Igen mozgalmas hétvégénk volt, hihetetlenül jó érzés volt, hogy NEM KELL TANULNi. Azt csinálok, amit akarok (na jó, nem egészen, mert a házimunka mindig megtalál, ugye) és oda megyek, ahová akarok. Úgyhogy szombaton először súroltam, sikáltam, főztem, aztán délután kimentünk vásárolni a "rétre". Rékával becsapodni egy New Yorker-be drága mulatság és sajnos most is mindent hazahozott azok közül, amit felpróbált. Én nem tudom, hogy van az , hogy neki minden jóláll. Ilyen nincs is. Még egy pár forintot elköltöttünk a Müllerben is, mert nekem sosincs harisnyám, aztán Rékának már nem volt kedve tovább shoppingolni, nekem meg igazán soha nem is volt, engem csak az mozgatott, hogy ő örüljön.
Ja, nem is mondtam, hogy koradélután nagy pánikot keltett nálam, hogy nem tudtam becsukni a mosógép ajtaját. Valami hihetetlen mennyiségű mosás összejött, plédek, ágynemű, törölköző, plusz egy kazal ruha. 3 adagon túl voltunk, de legalább ennyi volt is még hátra. Elkezdtem sopánkodni, hogy istenkém, mit fogok csinálni, egy héttel a ballagás előtt itt maradok a szennyessel, szerelő sehol, az új gép sem biztos, hogy elérhető....Tibi végül egy óra melóval és némi youtube tutorial-lal megszerelte az ajtót. Most jobb, mint valaha. Pedig már ki is néztem a következő LG mosó-szárító kombót (mármint az elsőt, mert most csak mosógépünk van). Mostanában megint nem lesz szárítógépünk, úgy néz ki, de nem is baj.
Este vittünk virágot a névnapot anyósomnak, aki négy festékesvödör borsóval fogadott, ami fejtésre várt. Engem fura nosztalgikus szeretet fűz a borsófejtéshez, úgyhogy neki is álltunk gyorsan, bár nem terveztünk maradni, hiszen fél 9-től ment a meccs a németek ellen az M4-en. Végül csak az első félidő után robogtunk haza, addigra legalább egy vödörrel kevesebb borsó várt anyósomra. A meccs döntetlen lett, ami felért egy fényes győzelemmel. Holnap újra játszunk az angolokkal, reméljük, ügyesek lesznek a fiúk. Nekem most Fiola volt a kedvencem, olyan labdákat adott be, nem is egyet, úgy hajtott, hogy le a kalappal, vissza akar kerülni a csapatba, kétség kívül.
Vasárnap kirándultunk a Prédikálószékre, erről majd írok máskor.
Ma búcsúztattuk az ofőt a suliban, a gyerekek összeállítottak egy kis műsort és azt adták elő. Réka nem szerepelt benne, mert a nyelvvizsgára készülős időkben osztották ki a gyerekek a szerepeket. Mondjuk, ezt nem tudtam előre, Réka nem is szólt. A végén volt egy kis sós süti és édes süti, de mi rögtön eljöttünk, amint lehetett. Mióta Réka mesélte, hogy az osztály egy "menőbb" része nem is szól hozzá és levegőnek veszi, ahogy másik 5 -6 társát is, annyira nincs kedvem jópofizni kiközösítős gyerekekkel és azok egyébként ártatlan felmenőivel sem. Persze minden közösségben vannak kisebb-nagyobb krízisek és összezördülések, ez az időszak az, amikor cska a szépre emlékezünk, ugye....
Lesz még egy bolondballagás, melyen Réka nyúlnak öltözik....Úgy volt, hogy fehér szettet rendelek egy webáruházból, elvileg raktáron volt a holmi. Ez volt egy hete pénteken, mármint múlt péntekhez egy hétre vissza. Ki kellett előre fizetni, nem gond, pár ezres az egész. Majd kaptam egy emailt, hogy köszönik a rendelést, melyet most már törölni nem lehet, a cucc raktáron van SANGHAJ-ban....Kicsit kidülledtek a szemeim, amikor ezt olvastam. Úgyhogy rendeltem egy másik boltból egy fekete szettet, ott csak az volt, ami pár napon belül megérkezett. Elég drága bolondballagás lesz ez, de mindegy, miiiindegy....
A Diákönkormányzat támogatásával holnap bowlingozni mennek a nyolcadikosok. Biztos élmény lesz, a januári felvételi után is bowlingozni mentek a matekos csoporttal....az ott akkor nem hozott nagy szerencsét, de most tét nélküli a dolog.
Nekem meg itt van egy hatalmas kazal vasalnivaló, de nem haladok semmire, pedig ma nem is főztem, rendeltem egy kis kínai kaját.
Folytköv később.
