Régi írás. Egyelőre nem jött elő az írhatnékom a barlangjából....
Játszótéren. Éppen hazafelé indulunk, szedegetem össze a homokozóban szerteszét szórt játékokat. Ahogy végzek, érzékelem, hogy egy a homokozóban maradt kislány sírósan az anyukájához fordul.
- Nem zavarja, hogy az a miénk? - dörren rám egy nőszemély. Megfordulok, megkeresem, ki szólt hozzám. Kissé tanácstalanul sandítok le a homokozó felszereléses csomagomra.
- Az a zöld kiskanál. Az a miénk. - mutat az átlátszó táskámra a hölgy.
- Melyik, ez? - halászom elő a fagyikanál szerűséget.
- Az, az.
- De...rá van írva, hogy Réka és Zalán.
- Nem, azt mi kaptuk kölcsön.
- Őőőőő....A kanálra rá van írva, hogy Réka és Zalán.
- Nem igaz, az a miénk! Nem adhatom oda.
- De Réka és Zalán az én gyerekeim.... - mekegem lassan, mentegetőzve.
Mondhatta volna, hogy jaa, bocs, de nem tette. És még én éreztem enyhén hülyének magam, hogy egy kanálon vitatkozom egy idiótával a játszótéren...
Játszótéren. Éppen hazafelé indulunk, szedegetem össze a homokozóban szerteszét szórt játékokat. Ahogy végzek, érzékelem, hogy egy a homokozóban maradt kislány sírósan az anyukájához fordul.
- Nem zavarja, hogy az a miénk? - dörren rám egy nőszemély. Megfordulok, megkeresem, ki szólt hozzám. Kissé tanácstalanul sandítok le a homokozó felszereléses csomagomra.
- Az a zöld kiskanál. Az a miénk. - mutat az átlátszó táskámra a hölgy.
- Melyik, ez? - halászom elő a fagyikanál szerűséget.
- Az, az.
- De...rá van írva, hogy Réka és Zalán.
- Nem, azt mi kaptuk kölcsön.
- Őőőőő....A kanálra rá van írva, hogy Réka és Zalán.
- Nem igaz, az a miénk! Nem adhatom oda.
- De Réka és Zalán az én gyerekeim.... - mekegem lassan, mentegetőzve.
Mondhatta volna, hogy jaa, bocs, de nem tette. És még én éreztem enyhén hülyének magam, hogy egy kanálon vitatkozom egy idiótával a játszótéren...
***
Másik eset. Szintén játszótér, szintén homokozó. Két anyuka (egyik én vagyok), három gyerek túrja a homokot. Egyszer csak Réka felkiált:
- Jaj, de cuki kutyus! - mert a "minden cuki" korszakában (is) van. És tényleg, egy nagyon helyes szőrös eb közelít felénk, gazdástul. Az szőrös jószág gyanúsan méregeti a homokozót....
- Hölgyem, ugye tudja, hogy a játszótérre nem lehet kutyát behozni?
- Hogyhogy?
- A játszótérre kutyát, macskát tilos behozni. Itt ugyanis gyerekek szoktak játszani. - magyaráz türelmesen A. anyuka.
- Nincs sehol kiírva. - így a hölgy.
- A kapun vagy egy tábla. - mutat a helyes irányba A. Nem hiszek a szememnek, de a hölgy elmasírozik, hogy megnézze, tényleg áll e tábla a kapun. Van hát. Duzzogva elhalad mellettünk kutyástul, majd megtorpan, ebe hátát görbíti, jellegzetes testtartást vesz fel....
- Azonnal vigye innen a kutyát! - tiltakozunk egyszerre A.- val, mielőtt a kutya éppen a játszótér közepére ürítene.
- Hát ez felháborító! - sétál el peckesen a hölgy, maga után ráncigálva a szőrmókját.
Nem tudom, miért nem állt égnek minden szál hajam.
***
Másik eset. Szintén játszótér, szintén homokozó. Két anyuka (egyik én vagyok), három gyerek túrja a homokot. Egyszer csak Réka felkiált:
- Jaj, de cuki kutyus! - mert a "minden cuki" korszakában (is) van. És tényleg, egy nagyon helyes szőrös eb közelít felénk, gazdástul. Az szőrös jószág gyanúsan méregeti a homokozót....
- Hölgyem, ugye tudja, hogy a játszótérre nem lehet kutyát behozni?
- Hogyhogy?
- A játszótérre kutyát, macskát tilos behozni. Itt ugyanis gyerekek szoktak játszani. - magyaráz türelmesen A. anyuka.
- Nincs sehol kiírva. - így a hölgy.
- A kapun vagy egy tábla. - mutat a helyes irányba A. Nem hiszek a szememnek, de a hölgy elmasírozik, hogy megnézze, tényleg áll e tábla a kapun. Van hát. Duzzogva elhalad mellettünk kutyástul, majd megtorpan, ebe hátát görbíti, jellegzetes testtartást vesz fel....
- Azonnal vigye innen a kutyát! - tiltakozunk egyszerre A.- val, mielőtt a kutya éppen a játszótér közepére ürítene.
- Hát ez felháborító! - sétál el peckesen a hölgy, maga után ráncigálva a szőrmókját.
Nem tudom, miért nem állt égnek minden szál hajam.
***
Ez régebben történt, még a télen.
Tiborom akkoriban egy kisebb vagyont költött régi, ámde remek márkájú kerékpárjára. Gumit cserélt, váltót állított...a többire nem emlékszem, bár már elmondta egy párszor. Egy délutánon felháborodva esett haza, prüszkölt és káromkodott a bajsza alatt. Morális válságot emlegetett.
A vasútállomáson meló ügyben járva, ott biciklijét a falhoz támasztva és attól 10 méterre eltávolodva egyszer csak azt vette észre, hogy a bicikli, az imádott, a felújított, a szép, szőrén-szálán eltűnt. Hinnyeaszta....Nézett jobbra, nézett balra, futott jobbra, futott balra, mígnem észre nem vett egy idősebb, szakállas embert, aki békésen tologatta a kerékpárját úgy nagyjából toronyiránt.
Tiborom odaszaladt és megemlítette (őt ismerve tisztelettudóan), hogy az ott az ő tulajdona. A Szakál nem adta fel könnyedén a dolgot, mire amolyan rajzfilmeket idéző huzavona kezdődött, Tibi is húzta, a Szakál sem engedte. Végül Tibi felemelte a hangját, hogy azonnal engedje el a cuccost vagy rendőr hív, még ilyet! A Szakál mélyen fel volt háborodva, sőt, még neki állt feljebb. Így hát ahogy Tibi megpróbálta eltolni a bringát, immáron hazafelé irányba, az öreg dühösen követte őt. Ilyen érvei voltak:
0) Azt hitte, a kerékpár gazdátlan.
0) Azt hitte, a kerékpár gazdátlan.
1) A kerékpár nem volt lelakatolva, azaz bárki elvihette szabadon. Mi az, hogy csak úgy elveszik tőle a szerzeményét???
2) Tibi egy szemtelen alak, hogy beszélhet így egy öreg emberrel....
3) Szakál szívesen lop bármit, ami mozdítható
4) Felajánlotta, hogy Tibinek is lop valamit.
Tibi erre elküldte melegebb éghajlatra és megfenyegette, hogy ha még egy ujjal is hozzányúl a járgányhoz, hát....az nem marad retorzió nélkül.
***
Régen látott ismerőssel találkozunk családostul, teljes létszámban.
- Erikám, gyönyörűek ezek a gyerekek...nagyon szépek...Mind a kettő a tiéd????
- Á, nem, tudod....csak kölcsönkaptuk őket egy időre...- vágom rá.
***
Tibi időpontot kér a fül-orr gégészeten, mert fáj a füle.
- Uram, április 23-re tudok adni. - szólt a nővérke.
- Dehát...április 2-a van.... - így Tiborom.
- Azt én is tudom.
- ...és MOST fáj a fülem.
- Ha sürgős, menjen magán rendelésre. Kéri az időpontot vagy nem???
Nyilván nem...
***
Másik ismerős az óvodában.
- Micsoda?? Te 5 éve otthon vagy? Öt éve???....És.... mit csinálsz egész nap??????
Ez már a "miért-nem-adod-már-bölcsibe-ott-jól-ellesz" és az "én-császárral-szültem-szenved-a fene" után volt, úgyhogy nem nagyon lepődtem meg.
***
A szülői értekezlet egyik napirendi pontja volt, hogy az intézménybe érkezéskor a szülők legyenek szívesek köszönni óvónéninek, gyerekeknek és amennyiben más szülő is van jelen, annak is. Máskülönben hogyan is várhatnánk el, hogy a gyerekek köszönjenek. Úgy általában. Körbenéztem, ez most valami vicc, hogy ezt meg kell említeni??? De nem az volt.
***
Alig van olyan nap, hogy ne kapnék telefont, mindenféle keresetlen helyről. Az egyik csak felmérést végez, a másik utazást kínál, a harmadik, egészségmerőrző ilyen-olyan rendezvényre hív ingyen vércukor méréssel, a negyedik árul valamit ingyen ajándékkal, az ötödik igen előnyös biztosítást kínál. Már nagyon elegem van belőlük. Éppen ezért nem veszem fel a telefont, hogy idegen számot ír ki a telefonom vagy ha ismeretlen a szám. Kivéve, ha nagyon jó kedvemben vagyok vagy kötélből vannak az idegeim. De ez (utóbbi) ritka....
Régen látott ismerőssel találkozunk családostul, teljes létszámban.
- Erikám, gyönyörűek ezek a gyerekek...nagyon szépek...Mind a kettő a tiéd????
- Á, nem, tudod....csak kölcsönkaptuk őket egy időre...- vágom rá.
***
Tibi időpontot kér a fül-orr gégészeten, mert fáj a füle.
- Uram, április 23-re tudok adni. - szólt a nővérke.
- Dehát...április 2-a van.... - így Tiborom.
- Azt én is tudom.
- ...és MOST fáj a fülem.
- Ha sürgős, menjen magán rendelésre. Kéri az időpontot vagy nem???
Nyilván nem...
***
Másik ismerős az óvodában.
- Micsoda?? Te 5 éve otthon vagy? Öt éve???....És.... mit csinálsz egész nap??????
Ez már a "miért-nem-adod-már-bölcsibe-ott-jól-ellesz" és az "én-császárral-szültem-szenved-a fene" után volt, úgyhogy nem nagyon lepődtem meg.
***
A szülői értekezlet egyik napirendi pontja volt, hogy az intézménybe érkezéskor a szülők legyenek szívesek köszönni óvónéninek, gyerekeknek és amennyiben más szülő is van jelen, annak is. Máskülönben hogyan is várhatnánk el, hogy a gyerekek köszönjenek. Úgy általában. Körbenéztem, ez most valami vicc, hogy ezt meg kell említeni??? De nem az volt.
***
Alig van olyan nap, hogy ne kapnék telefont, mindenféle keresetlen helyről. Az egyik csak felmérést végez, a másik utazást kínál, a harmadik, egészségmerőrző ilyen-olyan rendezvényre hív ingyen vércukor méréssel, a negyedik árul valamit ingyen ajándékkal, az ötödik igen előnyös biztosítást kínál. Már nagyon elegem van belőlük. Éppen ezért nem veszem fel a telefont, hogy idegen számot ír ki a telefonom vagy ha ismeretlen a szám. Kivéve, ha nagyon jó kedvemben vagyok vagy kötélből vannak az idegeim. De ez (utóbbi) ritka....
