Úgy volt, hogy holnap vérvétel, altatóorvos és gyerekorvos, majd kedden nyissz...és kinn lesznek végre a drótok Rékám kezéből...Ámde folyik Réka orra, egyébként semmi baja, úgyhogy szerintem az egészből nem lesz semmi. Ahogy ezt legelőször végiggondoltam, egész hosszú és szaftos káromkodásokat futtattam végig a fejemben, párat ki is mondtam belőlük....
Tibi tegnap eladta a Toyotát. Tervezzük már egy ideje, olyan iszonyat drága a szervizelése így a 9. életévében, hogy mindenkinek így a legjobb, de leginkább a pénztárcánknak. Ettől nem lett könnyebb a ténnyel szembenézni. Ma úgy hajtottunk el anyuékhoz kb. 20 kilométert, hogy mindketten bőgtünk, a gyerekek meg ránk förmedtek, hogy hagyjuk már abba!!!! Tibit akkor láttam utoljára sírni, amikor megtaláltam a Holt-Tiszában imádott kutyáját. Valaki beledobta, miután halálra gázolta....Ennek kb. 8-9 éve.
Ez egy végletekig fos hétvége volt. Tudom lehetett volna még negatív irányba fokozni, meg örüljek annak, amim van, de most ez nem sikerült. Fos, fos, fos mindenütt....Úgy érzem, összecsapnak a hullámok a fejem fölött, elegem van mindenből, nem akarok semmit és tele van a tököm mindennel...ja ezt már egyszer lehúztam. Pedig lehet, hogy csak Tibi hiányom van. Valószínűsítem. Miután vasárnap csupán 11-ig dolgozott, jobban lettem picit....
Holnapi nap is fos lesz. Ha műtik Rékát, azért, ha nem, azért. Addig viszont még aludhatok kb. 7 órát. Bele is fogok, azt hiszem mielőbb...
