Megint sűrű hétvégénk volt, az a fajta, amit jó esetben az ember a munkahelyén pihen ki. Persze szó sem volt ma pihenésről. Úgyhogy reggel 8-kor, amikor némi késéssel beestem az irodába, pont úgy éreztem magam, mintha már bennem lett volna legalább 8 óra meló. De inkább 10.....
Jaj, gyorsan néhány ZalánRékamondta, még mielőtt elfelejtem.
Szombat reggel Zalán riasztott bennünket.
- AZONNAL GYERE IDE!!!!! - ordította torka szakadtából, amikor már valamennyire magunkhoz tértünk álmunkból. Akkor egy hangyabokányit rémlett, hogy előtte ezt elmondhatta néhányszor, mire felébredtünk. Tibi átbotorkált kótyagosan, Zalán is megenyhült és mézes-mázas hangon folytatta: - Na gyere csak, kis huszár....gyere....
***
Én: (vasalok) - Rékám, rendet raktatok a szobátokban?
Réka balra el, majd röpke egy perc múlva vissza.
Réka: - Igen, rend van, habár Zalán ágy körül nem lehet lépni....
Na hát ez a mi mértékegységünk. Később láttam, hogy cseppet sem túlzott, tényleg nem lehetett lépni sem Zalán ágya körül 1-2 méteres sávban.
Na szóval hétvége. Szombaton mamánál voltunk, bevásároltunk, hamburgert sütöttünk, kutyát fürdettünk, állatorvosnál jártunk, jégkrémet faltunk, későn értünk haza. Vasárnap aztán gyereknap alkalmából kiruccantunk a Ligetbe. Nagyon szép idő volt (habár nekem már egy kicsit túl meleg, de nem bántam), de ilyen sergős-ugrálóváras gyereknapon most voltunk utoljára, ha rajtam múlik. Nem is volt nagy választék, ami mégis az méregdrágán....szóval kár volt a drága időnket itt vesztegetni. Inkább bicikliztünk volna egyet vagy tudomisén, focizunk a kertben egy nagyot.
Szerintem rekord rövid időt töltöttünk a Ligetben egyébként, próbáltuk menteni a menthetőt, célba vettük a cukrászdát, mindenki kapott pár gombóc fagyit. Kiültünk a kerthelyiségbe a napernyők alá, Isteni finom fagyit ettünk.
Előtte - még mielőtt lemaradna - persze a Tűzoltóságon is jártunk. Minden autóba muszáj volt beülni és tekerni a kormányt. Legalábbis Zalán így gondolta. Az ajtót mindig be kellett rá csukni, mert még nem oltotta el a tüzet. Tibi rámutatott, hogy a tűzet egy tömlővel, vízzel, több sugárral.....de Zalán nem akarta tudni. Tetszett a gyerekeknek a program nagyon, főleg az a karcagi daru. Alig lehetett kilőni őket a kényelmes darus kosár fotelből. Vagy mi is volt az.....
Próbariasztásból is kijutott nekünk, fiúk le a rúdon, csizmába bele (kánikulában milyen király lehet!!), tűzálló ruha és sisak fel, autóba be, sziréna, autó kigördül a kapun, balkanyar és hátsó bejáraton a szomszéd utcában vissza. Fiúk autóból ki....ruha....na azt már nem figyeltem, hogy levetkőztek e. Jellemző!!!! :) De bizonyára igen. Vagyis teljesen nyilván nem, ez egy gyereknapi program volt. Réka végszóra hasra esett az ajándékba kapott lufival, pont mint Malacka. Csak ő, mármint a lányom rögtön képben volt, hogy mi történt és hogy mi lett a lufival. Zavarában még a lufi darabkákat is összeszedte, szivárogtak közben a könnyei. Szerencsére ebből gyorsan mosoly lett, kapott egy másik példányt a deli tűzoltó fiúktól.
Hát szóval amolyan vegyes gyereknap volt. Sajnos az is elhangzott fagyizás közben, hogy milyen dolog már az, hogy semmilyen ajándékot nem kaptak gyereknapra (Zalán volt az értelmi szerző), mire kicsit elszomorodtam, hogy így gondolják, mert hát jártunk a ligetben, tűzoltóknál és még fagyit is kaptak....Erre Tibi előjött a díjnyertes és egyedi éhezőgyerekek történettel, azokról, akik vajas kenyérből sem esznek eleget, Zalán pedig örök elégedetlenke.... Nem tud meddig fog ez hatni, de elhallgattak. Egyelőre. Csak arra hördültek fel, amikor megpendítettem, hogy jön a június, ami az én hónapom, merthogy legközelebb nekem lesz szülinapom. Irigykedve néztek rám. Fogalmuk sincs!
A rúdtáncos tűzoltólány
Zalán küzdelme a sisakkal
