Nyavalyás

Szerdán csak elvétve elköhentette magát, csütörtökön reggel már gyanakodtam. Kérdeztem is a délutános óvónénit, amikor mentem Rékáért, mi újság a köhögéssel. Igen, kehes, csúnyán és mélyről, jött a válasz. De...hoztam már ennél rondább köhögéssel is...-tette hozzá egy pici vállrándítás mellett. Felülemelkedtem azon, hogy ez nem volt full korrekt, mivel nem járok oviba és akkor még nem tudhattam, hogy mennyire gáz a köhögés. Mire hazaértünk, nyilvánvaló volt számomra, hogy pénteken kihagyjuk az ovit, az biztos.

A péntek egy nagy összefüggő köhögésroham volt Rékám részéről. Borzasztó volt hallgatni és hogy akármit próbáltunk ki, nagyjából semmi nem segített. Köhögött és köhögött és köhögött, öklendezésig, hányásig, hasfájásig. Nagyjából tényleg egyfolytában. Le a kalappal előtte, hogy néhány kétségbeesett "anya, nem akarok beteg lenni!" kifakadást leszámítva rendíthetetlenül legózott vagy játszott így is.....Délután persze irány a doki rendelője. Szerencsénk volt, Tibi el tudta a bagázst vinni autóval, jó kis szeles idő volt és csapkodott az eső is.

Amikor doktornéni elé járultunk, éppen egy véget nem érőnek tűnő telefon beszélgetés elején járt a körzet másik doktornénijével, ami ha másra nem is volt jó, arra mindenképpen, hogy hosszabb időn keresztül megfigyelhesse, akár csak fél füllel, hogyan és miként köhög a Réka.

A végső diagnózis nagyon ismerős volt, tiszta fülecske, orrban kevéske vízszerű váladék, torok tiszta...mellkas...na jó, mély sóhajnál picit érdesebb légzés. De egyéb iránt kutya baja! Ettől szoktam finoman kiakadni, amikor ezt mondja, közben a lány fuldoklik. Köhögését tovább figyelve, végül kaptunk receptet 2 db Rectodelt kúpra, (amit mi még az életben nem használtunk),arra az esetre, ha befulladna.....és egyeztettünk, hogy az otthoni gyógyszeres dobozból mi használhat és mi nem. Elég kellemetlenne éreztem, hogy öt évet megélt a lányom és még mindig kellő magabiztosság és határozottság hiányában ténfergek a gyógyszerek világában....Azt például nem értettem, miért tudta előre a doki, hogy a Spiropent nem fog hatni...és főleg, én miért nem?

Váltottam ki a patikában lázcsillapítót, orrcseppet, kanalas málnás orvosságot, Sinupretet és Homeogene-t. Mert közben a doktornéni a frissen lebetegedett Zalán torkába is vetett egy pillantást. Az bizony, ellentétben a Rékáéval, igen piros volt. Pedig még csak ott tartott, hogy kettőt köhentett reggel. Szóval várható volt, hogy a láz és láz és láz következik, illetve Zalán esetében még ezután jön a fekete leves. Mert általában az úgy van, hogy ha hazaérkezik közénk egy ovis vírus (?), abból legnehezebben Zalán koma keveredik ki, a kis ártatlan.

Rékát péntek este nem tudtuk rábeszélni a porszívós orrszívóra. Sikítófrászt kapott tőle. Sajnos elfelejtette, hogy két éve még lelkesen porszívózta a saját orrát nevetve. Ez a türelmünk a szombat reggeli fuldoklásba torkolló köhögésroham után egy szempillantásra elszállt. Elfogyott volna bárkinek, ha látja kivörösödött arcát.... Ketten fogtuk le Tibivel és hihetetlen mennyiségű trutymót nyertünk ki a fejéből az orrszívó által. Döbbenet. 

És csiribííí, csiribááá...a köhögést mintha elvágták volna. Persze nem 100%-ban, de tényleg látványos volt a javulás és hirtelen. Réka képes ilyen villám gyógyulásokra, pici korában is előfordult vele, de nem általános azért a dolog, nehogy megszokjam. A gyógyszerek és a porszívó mellett nem kevés része volt a javulásban a mérhetetlen mennyiségekben bevedelt hársfa teának, amit pénteken Réka magában döntött.  Mintha érezte volna, hogy az most nagyon kell neki.  

Persze a héten felejtős az ovi. Rékának felszakadt aminek fel kell, láza sehol, nem is igen volt, de az orrából jön a cucc rendesen és persze köhög is, amolyan lájtosan. Zalán bezzeg ma egész nap szinte lázas volt, bágyadt, elesett, macistakarót masszírozó, aligeszik, cumit  és mesét követelő kis huszár.

Most pedig jön majd az a rész, hogy Anya is lebetegszik....