Reggel már fél lábam a bejárati ajtón kívül. amikor Zalán utánam szól álomtól rekedtes hangon.
- Anyaaaa.... - visszakukkantok.
- Nem kaptam puszit....- persze lépek kettőt, bár már mennem kellene és megszeretgetem a Zalán illatú Zalánt.
- Mehetsz. - deklarálja Zalán nagylelkűen és figyelmét újra a mese foglalja le.
---
Máskor ébreszgetem Zalánt (Ezt már meséltem????) Semmi reakció.
- Zaláááán, boldog névnapoooot (Tibor napján), mama küldött neked egy kis ajándékoooot! - semmi reakció. Negyed órával később kinyitja pilláit és minimális artikulációval így szól.
- Mimonnálblablabla....
- Tessék? - megismétli ugyanazt.
- Őőőő...még egyszer esetleg hallhatnám?
- Mit mondtál az előbb, amíg aludtam????
Milyen érdekes, amit kell, amikor kell, azt álmában is meghallja!
