2014. április 8., kedd

Narancssárga szemszögből



Meg fogtok lepődni, politizálni fogok. Ezzel együtt pedig lehet, hogy keményebben fogalmazok, mint szoktam, de nem érdekel. Ezúttal nem, mert nem magamról van szó vagy a gyerekekről. Másrészt meg a blog úgyis zárt. Felidegesítettem ugyanis magam. Egyrészt a facebook-os ismerőseim idiótább felén, másrészt azon, amit tapasztalok magam körül. Döbbenet.

Tegnap nagyon sok sírást és rívást olvastam az ismerőseimtől, amiért nem az a párt nyert, amelyikre ők szavaztak. Egyesek odáig merészkedtek, hogy letiltották (úgy fogalmaztak, kitakarítottak) bizonyos pártra szavazó kedves vagy kedvetlen imsijeiket. Azon pedig, hogy egyesek félelemről, rettegésről és a demokrácia megszűnéséről sápítoztak, eléggé kiakadtam, bár még még mindig nem annyira, hogy elgondolkodjam, törölnöm kellene őket a facebook-ról és az emlékirataimból.

Én nagyon tartottam a választásoktól, bevallom. Attól, hogy NEM a Fidesz nyer, gondoltátok volna? Ilyen is van, ilyesmit nem olvasni a facebook-on. És nagyon örülök, hogy ekkora elsöprő többséggel nyerni tudtak, a kétharmad már csak hab volna a tortán. Aggaszt a Jobbik előretörése, bár számítottam rá, hogy így lesz, nem örülök neki. Érdekességként fogom fel, hogy van még ebben az országban Z számú ember, aki bizonyos emberekre, pártokra képes szavazni. Próbálom megérteni a logikáját (ha van olyan), de soha nem fog sikerülni teljesen.

Nagyon elszomorít, hogy a egyesek NEM ÉRTIK, miért szavazhatnak a határon túli magyarok. Merthogy x-nek sem jutna eszébe soha szavazni Romániában vagy Horvátországban. Amikor ilyet mond nekem valaki, nem is egy személy, tényleg elgondolkodom, hogy hol siklott félre a korrekt tájékoztatása, hogyan lesz valaki ilyen szemellenzős, süket és vak ember? Társadalmunk egyik erkölcsi problémájának tartom, hogy vannak emberek, nagy számmal, akik ezt nem tudják lekövetni ésszel és értelemmel.

Tesóm tudna ennél sokkal jobb "választási beszámolót" írni, ő okosabb is, tájékozottam is, mint én. Nekem, így hajnali merengésként ennyire futotta. Őszinte részvétem a sok Gyurcsány és Mesterházy rajongónak, azt kívánom nekik (is), remélem, egyszer majd megadatik nekik, hogy megvilágosodnak. Egyébként pedig Hajrá Magyarország, hajrá magyarok!