Nyitom-zárom

Tegnap két méretes dobozt egyensúlyoztam fel a lakásba a kapualjból, megérkeztek a webáruházból az ajándék halmok.  Nem az első adag, jelzem, kb. a harmadik, ha mindent összeadunk. Este, amikor a kölkök áztak a habokban, nekiestem a dobozoknak egy nagykéssel. Tibi elsápadt a tartalmukat leltárba véve, kérdezte, kérek e pénzt....Azt nem, de azért vakargattam is fejem búbját képzeletben sűrűn, mert ami Zalánt illeti, nagyon jól állok. Ahhoz képest, hogy ötletem sem igen volt kezdetben, belejöttem, mint kiskutya az ugatásba. Inkább annak kell szurkolni, nehogy még valami megtetszen neki, hála neked mesék közötti reklámok!

Réka ellenben, az ünnep halmozó...Hát nem mondom, hogy el lesz hanyagolva, de határozottan kevesebb eredeti ötletem van vele kapcsolatban. Márpedig az sok kell, ha nekem kell kitalálni szinte minden meglepit. A szülinapja azért lassan le van fedve ajándékilag, a karácsony még foghíjas. Rendeltem neki olyan felsőket, amelyekre Tibi tud mindenféle matricát nyomni (nem igaz hát a "suszternak jó cipője..." című....) Konkrétan Rumini értendő a "mindenféle" alatt. Keresni kell a neten megfelelő minőségű képeket, aztán hajrá. Rendeltem neki a meska.hu-ról baglyos táskát a vackainak. Azt is elhatároztam, hogy valami klassz kis ezüst fülbevalóval is meglepem. Van a belvárosban egy kis bolt, ahol nagyon szép dolgokat lehet vásárolni.  

 

Zalán szerdán elvágtatott az apjával edzésre. Meg is lepődtem, hogy Zalán menni akart. A szülők már ki vannak zárva a buliról, az edző bácsi ugyanis kifakadt, hogy TESSÉK, KEDVES SZÜLŐK, MEGNEVELNI EZEKET A GYEREKEKET, MERT KEZELHETETLENEK. Persze ez nem vonatkozott Zalánra, de attól még Tibi sem ülhetett be az edzésre. Ez jelentősen rontott a lelkesedésén, mármint Tibién, hiszen ül kinn a folyosón, nem elég, hogy az értékes munkaideje ketyeg, még nem is élvezkedhet....Ráadásul ettől a héttől már heti kettő edzés figyel be, vasárnap reggel 9 órára kell vinni a Széchenyi ltp-re, valami Zöld Házba. Akármi legyen is az, gondolom tornaterme az van.

Tibi megjegyezte, hogy a vasárnap az enyém, ő hétvégén aludni szeretne. Na nem mintha lenne olyan hétvége, hogy ő 8 után még alszik, mert nincs....Egy pillanatra kivert a víz, mert hozzátette, hogy ott a kocsi, vigyem el én a fiacskánkat az edzésre. És hát, aki ismer, tudja, hogy én meg a vezetés....Finoman szólva is ketten ülünk a kormánynál, én és a majré, ahogy barátnőm apukája fogalmazta egykor....De 30 km/ órával biztos kiérnénk és vissza, nagyjából egyben. Azért remélem, hogy viccelt Tiborom. Ugye viccelt????

Tegnap, amikor végre fél hatkor a szívinfarktus szélén betántorogtam az oviba (futva érkeztünk), megakadt a szemem egy táblin. Fogadóórára fel lehet íratkozni, téma az iskolakezdés. KEMÉNY NEGYED ÓRA!!!! Ennyi a rendelkezésre álló keret. Egy ilyen baromi fontos témában. Hát majdnem mondtam valamit. Réka idejében ez még 45 perc volt vagy fél óra, vissza kellene olvasnom. Hogy lehet az ilyesmit negyed órával elintézni? Amikor már tavasszal is egy órát csevegtem az óvónőkkel, mert előttem és utánam is lemondták az időpontokat.  Engem nem érdekel, hogy 13 óra és 14 30 között érnek csak rá az óvónők, amikor a gyerekek alszanak. Húzzák szét 2-3 hétre a rendelkezésre álló időt. Tetszettek volna korábban elvégezni a Difer teszteket! Hát nem? Nem az én hibám, hogy erre pl. Zalán esetében TEGNAP került sor. Komolyan, miért nincs az ovikban olyan, hogy panaszkönyv? Az más kérdés, hogy Zalán nem megy jövőre még suliba, szerintem ez a jó döntés (Tibi szerint nem biztos), így aztán elanekdótázhatunk Zalánról édesen 15 percben, időn túl pedig majd én át szeretném nézni Zalán Difer eredményeit. Nem tudom, hogy a kezembe adják e, lehet, hogy ahhoz sincs jogom, hogy belenézzek. Kíváncsi vagyok azért, hogy hogy teljesített a kis mogyorós csokim....Biztosan ügyes volt. (1)

Hát akkor ezennel megnyitom a hétvégét! Ja, nem, nem telt még le a munkaidőm. De egy órán belül az is eljön, aztán mehetek haza rendet rakni abban a káoszban, ami hétfő és péntek között létrejött. Hétfőn, erre biztosan emlékszem, még marha nagy rend volt....

(1) Azon már fel sem akadok, hogy 13-14.30 között marhára ráérek, ki kell vennem egy fél nap szabit. Mivel kedden nyílt tanítási órák lesznek Réka sulijában és ott a helyem, mert a leánykám igényelte, hát élmény lesz megint elkéreckedni a főnökömtől.

Apró kis kommunikációs zavar

 

 

Tegnap délután fél ötre értem az iskolába Rékáért, aki kitörő örömmel üdvözölt eléggé kókadtan üdvözölt. Mint kiderült, azért, mert meg szerette volna nézni L. barátosnéje hegedűjét. Mit mond ilyenkor egy jófej és nagyvonalú anyuka? Nézd csak meg nyugodtan, édes drága kicsikém! Öt perc ide vagy oda! A lényeg, hogy 5 óra körül beessünk az oviba Zalánért.

 

Elkezdtek peregni a percek, odakinn besötétedett, egyre kevesebb gyerkőc állomásozott a napköziben, mígnem pontosan 17 órakor elfogyott az utolsó is. Takarítónéni elkezdte lemosni az ajtókat, portás néni hátra hordta a PET palackokat. Senki nem volt az épületben, csak mi hárman.  Ekkor már 25 perce várakoztam, kétszer körbejártam az iskolát belülről és kb. 200 volt a vérnyomásom.  Mivel hátul is van jónéhány terem, ezért a vaksötétben arrafelé is elmerészkedtem, ahol még égett a világ, de mivel konkrét hegedűszót sehonnan nem hallottam, féltem is, hogy esetleg kizárnak hátra az udvarba (bár ez hülyeség volt, hisz fúrtak faragtak és fűrészeltek az egyik felújítás alatt álló teremben, biztos ők sem hajnalig terveztek maradni.) Szóval visszahúzódtam a folyosóra, a tanterem elé a padra. Mindenféle válogatott kínzások jutottak eszembe, amivel bűntethetném Rékát, amiért orvul ezt tette velem.

 

Öt óra 10 perckor megállt előttem a gondnok néni, hogy mit keresek még az iskolában. Mire elvinnyogtam, hogy hegedű órája van a gyerekeknek. Erre megértően rögtön tovább sétált. Kérdésemre, hogy merre lehetnek a csemeték, a technika termet adta meg desztinációul, ami nekem semmit nem mondott. És már nem is láttam értelmét a felfedező útnak 45 perc várakozás után. Éreztem, hogy közeleg az óra vége. Pontosan negyed hatkor leánykám könnyedén belibbent az  egyik hátsó ajtón, mintha csak 2 másodpercre távozott volna. Nem tudtam neki mit mondani, a hátára adtam a táskát és elindultunk haza. Futva. Merthogy fél hatra érdemes lett volna az oviba érni. Persze bőgött, de nem érdekelt.

 

Az volt, hogy támadt közöttünk némi kommunikációs zavar. Amiről én azt hittem (mert azt mondta), hogy egy kettő perces (na jó, max 10 még elviselhető lett volna) hegedűre ránézés lesz, az nála azt jelentette, hogy végig üli az egész órát a pajtija mellett, hangulatosan. Hogy az édösanyja kinn ül a padon 45 kemény percen keresztül és lehet, hogy már füstöl az atya a méregtől, az meg sem fordult a fejében. Tudom, mert otthon aztán átbeszéltük a hálószoba magányában. Az sem, hogy Zalán pedig az oviban várja a zárórát. Hát nem aranyos??

 

Unalmamban lőttem néhány képet. A suli legszebb részére nem vánszorogtam el, szóval legyenek ezek inkább amolyan hangulatképek. Rákóczi suli, csütörtök délután, tök üresen.

 

 

Ez itt jobbra Rékáék tanterme második éve. Innen nem látszik, de a legjobb terem a suliban. Vele szemben ott a mosdó, ahol kezet lehet mosni.

 

 

A folyosó másik szárnya. Semmi különös. Ott hátra, ahol több a fény, ott a lépcsőház az emeletre.

 

Réka rajza az osztályterem ajtaján.

 

Nagyon szép rajzok születettek, ámultam-bámultam. Meg is álltak az ajtó előtt tegnap 5 órakor a nyugdíjasok polifómmal a kezükben (tornázni járnak a suliba), hogy ilyet még ők sem tudnának...ezeket a rajzokat pedig másodikosok készítették!

 

 

Ez már más tészta, de találtam pár képet még a mobilomon. Alszik a banda.

 

 

 

Van párnája, van bőven....Meg kupi is. Pakoltam vagy fél órát utánuk.

 

 

 

Réka kisálykisasszony pónis álma