Szerda este töltötte be a legényke a hatot. Ennek alkalmából édes kis csipke álmokat szövögettem arról, hogy kap egy meglepi mini tortát, csokisat, gyertyával aznap este, amikor tényleg született annak idején. Végül ebből nem lett semmi. Sok puszit és ölelést viszont nyomtuk neki, valamint reggel ébredéskor egy ajándékot. Csak addig tűnt úgy, hogy nehezen ébred, ameddig ki nem ejtettem a bűvös szót: Ajándék. Star Wars figurás kisautók bukkantak elő a csomagolásból, Csubakka (vagymi....bocsánat, hogy nem tudom leírni nooormálisan) és a két robot a régi részekből R2D2 és a....izé...a másik, no. Helyes, mutatós darabok. Egy kis űrrepülő is tartozott a csomaghoz, azt Zalán magával is vitte az oviba.
Szombat reggelre "lerobbant" a kutyám, Molly, aki immáron alig tud ráállni a hátsó két lábára. Inkább nem tud, mint tud, így aztán azzal együtt, hogy anyut behoztuk a városba, még a kutyára is ránéztünk....A szívem szakad meg érte, hiába 14 éves. Én a kölyökkutyát látom benne, ugyanazt az ebet, akit 10 éve vagy akár 13....Molly állapotának rosszabbra fordulása árnyékot vetett az ünnepi napra.
Dél körül elhoztuk a tortát a cukrászdából és megkértem Tibit, hogy az ajándékboltból is fuvarozza haza a lufikat, meg van beszélve. Ha jót akartok magatoknak, az egyszer már leengedett fólia lufikkal nem terveztek nagy jövőt. Azt találtam ki, hogy majd azt a nagy repülős lufit újra feltámasszuk némi hélium segítségével. Igan ám, de a lufi eresztett, így aztán a várt kitörő öröm elmaradt. Réka viszont vidoran hazasétált egy lovas lufival, ami magasan lebegett a plafon körül,míg Zaláné fáradtan törekedett volna a padló felé.
Zalán nem panaszkodott, bár nyilván bántotta a dolog, mert nem tartott a bandával a közeli autó szalonba Mustang-ot tesztelni és nézegetni. Vigasztalásul mama átnyújtotta neki a maga ajándékát. Egy Addictaball nevű "okosjátékot" vett neki mama és egy állatos memóriajátékot kis homokórával, szerintem szeretni fogjuk.
Idén először cimborát is hívtunk a szülinapra. Gondolkodtam, hogy kettőt be merjek e vállalni, végül biztonsági játékra mentem és csak a legeslegjobbnak küldtünk meghívót. Úgy gondolkodtam, hogy kettecskén elmolyolnak majd. Nahát Zalán úgy felpörgött Máté puszta megjelenésétől, hogy szabadszemmel alig volt követhető, ahogy cikázott a lakásban.
Volt aztán móka, játék, rumli, torta, tüzijáték, elfújhatatlan gyertya elfújva, Dobos torta és "boldog szülinapot" éneklés az ünnepeltnek, aki szerényen hagyta, hogy mindez megtörténjen vele.
Én meg....fura érzés, hogy nincs hat éven aluli gyermekem. Most akkor elvileg vennem kellene neki jegyet a buszon? Nagy fiú már, sokszor rádöbbenek egy-egy gesztusából, egy-egy kérdésemre adott válaszából. Szempillája sűrű, seprűs, tekintete csodaszép, apró gyöngyfogai lassan túl kicsik lesznek egy hatéventúli csemete szájába. Vékony cérnavitéz, mégis meglepő erő rejlik benne. Önfejű és makacs, de úgy tud szeretni, de úgy ám! Amikor félálomban lebegve reggelente a karomba veszem, automatikusan simul buksija a vállamra, lábaival átkulcsolja derekam, mint egy kismajom. Őszinte fiú, kimondja, amit gondol. Ha nem ízlik az étel, ha un vagy nem tetszik neki valami. Ha megbotlik, megüti magát, nem lehet vígasztalni, úgy kell tenni, mintha mi sem történt volna, különben pulykaméreg futja el.
Az én pici fiam hat éves lett. Akit fekete buksival szültem meg annak idején, olyan gyorsan megszületett, hogy valósággal kilőtt belőlem. Oxitocin tette ezt, nem az anyatermészet. Akire azt mondta a goromba gyerekorvos, hogy ejh, de renyhék a reflexei, mi van ezzel a gyerekkel?? Meg hogy készüljek fel, "kapitálisan be fog sárgulni". Azt a sárányt ma már nem intézném el egy péklapáttal, pedig a kisfiam, a selejtként kezelt nem sárgult be, de nem ám, nagyon szépen szopizott és egy nap ráhúzással hazahoztam őt magammal, egészségesen, mint a makk.
Zalán tanította meg nekem azt, hogyan lehet még szeretni egy gyerkőcöt. Mert voltam én már szerelmes gyerkőcbe, egy Rékának kereszteltbe, de aztán Zalán megmutatta, hogy más színe is van az éremnek, milyen is egy igazi nagybetűs anya-fia szerelem.
Hát így van ez. Jön a hetedik év, vagyis pár napja már benne is vagyunk....Nem mondom, hogy nem lenne jó megállítani az időt, de ilyen opció nincs, csak az, hogy kiélvezzük amit a jelen tud felmutatni.
Fotók:
