Délelőtt színházban voltak a gyerekek az Óz előadáson ( a suli szervezésével). Így utólag, bolond voltam, hogy nem tartottam velük, Zalán és Tibi is mehetett, maradt ki jegy. Persze akkor rendelhettünk volna kaját és tortát egyaránt, de meg lehetett volna oldani, nem lettem volna tőle rosszabb anya és feleség, nekem maradt itthon a káosz elhárítás rendrakás, főzés, készülődés, vendégvárás Réka szülinapjának megünneplésére.
Persze a NAPJÁN, december 12-én egész nap sóhajtoztam odabenn az irodában, hogy oh, az én drága kicsikém hét éves lett, egy, kettő, három is minap volt pedig...oh, eh, oh....milyen okos, milyen szép, milyen nagylány, micsoda kincs!.... Szerintem elmondtam vagy hússzor délután négyig, nem mindig magamban motyogva.....Éjjel pedig együtt aludtunk, összebújva. Óh, az én drága kicsikém ugyanennyi idő múlva, mint amióta Földön éldegél tündérként nyolcadikos lesz és kamasz és készülünk majd a felvételire....Hát meg kell ragadni minden napot, amíg pici tündér és nem nagy tündér!!
Répatortát kért és kapott, saját sütésűt, szerencsére nagyon jól sikerült. Ajándék özön is volt bőven, ami talán picit feledtette, hogy az unokatesók idén nem értek rá felköszönteni a leányzót egyéb családi és egyetemi kötelezettségeik miatt. Majd bepótoljuk karácsonykor, akkor újra együtt lesz a banda.
Szóval hogy cikázzak az időben, színház után hazaestek éhesen, kettő óra körül, addigra finom ebédet tettük eléjük anyuval, majd Réka kiválasztotta, mit szeretne felvenni, hogy csini legyen és jöhetett az ajándékbontás, majd utána a torta. Ez nálunk mindig a legvégső, a hab a tortán.
Ma reggel pedig azzal kelt a tündérlány, hogy ő már nem is hét éves. Hanem hét éves és két napos. Nahát. Az már szinte nyolc. No szerencsére nem.
