Az elég ritka szituáció, hisz általánosságban igaz, hogy betemeti a munka tengere az ártatlant. Ám ha mégis rágyújt egy történetre, többnyire valahol az ébrenlét és az alfa állapot között, az biztos, hogy én remekül fogok szórakozni. Kár, hogy nem én vagyok az igazi célszemély....
Íme egy tipikus "ApaMese".
Játszódik: ágyban, párnák között
Mesélő helyzete: vízszintes
Hálás Hallgatóság: Réka és Anya, mesére éhesen
Élt egyszer egy kisnyuszi. Ennek a kisnyuszinak hataaaaalmas fülei voltak. És fekete bundája. Ez nagyon furcsa volt, mert a nyuszik általában szürke színűek. A kisnyuszi nem tudta, ő miért lett fekete...elképzelni sem tudta. Anyukája szürke volt, apukája szintén. Nagyapukája is, nagyanyukája is. Anyai nagyszülei is. Nagybátyja és nagynénje is. (ez még ragozta egy ideig). Szóval csak ő volt fekete. Egy napon, nem hagyta nyugodni a dolog és elugrabugrált a bölcs öreg bagolyhoz, hogy megkérdezze, vajon miért fekete ő és nem szürkeeeee????........................................ - itt feltűnően hosszú hatásszünet következett, úgyhogy szerintem elaludt Apa.
- Naaaa...és mit mondott a bagoly? - böktük meg egyemberként Récivel. - Apa horkantott egyet, jelezvén, hogy felébredt és annyit mondott.
- Hogy fogalma sincs....
Azzal a mesének itt volt a vége.....pedig a fantáziám annyira, de annyira beindult. Fekete Baknyúltól az örökbefogadásig......De Apa nem kereste sem a katarzist, sem a megoldást. Ellenállhatatlanul elragadta az álom.
Mindent egybevetve...izé....Vajon mennyire meglepő, hogy Réka jobban szereti, ha én mesélek neki?
