagyobbik leánykájával egy csoportba járt az első oviban Réci. Ennyien voltunk. A titkárságról a fekete hajú hölgyike, aki a kedves szülőket koordinálta (bevezette az igazgató bácsihoz, kitöltette a nyomtatványokat) azt mesélte, hogy reggel volt egy kisebb roham, azóta szinte senki, pedig jöhetnének, jöhetnének, mikor lesz még este hat óra? Láttam a kezében két A4-es lapot, amelyen egy x-et tettek azon gyerekek neve mellé, akik már beiratkoztak. Nem tudtam nem arra gondolni, hogy már le van játszva, ki lesz A vagy B osztályos...Az előzetes igényfelmérő lapok alapján ez simán megoldható. Üldözési mánia, közepes súlyossági kategória. 

Aztán egyszer csak beszólítottak. Egy kisebb irodán keresztül bemasíroztam egy másik irodába, ahol ült egy hölgy az asztalnál, előtte egy nagy kosár hajtogatott állatfigura (ajándék a leendő elsősnek) és cukorka ugyancsak egy tálban. Valamint az asztal mellett ácsorgott A., aki idén egyre kevésbé volt pusztán Emese apukája, hétről hétre nagyobb lett és tekintélyesebb, míg végül félelmetes igazgatóbácsivá nőtte ki magát előttem....Köszöntem neki, hogy helló, mert hát tegeződünk vagy három éve. Ott és akkor ez picit furán csengett, de csak egészen picikét.

Igazából nagyon hamar végeztünk. Egész nap, hetek óta vívódtam, hogy hittan vagy erkölcstan...és valamilyen szinten hiba, hogy nem a hittant választottam, de egyszer csak hallottam magam határozottan az erkölcstan mellett letenni a voksom. Tudom, milyen huzavona van a hittan órákkal a suliban és bár lehet, idén ez nem lenne jelen az életünkben, a könnyebbik utat választottam, azt, amit a többiek választottak...Szóval erkölcstanos lesz a lány, bízom benne,  hogy ez sem egy rossz döntés.

Másik eldöntendő kérdés, hogy úszós lesz e az elkövetkezendő két évben. Ez ugye nálunk nem is volt  igazi kérdés. Még nem tudni, ki lesz az elsősök úszás tanára a szakosztálytól, én drukkolok egy picit, hogy Szilvi néni legyen, bár Réka edzett lány, Gyuri után mindegy, kit kapunk, főleg, hogy ilyen jól úszik már. 

Szó esett még arról, hogy júniusban lesz egy szülői értekezlet, melyen majd mindent átbeszélünk, listát kapunk e-mail-en, milyen tankönyv, milyen ceruza, milyen füzet, stb....Diákigazolványt kell majd intézni, okmányirodába beslattyogni csajostul, illetve az egyen nyakkendő/sálra befizetni egy ezrest, amikor a diákigazolványos papírt hozom vissza az okmányirodából. Meglepően hamar végeztem is. Igazgató Úr megjegyezte, hogy tudja, milyen kérésem van még hátra, hogy a MANÓK együtt maradjanak, hát majdmeglátjuk....Olyan magától értődő (van ilyen szó???) volt, hogy felvettek bennünket, ami körzetes sulinál nem egy oltári meglepi, mégis érdekes érzés volt. 

Ahogy kifelé sétáltam az egyelőre számomra labirintusszerű suliból, több osztály is jött velem szemben, a folyosó teljes szélességében, lendületesen, zsibongva, akkora gyerekek, mint én....Fura volt. Az én pici madaram is ide fog járni hamarost... Később a munkahelyemen finom agyhalottként léteztem egész nap. Rékám ősztől iskolás lesz....Hhhhhhhh....Rémes, hogy milyen gyorsan megnőnek! Félelmetes! 

Hétfő reggeli kutyafutta bejegyzés

Azt sem tudom hirtelen, miről írjak. Annyi minden történt mostanában, szerintem fele sem fog most az eszembe jutni. Klassz hétvégénk volt, bár a szombat inkább idegbajos. Tiborom illetett pár megjegyzéssel, ami némiképpen, valahogy eljutott a szívemig és öléggé fájt. Pl. hogy eladtam magam (elmentem dolgozni), én nem hozok haza pénzt (érdemi mennyiségűt) csak ő...neki sem segít senki, hát ő sem tud nekem, szóval vigyem a munkát plusz a két gyereket, plusz segítek be neki, majd akkor ő is odafigyel az én szabadidős igényeimre...Hiába, feszült idegzettel, feszült tempóban élünk. Nagyon nem akartam ezt, de ahogy visszamentem dolgozni óhatatlanul ez lett a vége. Én is sokszor kimondok olyasmit, amit 3 hónapja még magamban tartottam volna, most jóval hamarabb szakad a cérna, emelem fel a hangok, alkotok elhamarkodott ítéletet. Általában pedig úgy van nálunk a párkapcsolat mindennapjaiban, hogy amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten....Amint én szelídülök, hisztis énem hátrább szorítom, Tibiből is finomabb pasas lesz. Vagyis férj....

Hetek óta böngészem az apróhirdetéseket 12-es kisbicikli ügyében. Zalán már nagyon szeretne kerékpározni, úgy vettem észre, a tanuló bicili "kevés" neki, nagyfiúsabbra vágyik. Viszont Réka 16-osa még nagy a termetéhez, nem ér le a lába sem, túl nehéz az egész bringa. Újat nem szerettem volna venni, talán egyetlen szezonra....Úgyhogy kerestem használtat és harmad, fél áron az újhoz képest beszereztünk egy kisbicót neki. Tegnap el is hoztuk, néhány utcával arrébb lakott azelőtt. Íme:

Nagyon jó állapotban van (remélem, rejtett hiba nem derül ki), van rajta persze néhány sérülés, apróbb, de összességében szuper kis járgány. Elvileg szülinapjára kapta, de persze tegnap le sem akar róla szállni. Csak azért tudtuk levarázsolni róla, mert Kecskeméten jártunk a Vadasparkban tegnap, utána pedig még játszóházaztunk is, szóval bőven volt egyéb program.

Réka és a bárány

Engedély a fotózáshoz? Van??

Elnéztem RékaCicát egyébként egész nap, főleg hátulról láttam, folyton rohant valahová....Hát nagylány már. Az alakja is, ahogy lép, mozog, gesztikulál, ahogy kinéz...Nem csoda, hogy ősszel suliba megy.

Apropó iskola. Csütörtökön megkérdeztem az óvónénit, hogy nem adná e ide az iratkozáshoz szükséges ovis papírt (hogy iskolaérett a csaj). E. azt felelte, hogy majd holnap, mert alá kell írni, nemtomén...Gyanakodtam, hogy nem kellene belemennem, de mindegy. Másnap, pénteken megyek az oviba a gyerekekért, sehol az óvónéni, a helyettesének fogalma nem volt, hol bujkál Réka eme papírja. Pipa voltam nagyon, de oké, majd hétfő reggel. Erre ma 9-re bebattyogunk az oviba, ma délelőtt sincs óvónő, majd legyek szíves megkeresni a délutános óvónőt, aki 11-től van "szolgálatban"...Hát elnyomtam jópár szitok szót a bajszom alatt, bevallom....Miért nem lehet kiadni azt a nyavalyás papírt időben? Persze az az én úri huncutságom, hogy már első nap délelőtt be szeretném íratni a gyerekem az iskolába, mikor még szerda 17.59-kor is megtehetném....Pfuj, édesanya!

Ezért ülök itthon és várom a 11 órát, hogy a kezembe nyomják végre a hiányzó papírost és mehessek végre vissza a munkahelyemre. Ugyan az egész napot kivettem, de holnap elvileg sürgős szállítmányt indítunk, így be kellene mennem. 

Más téma. Íróasztal témában is elkezdtem a kutakodást. Eleinte úgy gondoltam, elsősnek még nincs szüksége íróasztalra, de rájöttem, hogy fog itthon is gyakorolni, szorgalmi feladatot, uram bocsá, házit írni, úgyhogy jobb lesz, ha saját kis asztalkája lesz. A gyerekeknek Leksvik bútoraik vannak, Ikeások, ami azért gáz, mert már nem igazán gyártanak hozzá semmit. Használtan találtam pár íróasztalt, szép állapotút, most pont azon morfondírozunk, hogy érdemes e ilyet venni vagy inkább vadi újat dupla áron....Meglátjuk. Ő a kiszemelt: