Újratervezés?

Úgy volt, hogy holnap vérvétel, altatóorvos és gyerekorvos, majd kedden nyissz...és kinn lesznek végre a drótok Rékám kezéből...Ámde folyik Réka orra, egyébként semmi baja, úgyhogy szerintem az egészből nem lesz semmi. Ahogy ezt legelőször végiggondoltam, egész hosszú és szaftos káromkodásokat futtattam végig a fejemben, párat ki is mondtam belőlük.....Mint pl., hogy tele a tököm....

Tibi tegnap eladta a Toyotát. Tervezzük már egy ideje, olyan iszonyat drága a szervizelése így a 9. életévében, hogy mindenkinek így a legjobb, de leginkább a pénztárcánknak. Ettől nem lett könnyebb a ténnyel szembenézni. Ma úgy hajtottunk el anyuékhoz kb. 20 kilométert, hogy mindketten bőgtünk, a gyerekek meg ránk förmedtek, hogy hagyjuk már abba!!!! Tibit akkor láttam utoljára sírni, amikor megtaláltam a Holt-Tiszában imádott kutyáját. Valaki beledobta, miután halálra gázolta....Ennek kb. 8-9 éve.

Ez egy végletekig fos hétvége volt. Tudom lehetett volna még negatív irányba fokozni, meg örüljek annak, amim van, de most ez nem sikerült. Fos, fos, fos mindenütt....Úgy érzem, összecsapnak a hullámok a fejem fölött, elegem van mindenből, nem akarok semmit és tele van a tököm mindennel...ja ezt már egyszer lehúztam. Pedig lehet, hogy csak Tibi hiányom van. Valószínűsítem. Miután vasárnap csupán 11-ig dolgozott, jobban lettem picit....

Holnapi nap is fos lesz. Ha műtik Rékát, azért, ha nem, azért. Addig viszont még aludhatok kb. 7 órát. Bele is fogok, azt hiszem mielőbb...

Zalánsziporka

Ma reggeli közben besütött a nap a konyha ablakán, hívogatóan gőzölgött a citromos tea a bögrékben. Beszélgettünk, cseverésztünk, falatoztunk (a gyerekek ezt kevésbé). Egyszer csak elhangzott egy "Attól tartok...." kezdetű mondat Rékával kapcsolatban az én számból. Mire Zalán nagyon sóhajtott velem szemben és így szólt.
- Én meg attól tartok, hogy nagyon fájni fog a szülés....Soha nem akarok felnőni....
Felvágta ezzel a csizmát az asztalra rendesen. :)

Negyedik hét

Ez a hetecske úgy elröppent, hogy csak na...Valószínűleg kezdjük megszokni az új mókuskereket napirendet. Réka még mindig nagyon édes és lelkes a suli miatt. Múltkor azt motyogtam az orrom alatt, leginkább magamnak, hogy x és y programon nem fog tudni résztvenni, merthogy hétfő és szerda között nem megy majd iskolába. Mire  Réci hisztérikusan a szőnyegre vetette magát, ordítva, hogy ő nem akar kihagyni egy napot sem. Ahogy megdöbbenve figyeltem eme performanszt, azon tűnődtem, hogy  hány hónapig vagy évig lesz ilyen kis mintadiák.  

Ezen a héten megszülettek az első egyesek. Ezen újfent meglepődtem, azt hittem, elsőben a feketepont a legrosszabb. Erre néhány első bés máris kapott egy bazinagy egyest, mert sorozatban otthon felejtették a magyar könyvüket. Állítólag ezért. Belegondolva, tulajdonképpen tök nehéz nem suliba vinni a magyar könyvet, hiszen MINDEN NAP van magyar órájuk. Minden áldott nap.

Beindultak a különórák is, melyekről azt gondoltam még pár hete, hogy minket nem érintenek, hiszen fullos az órarendünk. Erre Réka kitalálta rögtön az első héten, hogy márpedig ő járni akar táncra és pont. Mivel láttam rajta, hogy mennyire szeretné, hát nagy nehezen belementem. Úgy tudom, csak az ő osztályuknak szól és ingyenes.  Tényleg lelkes RéciBébi, azóta is az. Aztán valamelyik délután megszólított egy tanítónéni az udvaron, hogy látja milyen szépen rajzol a Réka, elcsábíthatja e egy rajzszakkörre. Ez nem ingyenes, 3000 Ft/félév, heti 2 óra, elsőtől negyedikesek vannak a csoportban, szeretettel Rékát és még 2-3 társát.  Keddre megkaptuk a jelentkezési lapot, szerdán alig tudtam kirángatni a foglalkozásról a drága lányt....Nem úsztam a földöntúli boldogságban, hiszen szerdán minden háziját itthon kell megírnia, mert a rajz napközi alatt folyik. Viszont arra jutottam, hogy ha előre megcsinálja a matek háziját hétfő délután, akkor csak a magyar marad szerdára (úgy rémlik), azzal meg (egyelőre) meg fog birkózni könnyen és dalolva.

Nagyon szépek a füzetei. Most vették hét közepén a w és m vonalakat írásból, na, azok már nem úgy néznek ki, mintha én írtam volna. Csak majdnem. Múltkor a "kacsacsőröket" komolyan megcsodáltam, milyen szépek.  Bezzeg a füzetek és könyvek már nem teljesen makulátlanok. Hiába a csilli-villi mappa, abba nincs idő elpakolni őket óra után, merthogy időre kell elpakolni és kipakolni. Hoppá! Mindegy, esténként én tantárgy/mappa szerint szétválogatok mindent, aztán max nem úgy hozza haza. Azért két mappa között is nehezebben szamárfülesedik a füzet, mint amúgy....

Szerdán elkaptam egy percre az Ofőt, hogy mi a helyzet a Rékával, mi a véleménye 3 hét után. Nagyon érdekes volt, mert valahol azt vártam, hogy majd azt csicsergi: jaaaj, hát a Réka az egy cukipofa, ügyes, okos, minden rendben, anyuka! Valahol meg tudtam az agyam mélyén, hogy Ofő nem ilyen. Nem is ezt kaptam. A problémán volt a hangsúly. Rékám elég lazán kezeli azt, ha egyik órának vége és kezdődik egy másik. Például ha a rajz órának vége és ő éppen "alkot", fütyül arra, hogy megkezdődik a napközi pölö....Ő rajzol tovább. Ezt a példát hozta az Ofő. Arról egyeztettünk, hogy együtt tereljük Rékát abba az irányba, hogy ha valamit csinálni KELL, akkor azt is csinálja. Egyébként ügyes, meg minden....Hogy aztán ez jó vagy rossz, hogy Rékában egyből a rosszat látta meg...illetve azt emelte ki....hát nem tudom eldönteni. Viszont annyira illet mindabba, amit az Ofőről hallottam, hogy csak mosolyogtam. Nyilván nem rosszindulatból vagy rossztanárságból mondta, hanem azért, hogy amin lehet, javítsunk. 

Egyébként kedvelem a Tantónéniket. Imponálóan lelkesek, energikusak, a kiégett pedagógus totális ellentétei. Nagy kontrasztok az óvónénik után, mit ne mondjak.....Remélem, azt fogom mondani 4 év múlva is. Igaz, harmadiktól elviekben lehetséges, hogy új tantónéniket kapunk (ha tagozatosak leszünk), de mivel az igazgatóbácsi lánya is ebbe az osztályba jár, hát nagyon nem kérdés, hogy marad ez a páros. Egyébként már most sem ők tanítanák az első bét....

Visszatérve Rékára, tényleg jellemző rá, hogy valahogy a saját kis világában él. Dehát egyrészt ő még csak bő 6 éves, szeretem is, hogy olykor nem ezen a bolygón ugrabugrál. Másrészt nem régen még oviba járt, ahol a nap nagy részében senki nem mondta meg, mit KELL csinálnia, most meg egyfolytában. Idő kell, hogy átálljon a rendszere. Én nem féltem. Ő boldog elsős, tényleg szárnyal és csillog a szeme. Ez az ami az egész történetben a legfontosabb nekem. A lényeg! 

Kitűzve

Valamikor a héten (talán kedden???) a kórházban kezdtük a napot. Lehet, hogy hétfő volt, most hogy belegondolok. Igen, mert magyar órára nyitottunk be aztán később 9 tájban a suliba. Akárhogyis....B. dokit kerestük, aki Rékát műtötte. Nem sokáig, alig ültünk le a sürgősségin a fenekünkre, máris feltűnt. Szerintem nem a mi kedvükért, járt ott a Sz. színházból egy művész fájós lábbal, bottal sántikálva, na ő egészen más bánásmódban részesült, mint mi, pl. a doki felajánlotta, hogy tegeződjenek és külön fogadta ezt a bizonyos urat egy ajtó mögött. Még be is zárták maguk mögött. :)

Mi nagyon gyorsan végeztünk, Réka átesett az n+1. röntgenjén, a doktorúr gyorsan megnézte a felvételt és hívott be bennünket. Meglepő dolgot állapított meg, ideje eltávolítani a drótokat. A csontok már régen meggyógyultak, a drót meg elmozdult. (???) Nem emlékeztettem, hogy egész augusztusban nyaralt, gondoltam tudja magától is. Más meg nem volt hajlandó kiszedni. Így utólag hülyeség volt, hogy meg sem próbáltuk, már régen túl lennénk az egészen még a vakáció alatt, na mindegy, késő bánat eb gondolat......

A következő a terv. Hétfőn labor a kórházban (vérvétel). Utána nyomás a rendelőintézetbe, beugrani az altatóorvoshoz, hogy altatható a lány. De előtte még kell egy gyermekorvosi vélemény, hogy altatható a lány. Nem király? Így megoldható, hogy nem kell bennaludni egy éjszakát. Reggel befekszünk (Réka), reggel kiszedi, amit ki kell, délután haza. És remélhetőleg elfelejthetjük ezt az egészet egy ééééletre. Már nagyon várom, hogy így legyen. Kértem három nap "szabit" (GYÁP-on leszek 3 napig) Jövő héten kellene leadni a leltár értékelést, ami persze nincs kész, legalábbis még a késztermék egyáltalán nincs, talán holnap befejezzük....És holnap véééégre péééntek! A suliban nem lesz tanítás, Rákóczisok napja lesz bográcsos ebéddel és minden földi jóval. E. ofő persze nem bírta ki, a matek füzetet így is el kell vinni...Jaj, akartam is említeni, hogy váltottam vele pár szót, mert 3 hét 3 nap után alkalmam nyílt elkapni pár mondatra, nem hagyhattam ki....Ha reggel lesz időm munka előtt, megírom, amíg megteázom. 

Zalánom

Zalán újabban csudijól érzi magát az oviban, aminek nagyon örülök. Ezen a héten még Andriska is hozzájárul a csoport fényéhez és közhangulatához, ám ez nem lohasztja le Zalán kedvét. Legalábbis amennyire én látom.  Tegnap pont tanúja volt az apja (Tibim), hogy Andris lökött egyet Zalánon az ovi udvarán, mire az támadó állásba állt és várt. Andrisnak nem volt kedve többet kötözködni vele, visszavonulót fújt. Tibi szerint ez remek, hiszen meg tudja védeni magát, ha kell, nem fél az "ellenségtől". Én megkönnyebbültem, mert ezek szerint Andris nem annyira gáz Zalán szempontjából, mint attól féltem.

Ilyen sem volt még egyébként, kedden nem mentem el Zalán szülői értekezletére. Hol vannak már azok az idők, amikor allllig vártam, hogy szülőire mehessek! Hétfőn tudtam meg, hogy kedden fél ötre várják szeretettel a felmenőket.......már késő volt szervezkedni, Tibi nem is volt aznap a városban egész nap, Rékáért meg menni kell a suliba. Persze ha égett volna a vágy bennem, hogy mindenképpen ott a helyem a kis székek egyikén Napraforgóéknál, akkor meg tudtam volna oldani. De nem égett bennem semmi. Erről ennyit. Hogy miről maradtam le, nem tudom, mert nem haverkodtam össze egy szülővel sem a csoportból.

Zalánom hétvégén K.-éknál vendégeskedett Rékával együtt. Este hazaestek, még kergették a gyerekek egymást a lakásban, amikor megkérdeztem K. apukáját, hogy dadogott e nála a Zalán nevezetű gyermek. Azt mondta egyáltalán nem, folyamatosan és jókedélyűen beszélgettek. Csodálkozott is, hogy mennyire nyitott lett Zalán, amióta oviba jár, jót tett neki.  Ugyanerről számolt be tegnap a pszichológus csaj (akinél már csaknem készen van a babaszoba), hogy hangosan és bátran beszélt az én csöpp fiam az ő társaságában is. Ilyenkor első reakcióm az öröm. Mert pont hétvégén szomorkodtunk Tibivel az Aldiban sétálgatva, hogy újabban megint nagyon akad Zalán beszéde. Bele kell törődni lassan, elfogadni, megpróbálni, hogy ez már így is fog marad...nem látunk megoldást vagy kiutat. Ilyenkor mindig megkönnyebbülés azt hallani, hogy képes és tud a gyermek folyamatosan beszélni.

A második reakció meg a bűntudaté, hogy dehát mégiscsak itthon dadog a Zalán, velünk. Hogy van ez? Tény, hogy keveset van vele az apukája, perceket per nap, ami iszonyú kevés....És igaz, hogy nyáron, amikor sülve-főve együtt voltak, javult a helyzet. Lehet ez önmagában a kulcs? Nem olyan tényező e ez, amin nem tudunk változtatni? Dehát muszáj lenne, elég nagy a tét......De hogyan? Mégis hogy? Nahát ilyeneken jár az agyam Zalánnal kapcsolatban.

Hétvégén nagyon kis helyes volt a pasi.  Vásárolni voltunk őszi holmikat és Rékával ellentétben ő szívesen vonult a próbafülkébe, hogy illegjen és billegjen előttünk az új gúnyákban. Öröm és megkönnyebbülés volt nézni. Rékára mindig saccperkb vásárolok, mert csak megvesztegetésre próbál bármit is vagy fenyegetésre, ahhoz meg nincs kedvem. Zalánnak igazi pasis holmikat vettem, farmert, kordgatyót, kockás inget pólóval és "v" nyakú pulcsit, belebújósat....

Olyan jópofa egyébként, egyre jobb a szövege, hallani kellene. Például múltkor arról beszélgettünk, hogy milyen jó volna még egy kistestvér (szerintem nem, szerintük). Egy kishugiban állapodtak meg Rékával, majd Zalán hozzátette.
- Igen, jó volna még egy kistesó.....Tudjátok mi lenne még jó? Még három apuka.....
Hogyhogyhogy?? Az már öt gyereket jelentene összesen és még három pasit....Na neeeem.....
Persze vettem én a mélyebb mondandót is....

Múlt héten pedig azt újságolta, hogy képzeljem el, arra a mini játszótérre ott a közelünkben új játék érkezett. Rábólintottam, nem rémlett, de oké. Tegnap sétálunk hazafelé, odaérünk a kérdéses játszótérhez, amikor is Zalán rikkant egyet.
- Odanézz, anya, ott az új játék!!!
Egy TOI-TOI vécé volt, építik az utat pár hete a játszótér mellett......

 

Az én kutyám

Nagyjából 2 hete Réka elvesztette otthon mamáéknál a frissiben vásárolt mini póniját (4 centist kell elképzelni). Sajnálta nagyon (hát még én, aznap kapta). Kerestük ezerrel, nem lett meg sem égen, sem földön. Sem kinn, sem bent. Pedig még a garázst is átfésültem, kerti hintágy párnáit kiráztam, semmi. Beletörődtünk, hogy odavan, illetve, hogy hátha majd egyszer, valahogy előkerül. A reményt nem adtam fel végképp.

Tegnap hívott telefonon anyukám, hogy képzeljem el, reggel Molly kutyát karikába gömbölyödve találta a teraszon, szundikált. És mi virított mellette? Úgy ám, Réka pónija. Érintetlenül, nem szétrágva, originále állapotban. Csacsi öreg ebem 12 éves, süket, félig vak, de az orra még a régi. Megtalálta és visszahozta nekünk. Tisztára meg voltam hatódva.....Nulladik gyermekem, imádlak!

Harmadik hétről

Ami azt illeti, magatartásból megint nem sikerült piros pontot produkálni, maradt a zöld pont. Szorgalomból pipa a piros ponthoz. Ez az első tényező, ami az elmúlt hétről eszembe jutott. Szóval valamivel jobban izgat (ha úgy tetszik) mint amennyire szeretném....Pedig hát mit számít a magatartás, amíg nincs gáz vele, hát nem?

A hétvégén "csapatépítő tréninget" tartottunk a Ligetben, bográcsozás fedőnévvel. Amennyire nem volt kedvem hozzá, merthogy a hétvégék féltve őrzött kincsek lettek és ebből most jópár órát elvett tőlünk az iskola,....végülis nem volt rossz. Egyik apuka belépést biztosított a fallabda pályákra, ahol a gyerekek kipróbálhatták ezt a sportot. Fura volt, a nagyátlagot tekintve a fiúknak jobban ment. A csajok vagy ki sem próbálták az egészet vagy nem találták el a labdát csak egészen ritkán. Réka ez utóbbi kategóriába került.

Csapatépítésnek  nem volt csapat építés, hisz csakis ismerős anyukákhoz szóltam (nagyon nyitott  vagyok és barátságos, mondtam már? Egyébként....tényleg kedves vagyok.) Egyetlen kivétel volt, amikor Norbika torkaszakadtából elkezdett ordítani az anyukája mellett csücsülve, mire megkérdeztem az egyik anyukát, hogy hol a probléma? De végülis ízletes volt a kaja, a természet lágy ölén a gyerekek remekül érezték magukat, úgyhogy nem volt hiba a programban. A tantónénik távoztukkor öleléssel búcsúztak az erre fogékony gyerekektől (Réka nem ilyen volt, nem kapott az alkalmon, éppen harmadjára tömte a fejét paprikás krumplival.) Szülő jelenlétében meglepően kedves az Ofő egyébként, aki inkább a Hajcsár névre hallgathatna sok tapasztalt szülő szerint....A nyitó értekezleten "megnyugtatta" a szülőket, hogy ők bizony minden gyerekből ki fogják sajtolni a maximumot. Ezt kíváncsian várom, mit fog jelenteni. Versenyek, házi feladat és szorgalmi feladatok dolgában. Ofó búcsú mondata is jellemző volt, ahogy tolta a bringáját távolodón a bagázstól, megjegyezte, hogy ne hajtsuk a gyerekeket a hétvégén, megteszik ők ezt hét közben....Összenéztünk Tibivel....

Van csillagunk rajzból, technikából, tornából és számolatlan piros pont. Matricából is akad jópár a füzetekben, ezeket nem számoltam meg, nem is tudom, milyen árfolyamon futnak. Elvileg ötös is van, de hogy az hogy születik, fogalmam sincs. Öt csillag volna egy ötös? De minek, ha félévkor csak szöveges értékelés van.

Mindig meglepődöm, Réka milyen mocskosan néz ki, amikor érte megyek. Múltkor, amikor a bográcsozás előtt a mini-szülőit tartottuk és hirtelen megállt előttem, én egy pillanatig csak pislogtam. Mindene szutykos volt, minden egyes ruhadarabja és az arca is. Halkan odasúgtam neki, hogy sürgősen fogja meg a tisztasági csomagját és húzzon ki a mosdóba, mert botrányosan koszos. Talán a hideg beköszöntével egyenesen arányosan egyre tisztább lesz a kölök, meglátjuk.

3 hét sem tellett bele, a citromsárga ceruzánk elkopott. Olyan picire lefogyott, hogy már nem volt érdemes hegyezni. Ugyanígy jártunk a bordóval és a feketével is. Csak két komplett szett színest vettem, nem gondoltam, hogy ennyire gyorsan fog fogyni. Most a múlt héten kértek a tantónénik zsírkrétát is, melyre beküldtem egy külön kis tolltartóba a zsírkréta ceruzákat. Ezeket Réka már nem használja, Zalán meg soha nem is csípte, merthogy az szerinte tompa....

Matekból Műszaki kiadós könyvünk van, magyarból Apáczai-s, ezt említettem már? Környezetből valami mókusos, németből pedig veszünk egyet, ami rögtön az első két sima németes évre jó lesz. Még valami kiegészítő matek könyvre is beadtuk ma a pénzt, azt a tehetséggondozó/felzárkóztató órán fogják használni, szerintem. Tartós könyvünk ugye az ének és az erkölcstan.

Eddig nem veszett el tartósan semmi, koppkoppkopp.....egy rózsaszín pulcsit elcseréltünk valamelyik kislánnyal, hazahoztunk egy ugyanolyan színű, de határozottan másik pulcsit. Ez ügyben sem reménytelen a történet, elő fog az kerülni. A farmerdzseki másnap a fogason lógott, igaz egy teljesen másik osztály előtt. Úszó cucc és torna zsák is egyelőre komplett. Tisztasági csomagból kellett másikat venni, mert a 400 Ft-os leamortizálódott ennyi idő alatt.... Pohár összetört, a műanyag, a zsák kiszakadt....

Az osztálypénz egyelőre 500 Ft, melyet az osztály fele rögtön egyösszegben be is fizetett. Én meg még büszke voltam magamra, hogy decemberig rendeztem a számlát....Jövőre ezer forint lesz, már előre látni, a tavalyi elsősöknél a második félév is 1000 Ft/hós volt.

Létrehoztunk egy gmail-es oldalt az osztálynak, ahová fotókat lehet feltenni, infókat lehet megosztani, kérdezni sem tilos....A tantónénik egyelőre preferálják a faliújságot, úgy láttam.

Réka továbbra is az első padban ül, mellette Kamilla pajtija, akit még az oviban ismer. Hogy nem ültették még szét őket, meglepő, biztosan megvan az oka, de én nem bánom, hogy együtt ülnek. Réka említette, hogy már nem beszélgetnek órán, csak pár szót, azt is suttogva. Mögöttük két mákvirág ücsörög, egy ikerpár, fiúk....akik Réka szerint arról híresek, hogy még véletlenül sem azt csinálják órán, amit a tantónéni kér....

Más hirtelen nem jut eszembe.....



 

Átok az első bén....

Három hét alatt ma harmadszor jött mentő az első béhez a suliba. Lassan mentőállomást lehetne kialakítani a suli udvarán. Vagy rögtön alkalmazhatna egy mentőtisztet az igazgató bácsi. Biztos, ami zicher, életet menthet. Ebben az osztályban nem lehet tudni.

 Első nap, szeptember elsején (!) rögtön Z. leesett a mászókáról és eltört a keze. Azóta is gipszben van. Egy héttel később, egy pénteki napon L. pottyant le ugyanarról a mászókáról és összezúzta a könyökét. Arról a mászókáról beszélek, akiről az elmúlt 5 évben SENKI nem zúgott még alá és fúródott a homokba. Réka szerint kb. egy hétig gipszben volt L. mancsa is, bár eltörni nem tört el. Ez eddig két kiszállás mentőséktől.

Múlt héten N. a padtársa fülébe döfte (finoman fogalmaztam) a ceruzáját. Bizonyára nem gyengéden, mert magatartásból a heti értékelésre rögtön kapott egy bazi nagy feketepontot ez a szent fiú, N. Ma pedig, ugyanaz a kisfiú, aki a ceruzás incidens elszenvedő alanya volt, az ajtó vasalatához csukta véletlenül (gondolom) Z. kezét, mire abból brutál módon elkezdett dőlni a vér. Sőt, egy darabka Z. kezéből a padlón maradt. E. ofő mentővel sietett a kórházba a kisfiúval, nincs messze, hogy ellássák a sérült kezet. Valaki aztán megtalálta a darabka Z.-t és utánuk vitte a kórházba, hátha vissza szeretnék varrni, de ott az orvos azt mondta, hogy nem életfontosságú a darab, és egyáltalán....

Kezdek félni. Mert bár mondhatnám, hogy kétszer ugyanoda nem csap a ménkő, Réka pedig letudta az esetlegesen őt érintő balszerencsét az ovis balesetével....azért az ördög nem alszik, ó nem! Csak a medencébe nem fulladjon bele az uszodában! Csak a buszt ne érje baleset! Csak a feje a helyén maradjon! És az sem lenne baj, ha az összes foga a szájában dekkolna, ami éppen nem soros kiesni. Én Istenem, jó Istenem, segítsd meg az első béééét!! 

Ritka alkalom

Ritka alkalom, amikor szerintem sincs teljesen igazam, de attól még felhúztam magam. Tibi említette ma reggel, hogy szólt neki Cs. óvó néni, hogy majd beszélgessünk már el itthon Zalánnal. Mert a daliám a csoport udvari tartózkodása során a bokorba pisilt. Skandallum! De miért nem beszélget el vele ő? Azon már túltettem magam valamennyire, hogy a verstanulás, mondókázás, gyermek bevonása mindenféle olyan folyamatba, amelynek során véletlenül, neadjisten, tanul valamit kiment nálunk a divatból....de hogy még az ovi rendjét is én magyarázzam el a gyerekemnek....Ezen tényleg felidegesítettem magam. Még jó, hogy nem nekem mondta, mert hirtelen visszakérdeztem volna valami olyasmit, amit 2 perc múlva biztos megbánok.

Sajnos egyik nevelési hibánk a sok közül, hogy szoktunk bokorba pisilni. Otthon is, idegenben is, rendezvényen is, mamánál is. Mármint én persze nem, de Zalán igen. Lassan ugyan - ezen most eltűnődtem - kinő a korból, amikor ez már nem gáz, sőt, talán már meg is tette.... Ezt onnan gondolom, hogy amikor békésen üldögéltünk a Kányavári sziget "bejáratánál", a hídnál egy padon és hirtelen arra néztem balra, hogy Zalán nagy ívben pisil mellettem egy fa tövébe, majdnem szívinfarktust kaptam és picit mintha a föld is megnyílt volna alattam. De talán egy 4 évestől ez még elfogadható, ha nem totál nyilvánosan csinálja. Nem tudom, más hogy szokott eljárni, ha gyermekére a természetben rájön a szükség, mi ebben talán túlságosan lazák vagyunk.

Természetesen nem gondolom, hogy az oviban helye lenne a bokorba pisilésnek, jól is néznénk ki, ha 260 gyerek a dolgát rendre a kerítés tövébe végezné. Csak AHOGY ezt au óvó néni lekommunikálta, "beszélgessenekmárelagyerekkel"kezdetű történet borzolta fel a kedélyeimet. Elég lett volna annyi, hogy Zalánkám, legközelebb odabenn tekerd ki a kígyót, dobj egy sárgát, intézd el folyó ügyeidet, pösssents, varázsolja aranyesőt és ilyenek!

Beszélgessünk el a gyerekkel....nahiszen.....Egyébként Zalánnak nagyszerű hete volt az oviban, ki van virulva. Kíváncsi leszek, hogyan alakul a helyzet jövő héten, amikor várhatóan a csoport "réme', Andriska felgyógyul és újra finoman (vagy nem is annyira) terrorizálja majd a többieket.

 

Nincs sok újság.....

 

Szerda van, holnap már csütörtök, repül az idő! :)

 

Tiborom túl azon, hogy reggel 8-ig szétdobálja a gyerekeket suliba, majd oviba, úszik, fuldoklik a munkában, este 11 előtt nem ér haza. A gyerekek némi spéttel bár, de jeleket is adnak ez ügyben, Zalán második éjszaka nem alszik el fél 9-kor csak valamikor 10 körül, várja haza az apját. Vagyis reggel finom illatos hulla....Réka "csak" a jóéjtpuszit hiányolja Tibitől, nem sokkal fél 9 után valami álommanó tarkón csapja és alszik, mint a bunda reggelig.

 

Apa már hétvégén is dolgozik, hol vannak már a klassz családi szombat reggeli reggelik! Vagy a vasárnapiak, ami azt illeti! Ha morgok emiatt, Tibi is csak befeszül és átmegy támadóba, úgyhogy mit tehetek, elfogadom azt, amit van. Pedig szombatra bográcsolni megyünk a Ligetbe Réka új osztályával, az első bével, vasárnap pedig Martfűre terveztünk menni egy kicsit úszni. Jó lenne 13 órára oda érni a Ligetbe, nem csak mosogatásra beesni, mint Pilátus a Credoba. Erről jut eszembe, hogy műanyag tányérokat és evőeszközöket kellene még vennem valahonnan....

 

Tegnap Tibi vitte Rékát a fogorvoshoz is (ezért IS nem panaszkodom, hogy hétvégén dolgozik, hiszen hétközben azért rá hárul mindaz, amit én nem tudok elintézni, mert nincs végtelen számú szabim.) Szerencsére nincs baj, amit én liknak néztem, az valami elszíneződés. Ez a doktornéni is elmondta azt, amit a másik, hogy nagyon vigyázni a maradó fogakra, mert ami miatt jöttünk az tejfog, no para. Nyilván arra is kell vigyázni, de a maradandóra extra pláne. Miután már másodszor jártunk nála rövid időn belül úgy, hogy tennivaló igazából semmi, megjegyezte, hogy nem mondja, mikor kontroll, majd jövünk mi úgy is....Hát inkább árnyékra vetődjek, mint hogy szétrohadjon szegény Réci foga, pláne a maradandó!

 

Most a következő projektünk a dróteltávolítás, amit erre a hétre terveztünk (a doki még nem tud róla), ám pont az imént kaptam egy e-mail-t, hogy a főnököm nem lesz elérhető csütörtökön és pénteken, szóval ez a hét már biztosan ugrott, Tibi ugye fuldoklik....Hát marad a következő. Egyre tolódik ez a nyavalyás kis műtét, pedig már olyan jó lenne letudni és magunk mögött hagyni az egészet! Réka egyébként a jobb kezével ír, de a ballal eszik olykor, szóval valami csak nem kerek, bár szerinte az.

 

Suli ügyben nincs sok újság. Kapott tegnap egy "Gyönyörű!" megjegyzést a matek füzetébe a "szigorú" tantónénitől, aminek nagyon örültem. De tényleg olyan volt, mintha én íírtam volna. Nem sok házija van szerencsére, nagy részét megcsinálja a napköziban, otthonra 1-2 rövid feladat szokott jutni, illetve átnézem, amit napköziben mívelt. Ki szoktam radírozni, ami nívón aluli, ami igen hangos nemtetszést szokott kelteni, de sebaj....

 

Egy kék pont (picit jobb mint a fekete) azért már jár a sulinak, így a harmadik hétben, délutánonként úgy veszem észre, az rabolhatná el a gyermekem a suliból, aki csak szemet vet rá. Én még tantónénivel nem találkoztam az udvaron, ahol játszanak. Ül itt és ott egy-egy tantónéninek látszó egyén, de amikor rákérdezek, hogy ki felügyel rátok, Récike, sarjamnak fogalma sincs. Még érdekesebb a helyzet, ha a folyosón találok rá, a terem előtt, akkor végképp sehol senki. Én meg nem szoktam kutakodni, az is igaz, fogom a táskát és Rékát, aztán hazajövünk. Valahogy pont akkor mehetek érte, amikor a napközis tantónéni MÁR nincs és a gyűjtős tantónéni meg MÉG nem fogja fel, kik is tartoznak hozzá, vagy nem tom.....

 

 

Elkiabáltam!

Mai mérleg. Ez a nap nem az én napom. A leltár egy katasztrófa. Több hiányunk van, mint nem....A bizó raktáraknál is vannak bibik, amit én szúrtam el. Nem nagy dolgok, de akkor is....

Továbbá. Réka ma elveszített egy piros ceruzát a suliban (nem lett meg), egy farmerdzsekit (ez sem, pedig állítólag a tanteremből tűnt el, ami nem átjáróház, név nincs  benne...) és egy feladatlapot valahol (ezt pótolta a tantónéni szerencsére, egyébként ez diffundált.) 

Egész nap zuhogott az eső, kivéve amikor az oviba ügettem Zalánért, majd a suliba Rékáért. Na mondjuk, ez pirospont az égieknek. De ami következett! Csaknem kilyukasztottam Réka egyik úszódresszét a vasalóval. Mert az az elmebeteg ötletem támadt, hogy a langyos vasalótól majd könnyebben megszárad az, ami csurom vizes...Közben kiderült, hogy végig ott figyelt a lábam melletti vasalókosárban az úszódressz numeró zváj....amit simán elvihet majd reggel Réka. Néha komolyan eltöprengek, hogy nem vagyok normális. :)

Azért hogy vidámat is írjak, Réka házija nagyon szépre sikerült, meg vagyok elégedve. És vacsira is egész ehetőt rittyentettem. Most nem jut eszembe több pozitívum. Nehéz is, körülöttem mindenütt vasalandó ruha, amivel még ma meg szeretnék birkózni.....

Oda a negyedik is!

Pici vámpír csemete

 

Folyó hó tizenharmadikán este a drága lány, fennállásának hetedik évében (hat év kilenc hónap és egy nap) megvált a bal felső egyesétől is. Egy habos sütemény adta meg a kegyelemdöfést. A fülembe súgta: "Anyaaaa, kiesett a fogam...." - majd tovább mászott a kanapé tetején a hátam mögött, mint egy kiscica. Hurrá, végre, ettől is megszabadultunk! Már annyira mozgott, hogy Rékának is elege lett belőle. A kérdéses fogat valahol a szőnyegen találtuk meg, azt hiszem, utóda még nincsen, legalábbis nem látható. További intézkedés már a fogtündér dolga....de a Playmobil-t már értesítettem eme nagyszerű anyaszívszomorító...picit, na....eseményről.

 

Éééés...harmadik hét indul a suliban/oviban.

Két hét után

Tegnap befejeztük a leltárt, már csak az elemzés van hátra és a tanúságok levonása. Illetve a bizományosi raktárak kiértékelése, de onnan többnyire csak egy papírlapot kapok számokkal. Ami még rosszabb, mert egyezés persze (?) soha nincs. Egyik partner beszkennelte a 4 raktárában levő készletadatokat (kézzel írt számokkal)  és átküldte e-mail-en, hogy összesítsem őket én. Nem is tudtam, hogy ennek a cégnek is dolgozom...

Úgy áll a helyzet, hogy péntekente Tibi gyűjti be a gyerekeket suliból, oviból ezentúl, ugyanis, már fél 4-kor kong az iskola. Tegnap is Rékát átküldték a "gyűjtőbe", mert a saját osztályában egyedül maradt. Én csak fél ötkor tudnék érte menni, akkor is lélekszakadva...A rossz ebben, hogy péntekente csak este látom a gyerekeket, a relatíve jó meg hogy utolérem magam házimunkában. Mert biza péntekre jelentős lemaradásaim vannak, sajna. Ilyenkor főzök, vacsi mellé sütit sütök, talán nem is árt nekem az a pár óra egyedüllét, fene tudja. Mondjuk, nem élvezem annyira...

Két hét mérlege. Egyelőre csak matekból és magyarból látom, mit haladnak, a többi eléggé fekete doboz. Magatartásból zöld pontot hozott haza heti értékelésként a drága lány, ami két fokozattal jobb, mint a fekete pont, eggyel, mint a kék pont, de eggyel rosszabb is, mint a piros. Valószínűleg pletykálnak Kamillával az órán, fene tudja, miért nem piros az a pont, nem is érdekel. Szorgalomból viszont piros pont a heti értékelésének eredménye, szóval ügyi. 

Magyarból tegnap kapott egy szép Törpös matricát az írásának a végére, egyébként mindkét tantárgyból 1-1 oldalt írtak eddig tele. Legalábbis abba a füzetbe, ami éppen nálunk van. Szépen ír (még a vonalaknál tartanak, egyesen vonal, vízszintes vonal, sátor alakú vonal (gondolom, A betű kezdemény), de volt már, hogy kiradíroztam a fél házi feladatot, mert elkapkodta. Nem tudom, ez mennyire jó ötlet, nem akarom a kedvét elvenni....dehát ami nem elég szép, az nem elég szép és kész.

Azt látom rajta, hogy igyekszik a házi feladatot megoldani még a suliban, tudja, hogy annyival kevesebb lesz itthonra. Sokszor a kis házikó jel mellett ott figyel a kész feladat. Van igénye egyébként a szépre, már egy fél radírt elkoptatott a javításokkal...szoktam neki szólni, hogy csak nyugodtan, ügyes ő, nem kell kapkodni és szép lesz a munkája. Az sem előírás, hogy tökéletes legyen minden vonal.

Nem olyan oltári lelkes a házik tekintetében, főleg, ha az írásról van szó, amikor fél oldalt kell tele írni. Mégis inkább állítása szerint a magyar óra a kedvence és a torna, úszás....Ez nála tantónéni függő, egészen biztosan. Mert egyébként sokkal lelkesebb a matekos háziknál. Csak ott ugye Elvira néni nem Éva néni.

Összességében még tart a bemelegítő hat hét, az íráselőkészítés időszakában vannak pl. magyarból is. Figyelek, mint a nyúl a bokorban, mikor lódul meg a tempó, de egyelőre tűrhető. Persze ovi, suli után nem lehet szó barátnőzésről vagy shoppingról, játszóterezésről, mert ott a házi. Ezen még szoktam búslakodni, fejet csóválva sajnálni szegény RékaCicát, de ez van. A házik mennyisége is hullámzó még, volt, hogy a napköziben megoldott mindent, máskor egy órába telt, mire minden készen lett....

A héten volt valami képesség felmérés a könyvtárban. Nem harangozták be sem előtte sem utána, csak Réka mesélte, hogy olyasmit kellett rajzolni, mint az oviban egykor...és siránkozott, hogy a Z-t fordítva írta, a fene egye meg! Megnyugtattam, hogy nem kell neki még tudnia, merre néz az a Z., rá se rántson! Nem is emlegette többet.

Jövő héttől elvileg szülő csak a tanteremig kísérheti a gyermekét, be már nem pelenkázhatja hurcolhatja az összes táskát az első bébe. Kíváncsi leszek, ez hogy fog menni Rékának a 4 táskával (iskola, uzsonnás, úszó, torna). Azért a küszöbön túl is van élet, annyira már nem féltem, mint tavasszal, szóval ezt is megoldja majd. Két táskát rögtön levág a fogasra, a kettes szám alá, az az övé, az iskolatáskát a pad mellé akasztja, ha szerencsém van, az uzsonnás táska - bevallom - nem tudom, hol lakik.....Megy ez, mint a karikacsapás!

A két hét utolsó és egyben egyik legjobb híre: Réka még semmi olyat nem veszített el, amit később nem talált volna meg!!!! Hurrrááá és koppkoppkopp.....

Ez fogas kérdés!

Gyakran a fülemben cseng a fogorvos doktornénink azon mondata, hogy na MOST aztán nagyon vigyázni a fogacskákra, anyuka, harcra fel a lyukas fogak ellen! Mert MÁR vannak maradandó fogaik a 6-7 éveseknek, de MÉG nem tudják őket tisztességesen megmosni. Akkor sem, ha szeretnék, pláne ha nem. Így aztán azt tanácsolta, hogy Anyuka mossa a fogait a gyermekeknek, főleg Rékának ebben a pár évben a cirka 10. szülinapjáig, főleg hátul. Ezt én - bevallom - nem tartottam be 100%-ban. Inkább maga mossa a fogait a Réci, mint én. Talán mert ő is öklendezős, ha rágófogakról van szó, mint én, így nem akartam kínozni...talán lustaságból, hanyagságból. Hetente azért egyszer-kétszer elsikáltam a hátsó fogait, illetve mindig megnéztem, szikrádzó fehérek e azok a fogak és ételmaradék mentesek.

 

Néhány napja aztán, amikor éppen én tisztogattam a fogait, az egyik ötös alsó fogon észrevettem egy szürkés pöttyöt. Akkor még annyira nem aggódtam, de alapos tisztítás után másnap is ott volt. És harmadnap is. Igencsak elszomorodtam. Igaz, másodikos koromban, emlékszem, nekem is elkezdődtek a fogászati kezelések, de jómagam nem voltam szoros barátságban a fogkefével, anyuék ezt elég lazán kezelték valahogy, sajnos. Nodehát Réka azért 1 éves kora óta fogat mos, top márkás fogkrémet használ és igen sűrűn cseréljük a keféket is. Meg is szokták a fogmosás rituáléját, ha nem is szólok nekik, mert abban a hitben leledzem, hogy apával már mostak fogat, pedig nem, maguk is hiányolják, hogy "jaaa, még nem mostam fogat!" - azzal usgyi a fürdőszobába egy gyors sika-mikára lefekvés előtt.

 

Tegnapelőtt aztán tárcsáztam a fogorvos doktornéninket időpont ügyben. Imádom őt, de az asszisztense csak folyó hó harmincadikára adott időpontot. Vagy 29-e reggel fél 8-ra....Király időpont, nem? Azért a harmincadikára rábólintottam, letettem a telefont és máris hívtam a gyermek fogorvos számát, akinél a múltkor "foghúzni" mentünk, de 2 perc alatt kidobta a bandát, hogy nem kell itt kérem kihúzni semmit, majd kiesik az a tejfog magától, ha akar. Na ő már anyuka-idegrendszer-barátabb (ez nem tudom hogy kell írni, de nem baj, nincs is ilyan szó!) időpontot adott, jövő kedd 12.30. (Aznap nem megy úszni a hercegnő, amiből még balhé lesz, de mindegy!)

 

És most jön a csavar, avagy a bonyolítása a helyzetnek. Tegnap Rékáék osztály szinten elsétáltak német óra helyett az illetékes fogorvosi rendelőbe (jó messze van a sulitól....) és mindenkit leszűrtek fogászatilag. Réka egyszerre csipogta a suli folyosóján. hogy képzeld, anya, nincs lyukas fogam és kapta meg a szemem a faliújságon egy lista. Ki volt függesztve, hogy az osztályból kinek milyen fogászati kezelésre van szüksége. Ha ezt a személyiségi jogok biztosa látta volna!! Volt ott barázdazárás (vagy mi a szösz), tejfog tömés....ez a kettő biztos. Rékám azonban nem volt a listán, pedig a fele osztály igen. (Na ez egy külön téma. Pontos szociológiai térképem nincsen az első bé összetételéről, de azért az elmondható, hogy java részt értelmiségi, középosztálybeli gyerekekből áll, mégis az osztály fele 6-7 évesen már fogászati kezelésre szorul??)

 

Hurráá, mégsincs likas foga??? Öröm volt és boldogság egész nap. Este fogmosáskor szembesültünk azért azzal, hogy az a szürke pötty nem tűnt el ám, ott virít. Hm....Akárhogy is, kedden fél 1 körül meglátjuk, hogy Szakember2 mit mond Réka fogára. Betömi vagy nem tömi. Ha nem tömi, akkor már másodjára fogunk járni nála feleslegesen, de inkább az, legyek Paranoid Anya, mint hogy gond legyen Réci fogaival. Hát nem? De!

És én amúgysem leszek ott.....

A nyolcadik napon

Kedvem morgós. Merthogy:

- két napja folyik a leltár és még csak félidőnél tartunk. Kedvencem a csomagolóanyag még hátra van, rögtön holnap reggel belevágunk. 

- Ennél csak az lesz jobb, ha meg kell állapítsam a hiányt, ami csodálkoznék ha nem lenne. Nem az én hibám, de ez sokat nem számít.

- Tegnap este 6 és 7 között házi feladatot írtunk Rékával. Innen egyenes út vezetett a konyhába, majd a kádba, végül az ágyba. De még egyszer mondom, 1 órán át írtuk a házit!!!!! Én ezt nem akaroooom!

- Az előző ponton azért nem akadtam azért túlzottan ki, mert ma viszont fél óra alatt abszolváltuk a másnapi felkészülést, ví hájszt du-val együtt. Mondjuk, ehhez az kellett, hogy matekból nem volt feladat. Vagy legalábbis nem találtam meg....

- Még mindig nagyon fáradt vagyok estére. Sokszor ebéd után is van egy holtpont...Úgy félek, hogy hogy sosem szokom meg ez az "új életünket".....

- Ma reggel hiába jelentettem készre a gyerekeket, távoztom után fél órával mindkettő hangos hisztiben tört ki - tudtam ezt meg estére. Az egyik kifogásolta a ráadott hosszú ujjú blúzt és farmert (bombanőőő!), a másik egyszerűen megtagadta, hogy oviba menjen. Szegény Tibor kapja az ívet rendesen a gyerekektől, sajnos, ha jót akar muszáj lesz a sarkára állnia....

- Délután a szakadó esőben átcaplattam a suliba Rékáért. Rékán egy koszos térdű pónis legginget találtam és egy rövidujjú pólót, amit az első viszontlátás örömét belepő ködben először észre sem vettem. Azt csicseregte, hogy szerinte a farmerje az osztályteremben maradt, ami immár zárva állott, a farmerdzsekije pedig....háttőő...azt hazavitte apa. Nohiszen, még jó, hogy vittem esőkabátot az esernyő mellé, különben bajosan tudtam volna hazahozni a suliból Rékát máshol, mint mondjuk a nyakamban. Itthon leordítottam a haját, na jó, nem egészen, de majdnem...amiért saját kénye-kedve szerint "rongyokban" slattyog oviba, ahelyett, hogy az ídőjárásnak megfelelő csiniben feszítene. Ugyanis szó sem volt suliban felejtett farmerről és dzsekiről, már eleve leggingben és pólóban sétukált suliba. Pulcsit nem volt hajlandó vinni, dzsekit pláne nem. Lásd előző pont, utolsó mondat....

- Hazafelé a sarkon 3 kiskamasz mellett battyogtunk el, akik pont akkorra időzítették prezentálni káromkodásgyűjteményük legcsillogóbb részeit, amely egymás felmenőit, férfi nemi szerveket és különböző aktusokat is magában foglalt. Csodálkoztam, hogy Réka nem kérdezte meg csengő hangon, hogy anya, mi az, hogy a....nális????? (nem maradt ki betű, csak leírni nem mertem.....Úgy kedvem lett volna sarkonfordulni és képen törölni azt a mocskos szájú szánalmas "kisgyereket", de persze én nem az a karakter vagyok, Réka se lásson az utcán verekedni, a kezem is tele volt....
- Még tantónénivel nem beszéltem Rékával kapcsolatban.....pedig olyan jó lenne. Talán korai is, nem azt mondom....Viszont Tibit már megostromolták, hogy mi mindent és mikorra nyomtatna az osztálynak a falra. Érdekes, hogy az oviban vagy háromszor említettem kiscsoportban, sosem kellett semmi...Sem Jázmin hercegnő, sem Manócska, sem semmi....

Holnap csütörtök. Már majdnem péntek....

Mókuskerék lájt

Elég kómás hétvége volt a most elmúlt. Szombaton reggel átügettem Rékával M.-ékhez, mert végre valahára átválogattam a ruhákat, amiket E. kinőtt (két nagy kék IKEÁS szatyi....) és eldöntöttem mi kell ebből nekünk. Belebújós pulcsi is van benne, pedig olyat Réka fel nem vesz. De olyan puha termó anyagból volt, teljesen újszerű, hogy nem tudtam neki ellenállni. M. sok mindent mesélt, például, hogy a friss német tagozatos E. kicsit meg van szeppenve, mert csupa jó vagy kitűnő tanuló van az osztályban, nehéz lesz így kitűnni, pedig ő nagyon szeretne. :) Tantónéni a régi maradt, a banda fele szintén. És egyetlen kisebbségi sincs az osztályban, míg az angolosoknál ott termett hirtelen 8....Megkapta a fülem, hogy nem egy tanárnál elhangzott a "szigorú" szó, ami kigyújtott egy fajta vészfényt a fejemben, úgy finoman.....

E. (a harmadikos) élénken gesztikulálva tiltakozott az ellen, hogy beírassam Rékát táncra, merthogy Márta néni egy sárkány, de amolyan igazi. M. bólogatott, az a némber még a szülőket is leordítja, ha megfeledkeznek a próbákról. Réka pislogott hármat, de egyelőre hajthatatlan, ő biza táncolni is akar.

Beszereztünk egy sor dolgot vasárnap, ami hiányzott a suliból, extra kulacsot, úszósapkát, mappákat. Most már minden tantárgynak van egy külön mappája, amibe a füzetet és a feladatlapot beteheti Réka. Valahogy így is gyűröttek a papírosok, mire hazaérnek, szerintem még a munka hevében történik velük valami. Vasárnap akadtam rá egy másik feladatlapra a matek (?) mappában, amin már pontok is szerepelnek, ijesztő, komolyan mondom (18/17). Óvónéni (Tantónéni, még szoknom kell) felolvasott egy szöveget és azt kellett lerajzolni. Julcsikán milyen színű a szoknya, hány labda van a gyerekek között és abből hány színes, jobbra ezt, fölülre azt rittyentsenek....Ügyi volt Réka.

Fontos még megörökíteni az örökkévalóságnak, hogy az első csillagját technikából kapta eme remek lány, a méhecskére. Vagy már írtam???? Piros ill. zöld pontból már annyi van, hogy nem is tudom, ezeket egyáltalán számolják e. Elvileg igen. Ma (hétfő) lesz dupla magyar, matek, ének, úszás és erkölcstan órájuk, ez rögtön hat, de legalább az elején van a neheze. Kérdeztem Récit, milyen 45 percen keresztül egyhelyben ülni és ugyanarra figyelni, mire viccesen legyintett, hogy micsoda?? 45 perc egy óra?? Elrepül, elszáll gyorsan, husss! Megnyugtatott ez a válasz.

Ma tehát újra hétfő, Zalán gyüminapos az oviban, amit persze elfelejtettem. Hívtam Tibit, nem volt gond reggel, szépen bemasírozott a ded a csoportba, főleg miután meglátott egy tortás dobozt és kapcsolt, hogy ebéd után buli lesz. Réka sem késett el a suliból.

Kedden folytatom a történetet. Ebéd után, leltár előtt. Bláááááá......

A vasárnap beszerzett kulacsot már tegnap a suliban hagyta Réka. Szóval megvan az első veszteség. De mégsem az első, reggelre előkerült a vadiúj kulacs. Egyébként pedáns, minden a helyén van, még semmi nem lett oda. Úszócuccára is vigyáz koppkoppkopp.....Tegnap a házit megírta a napköziben, itthonra nem maradt semmi lecke. Már befogták a matek füzetet is, melyből rögtön kettő darab is van, egyeke és ketteske, hogy egyik mindig a tantónéninél, másik itthon legyen. Minden cuccot mégsem hordanak haza, pl. a tartós könyvek, ének és erkölcstan a suli pihen illetve az ofő bekérte a környezet cuccot is, tankönyvestül, munkafüzetestül. Gondolom, csak amíg nem lesz benne házi.....

Előfizettünk Tappancs újságra (egész évre) és kaptunk valami jelentkezési lapot matek versenyre is (levelezős, feladatos). Egyébként ezen a meglévő, alap 29 órán kívül más különórával nem tervezek, nem is férne bele az időbe. Zenét nem tanulhatnak majd csak harmadik osztálytól, Réka máris választott, fuvolázni fog. Nahiszen! Szoktam volt hallani, mikor a szomszéd unokája gyakorolt....meggondolandó....Lovagolni klassz lenne, Zalán is élvezné, de az hétvégén is van, blablabla...Majd meglátjuk, csak ezt szokjuk meg. Vagyis inkább én, Réka úgy tűnik tök jól elvan a suliban.....Hogy minden nap van házi, mennyisége egyelőre kérdéses, ahhoz nem tudom hogy fog szólni hosszabb távon. Főleg a monoton írásos feladatokra gondolok.

Az üzenőbe ragasztva két papírost találtam tegnap délutána, az egyik a tantónénik telefonszáma, a másik pedig egy bográcsolásra hívó kérdőív. Amolyan "csapatépítő tréning", vagymiaszösz. Nagy kedvem nem lesz hozzá, mire oda jutunk, mert mostanság egyik legnagyobb kincsünk éppen a hétvége. Főleg, hogy az utóbbi hónapokban Tiboromnál a szombat is munkanappá lépett elő (nagyon boldog vagyok, hát persze!). De ettől függetlenül jó lesz az, egyrészt mert imádom a bográcsos kaját (paprikás krumpli lesz virslivel), másrészt meg klassz lesz megismerni a bandát, akikkel kb. 8 évet együtt leszünk (kettőt biztos).

Első nap egy kisfiú eltörte a karját, ahogy leesett a mászókáról. Rá egy hétre egy kislány esett le ugyanerről a mászókáról (csak egy van az egész suliban). Gipszben van a karja, bár  Réka szerint nem tört el neki, csak fájdalmai vannak. Gipszben meg nincsenek. Haragszik ez a mászóka az első bésekre.....Mindez csak azért érdekes, mert annak idején az igazgatóbácsi nagyon furcsállotta, hogy Réka leesett a mászókáról az oviban és eltört a karja. Még mondta is, hogy a Rákócziban soha ilyen nem történt, amióta ő az igazgató. Kb. 4-5 éve? Hát a mi osztályunk rontott ezen a tökjó statisztikán....

Nohát ölég érdekes egy bejegyzés lett, amolyan semmilyen és csapongó, nem tudom, van e füle és farka, de elküldöm, ennél jobbra mostanában nem futja.....

Egy hete sulis csibém

Zalánság

Zalán az idegeimet tépázza a tablet-en található játékokkal kapcsolatban.

- Miért nem játszol a zöldemberkés játékkal?
- Az sem tudtam, van olyan játékom.
- Van hát. Én töltöttem le. Játszol vele?
- Most nem.
- Miért?
- (nyögök-morgok) Mert fáradt vagyok.
- Az olyan, hogy megy az emberke és gyűjteni kell a pénzeket....
- ....
- Milyen játékkal szoktál játszani?
- Tudod, a gyümölcsössel néha-néha. 
- Zöldemberkéssel nem?
- Azzal nem.
- Játsszál már vele!!!!
- Melyik az?
- Ez itt. Melyik a kedvenced?
- Még mindig a gyümölcsös.
- Zöldemberkés?
- Azt nemtom....- és így tovább még hosszú percekig. Végül talán kicsit túlságosan határozottan zárom le a vitát, hogy nem akarok játszani, nem érek rá, semmiképpen, egyáltalán és PUNKTUM. 
Zalán persze megsértődik.
- Jól van. Akkor nem szeretlek!
- Nem baj, én akkor is szeretlek. - vágom rá rutinosan. 
- De én nem szeretlek!
- .....
Talán fél perc drámai csend után Zalán kicsit bosszúsan megszólal.
- Anya, téged nem is zavar, hogy én nem szeretlek????
Lebirkóztam, összecsókoltam. Imádoooom, mert zabbantanivaló...... 

Végre péntek!!!

Úgy sóvárogtam a héten a péntek után, ahogy sivatagban bolyongó keresi az oázist. Nem is emlékszem, mikor fordult elő velem ilyen utoljára. Talán boldogult boldog gyermektelendolgozónő koromban. Beleszaladtam egy munkahelyi konfliktusba is (semmi lényeges, csak fél év után lassan számomra is összeférhetetlen lesz az, aki mindenki más számára évek óta az)

de csak fütyörésztem tovább, persze képletesen, mert a péntek az péntek. Jövő keddtől leltározni fogunk, amit ráadásul - ahogy írtam már - nekem kell majd kiértékelni. Hétfőm azzal fog telni, hogy alapanyagot és csomagolóanyagot fogok magolni. Egyre szorul a hurok a 8 órás munkanapom körül is. Egy hónapja tudom (csak homokba dugom a fejem, mert struccnak lenni jó), hogy hamarosan még több feladatot pakolnak rám, az "alapanyagot" is...én pedig nem tudok többet dolgozni 8 óránál. Egyszerűen nem akarok. Nekem gyerekeim vannak, nem tehetem meg, hogy este 7-ig dolgozzam minden nap. Nem lehet. Nem akarom. Úgyhogy nem tudom, mi lesz..... Erre mondaná Réka, hogy semmi, seggünk ki lesz...:) Igaza is van, mindegy, nem rágódom ezen, majd megoldom valahogy.  

Ahogy elütötte az óra a négyet, rohantam a csibéimhez először az oviba. Zalán éppen "golfozott" egy játék ütővel. Első mondata, amit elkaptam: "A rohadt életbe!!!"- miután mellé ütött egy jókorát a labdának. Az örökké mosolygós A. nénit elkaptam pár mondatra, hogy mi újság a legénnyel. Nagyjából minden rendben. Egyelőre a szőnyeghez beszél, nem annyira az óvónőkhöz, de jókedvű, nagyon édi és majd oldódik, ahogy a hetek telnek. Ezt őszintén remélem. Bénáztam még egy kört, mert egy kérdőíven meg kellett adni Zalán elérhetőségét lakcímileg, illetve a telefonszámomat, ami valahogy abban a lefáradt állapotomban, amiben éppen leledzettem, majdnem feladta a leckét. Hihihi....

A suliba - lestem az órát, mint edzők a stoppert - pontosan 16 óra 37 perckor estünk be. Talán 36 is ment volna, de a hátsó kapu zárva volt, a főkapunk kellett beslattyogni. Minden kihalt volt és kongó az űrtől, egyedül a takarítónéni pakolászott jobbról balra. Az udvari kaput kinyitva előbukkant az ajtó túloldalán Réka és emígyen köszöntött.

- Hol a fenében voltatok ilyen sokáig???? - hát nem éppen erről álmodtam, amikor napközben szívemből szakadt magzatomra gondoltam. Morcos is lettem egy picurkát. Hazafelét cipeltem a saját tatyóm, egy másikat Zalán oviból hazahurcolt pakkjával (koszos törölköző, koszog gatya, felesleges ruhanemű és kispárnahuzat), Réka iskolatáskáját, Réka uzsitáskáját és Réka tornazsákját. Bosszúm azzal érte utol a csajt, hogy az uzsis táskáját (Minnie egérrel) a leányzóhoz továbbítottam.

Itthon, gondoltam jámborul, szundikálok, amíg a gyerekek angyal módon rajzolnak (Zalán) illetve sürgős házimegoldáson ügyködtek (Rékának nem mondtam meg még, hogy pénteken nem szokás házit írni, majd rájön magától is...). Azonban Zalán minden egyes újabb vonalat , amit húzott, feltétlenül meg akart nekem mutatni, így hamar túlestem a holtponton elcsigázottság terén. Összegeztem hát a feladatokat a hétvégére (NEM fontossági sorrendben)

- Rékának tönkrement az úszósapkája, ezt pótolni!

- gumis mappát venni (minden egyes tantárgynak egyet, kettő már van)

- Régi Idők Terére kiballagni a Kossuth térre (persze autóval)

- Egy kulacs nem kulacs, egy kettes számút is beszerezni

- Vasárnap G.-ékkel találkozni

- A konyhaablak mocskos

- Sütit is süthetnék már igazán. Aranygaluska? Hm?

- Aludni, aludni és aludni...

- Réka üzenőfüzetében az adatokat kitölteni

- Ruhafélékben monogramot beleírni

- Harisnyákat átnézni, ami kicsi és kinyúlt, kihajítani (harisnyákat nem tárolok, bocsásson meg nekem a világ!)

- Szőnyeget választani a gyerekek szobájába?

- Elpakolni a nyári kánikulás holmikat (nagyon elő sem kellett volna venni nyár elején)

- Mielőbb összekészíteni majd a sulis úszó- és tornacuccot.

- Megemészteni Réka órarendjét

Nem is mondtam, felírtam Zalánt az oviban külön tornára. Akkor és ott nem tűnt valami marha jó ötletnek, de ahogy átgondoltam azóta, egyre inkább úgy látom, hogy az.  

Vége hát az első ovis és sulis hétnek. Baromi fárasztó volt, annak ellenére, hogy jól sikerült, nem kezdeném most rögtön újra. Úgy vagyok ezzel, mint sógornő szülés után, amikor a fájdalomról kérdezték: Neki senki nem mondta, hogy ez ENNYIRE fáj!!!! Nekem sem mondta senki, hogy ez ENNYIRE leszív a családból minden energiát. Mindegy már, a nehezén túl vagyunk. Vagy nem. :)

Csigás

Ma belebotlottam az első vadgesztenyébe a szomszédék portája előtt, a járdán. Felvettem és a táskámba süllyesztettem. Ahogy baktattam a buszmegállóba, szemügyre vettem ott a kereszteződésnél álló gesztenyefát is, na igen, ő is lassan kész megválni gesztenyécskéitől. Itt az ősz a nyakunkon, ha abból nem vettem volna észre, hogy elkezdődött az iskola....

Ma először mentem fél 8-ra dolgozni. Pár nap rutinja áll már mögöttünk ahhoz, hogy bízhattam abban 99% biztonsággal, hogy nem fognak elkésni a suliból, oviból (bár onnan nem lehet) akkor sem, ha én nem rángatom őket jobbra és balra. Természetesen én "készre jelentem" a gyerekeket és minden egyes pakkot, amit vinni kell a suliba/ oviba a komódra készítek az előszobában. Így Tibinek semmi más gondja nincs, csak célba juttatni a gyerkőcöket. 

Egyelőre egyedül csomagolom be a táskát esténként, bár intettek a suliban, hogy ne tegyem, vonjam be a gyermekem. A ceruzákat Réka szokta hegyezni, az uzsonnás csomagját ő üríti a kukába, én mosom el, szóval igyekszünk megosztani a munkát, de még nem bíznám rá teljes lelki nyugalommal a bepakolást. 

Rengeteg féle és fajta táskánk van. Adott ugye az iskolatáska, ami helyet ad értelemszerűen a tankönyveknek és a füzeteknek, plusz a tolltartónak. Az uzsonnás doboza, a Minnie-s stílszerűen (egyébként totálisan véletlenül) a Minnie-s kistáskában kapott kuckót. Itt elfér egy-egy alma vagy banán is, ruhaszalvéta, amit külön kértek a suliban és esetleg némi csereruha (cicanadrág nélkül élni sem érdemes) gondosan nejlonba csavarba.

Emellett hetente egyszer, hétfőn tornazsákot vonultatunk be a suliba, ami ott is marad egészen péntekig. Szerencsére ezt nem kell naponta hazahozni. Hétfőn, kedden és csütörtökön úszik a lány, az úszós táskát muszáj megsétáltatni, hiszen másként bajosan száradna meg benne a sok vizes holmi. Szóval ez eddig négy táska. Érdekes, hogy tavasszal a gondolatra, hogy a lányom, a kis szöszke törékeny leányka egyszerre négy táskával egyensúlyoz a suli folyosóján, pihekönnyű pánikrohamot kaptam, most meg olyan természetes, hogy így van. Fejlődök, no meg a csaj is nő, egyre önállóbb. És hát a helyzet az, hogy a táskákat egyébként sem ő cipeli, hanem mi. Ha majd az iskola kapujában búcsút intünk egymásnak, pár hét múlva máris, az más káposzta lesz.

Meglepetésként ért bennünket a szülőin, hogy az úszás már az első héten felmérővel kezdődik, eltérően a tavalyi évtől, amikor csak a 3. héten jutottak el odáig, hogy vízbe ereszkedjenek. Úszott is már Réka a mély vízben, persze nem volt kérdés, hogy hová sorolják. Csak én izgultam túl az ügyet, szokás szerint. 

Ma pedig azzal esett haza, hogy le kell szokni a "csókolomról". Pislogtam párat értetlenül. Erre tanítom 2 éves kora óta. Gyereknek szia, felnőttnek csókolom. Erre részletezte nekem, hogy van, jónapotkivánok, jóreggelt és viszontlátásra. Csókolom NINCS. Milyen fura, hogy én erről annak idején 14 éves koromban szoktam le, ahogy gimis lettem. Mi több, ha otthon vagyok, ott, ahol felnőttem, akiknek gyerekkoromban csókolomoztam, azoknak máig így köszönök....Akárhogyis, úgy sejtem, Rékám csókolomjai meg vannak számlálva....Ahogy távoztunk a suliból, a portásnénire nézett, aki az üvegkalitkában ücsörgött és csilingelve így köszönt: - Viszontlátásra! 

Még mindig minden nagyon kerek és gördülékeny. Mintha nem is elsőbe, hanem másodikba ment volna ez csaj. Várom a holtpontot lélegzetvisszafojtva. Közben meg többnyire úgy érzem, mintha  ő inkább most "megérkezett" volna valahová....

Van egy méternyi magas vasalni valóm, ehelyett elmegyek alukálni, jóéjszakátkívánok, mert kész vagyok, mint a matekházi. Egy Rékamondta a végére.

- ....mert ha majd kiveszik a drótot a kezedből, egy napig nem leszel suliban. - morfondírozok én hangosan. 
- Micsoda????? Egy napig nem mehetek suliba???? Neeeeeem!!!!! - csattan fel Réka kétségbeesve.

Mesélnék én vég nélkül.....

Olyan nagyon fáradt vagyok, nem tudom elmondani.... Ez az iskolásdi eléggé kikészít. Csak abban bízom, hogy idővel megszokom én is, illetve mi valamennyien az új napirendet. Jóval korábban kelek, már fél 6 után nem sokkal, mint a nyáron (hét óra), hogy minden együtt legyen, Zalán holmija és Rékáé is, nem utolsó sorban, én se felejtsek itthon semmit. 

Hétfőn rögtön egésznapos volt az én kis oskolásom, még tankönyvek  nélkül. Külön kérték, hogy 4 óráig mindenki maradni szíveskedjék. Zalán viszont olyan halálraítélt hangulatban battyogott az oviba, hogy végül kibulizta, hogy az apja ebéd után hazavigye (vagyis átvigye az irodába).

Atémában semmi nem változott, hogy Zalán úúútálja az ovit, nem mesél az égvilágon semmit róla, címszavakban válaszol, ha kérdezem és semmi lelkesedés nincs benne az ovi iránt....A héten Cs. néni a délelőttös, akit talán mákszemnyit kevésbé kedvel, mint A.-t. Reggelente Tibi hordja oviba, suliba a bandát, így aztán egyelőre fél órát időz az öltözőben, mire át tudja adni a csemetét az óvó néniknek. Napközben vidám, jól eszik, alszik, cseveg a többiekkel, sőt, ma alig akart kimászni a homokozóból, amikor Tiborom ment érte. Holnaptól elvileg már én gyűjtöm be a gyerkőcöket, ezt is ki kell próbálni. Így nem tudok ott lenni mindenhol 4 órára, de fél 5 tájban igen. Meglátjuk.

Ha azt kellene lefestenem, hogyan reagál Réka az iskolára, rögtön az jut eszembe, hogy könnyedén, magától értetődő lazasággal, nevetve, mint aki már egy éve oda jár. Persze még nem full üzemmódban nyomják a sulit, de majdnem. Tényleg csaknem egy éve kezdődött a TörpSulig. Estére elfárad, nem kell mondanom, így 8 órától mese és fél 9-től villanyoltás. Nem szokott tiltakozni, bár eddig kitolódott 9 órára a program. Fura is, hogy ágyba bújik, nincs nyafi, forgolódás és kínlódás, csak a nagy csönd. Hoppá, elaludt a lány! :)  

Tegnap hazahozott néhány pirospontot (azaz nem hozta haza, csak újságolta, hogy valami feladatlapra kapta), ma csillagot és két matricát is bezsebelt, immár az üzenőfüzetbe. Egyiket technikából kapta egy méhecskére, amit ő maga eszkábált össze, a másikat pedig Éva nénitől, amiért klasszul öltözött torna után vagy előtt, pontosan nem tudom. Az én cukorfalat lányom csillagokat és zöld pontokat (zölddel javítanak, így zöld pontok vannak piros helyett)  fog hazaszállítani ezentúl! Csudajó érzés ám! 

Kedden 2,5 órát ücsörögtem az első padban, Réka helyén, szülői értekezlet címén. A végére szinte szédültem és próbáltam felfogni a rengeteg infót, zsongott a fejem. Amit leszűrtem, kemény évünk lesz, észnél kell lenni. A tanítónénik kedvemre valók egyelőre, kedvesek, türelmesek, rajta vannak a szeren, aztán meglátjuk. Fárasztó is lesz ez az egész, hogy Rékának mennyire, még nem tudom, szerintem pár hét és felveszi a tempót. Ma azzal jött haza a suliból, hogy ő táncra is szeretne járni, ami már a hetedig torna óra lenne az órarendjében....Hát nem vagyok valami boldog, de ha szeretné, csak nem fogom neki megtiltani? Kérdés, ki lehet e szállni év közben bármikor, mert a többi foglalkozásnál, sportnál nincs ilyen opció....

29 órájuk van egy héten, amit én elég döbbenetesen soknak tartok. E. néni ehhez képest kevesli a matek órák számát, ami "csak" négy, sokkal többre lehetne menni öttel, úgy véle....Hm...Vannak ezen kívül felzárkóztató órák, amit én nagy mellénnyel a másik nevén hívok, azaz tehetséggondozó órának, mivel alig hiszem, hogy Rékának ebben a tanévben bármiben is fel kellene zárkóznia. Persze meglátjuk, nyugtával dicsérem, tudom. Németből egy darab, környezetből szintén, a többi talán könnyedébb műfaj....

Még annyi mindenről mesélnék, de ki vagyok purcanva....úgyhogy most ennyi. Annyit azért biggyesztek a végére, hogy egyelőre úgy néz ki, megnyugodtam. Az a feszültség, ami különösen az első napon zubogott bennem, eltűnt. Jó lesz ez, klassz lesz ez, béke van, nyugalom és harmónia! Minden a helyén. Egyelőre legalábbis. Nade..... mi állandó? 

Belecsaptak a lecsóba

Az első bések órarendje

Bocsánat, hogy nem ekszel fájlozok.

A hét

HÉTFŐ

1) Magyar
2) Magyar
3) Matek
4) Ének
5) Úszás
6) Erkölcstan
7) NK (nemzetközi kommunikáció...na jó, nem, napközi)

KEDD

1) Torna
2) Matek
3) Rajz
4) Magyar
5) Úszás
6) Tehetséggondozás (magyar, matek csoportbontásban)
7) Napközi

SZERDA

1) Torna
2) Környezet
3) Magyar
4) Tehetséggondozás (Magyar)
5) Magyar
6) Technika
7) Napközi

CSÜTÖRTÖK

1) Matek
2) Ének
3) Német
4) Magyar
5) Úszás
6) Tehetséggondozás (matek)
7) Napközi

PÉNTEK

1) Torna
2) Matek
3) Magyar
4) Magyar
5) Rajz

7) Napközi


Van B hét is. :)


29 órájuk van, az egyetlen nap, amikor nem 6 órájuk van, az a péntek. Nem durva?










 

Első felindulásból

Én nem is tudtam, hogy ilyen megható tud lenni, ha az ember gyermeke iskolás lesz. Sok mindenre nem vagyok felkészülve az életben, rendre váratlanul érnek események, hátba vágnak érzések. A sajátjaim, és ez most megint ilyen volt. Itt ülök a munkahelyemen és kb. 2 percenként Rékára gondolok, izgulok érte. Sejtem, ezt teszi országszerte több ezer anyatársam és apatársam. Vajon hogyan telt neki a legelső matek illetve magyar óra, valamint a harmadik, a testnevelés?  Akárki akármit is mond, azért az ugrás oviból suliba megvisel minden gyerkőcöt (szerintem), valamilyen szinten. Annyi gondolat cikázik a fejemben. Nem fog e unatkozni, kellően érdekfeszítőnek találja e az órát, a nagy osztálylétszám hogy érinti, a 45 perc kötöttsége és a rövid szünet mennyire hatja meg? Magaviselet és fegyelem? Kamillával vajon meddig ülnek még egy padban? Csodálkoztam, hogy az első nap nem ültették szét őket....Tud e a holmijára vigyázni (odáig nem jutottam el, hogy a ruháiba beírjam akár csak a monogrammját, majd a hétvégén!)

 Igazgatóúr évnyitó beszédében totálisan eltalálta mi minden kavargott bennem. Talán azért, mert elsőkézből volt infója, milyen egy elsős felmenőjének lenni. Öröm, büszkeség, aggodalom, szomorúság....ennek egyvelege valóban. Néztem az én fekete-fehérbe öltözött, nagyon csinos szöszke leánykám és sírtam. Befelé, szerencsére, csak befelé. Nyeltem a könnyeim. Lobogott a nyakában a Rákóczis kendő, tekingetett a padon jobbra és balra...olyan távolinak tűntek az ovis évek, annyit nőtt hirtelen egyébként is, a szememben is. Újabb szintje a leválásnak, azt éreztem. Kicsit odaadom a gyermekem az iskolának és annyira nagyon szeretném, ha nem tennének kárt benne. :) Ha megtalálnák, miben a legjobb, oltanák tudásszomját és nem törnék le a szárnyait!

Szerencsére csupa vidám zenét játszottak ama bizonyos évnyitón, nem volt Denehézaziskola táska, sem semmi anyaszív nyomorgató, így nem törtem ki zokogásban. Visszakísértük a lányt az osztályába, az első bébe, ahol mindenki átöltöztette nagyra nőtt magzatát játszós ruhába. Mindenki, kivéve engem. 2 perc jámbor pislogás után sprintben futottam hazafelé cseregúnyáért (dejó, hogy a szomszédban lakunk szinte). Mert a Gyermek szeme könnyel telt meg, hogy csak ő nem tud átöltözni kényelmes ruhába, mindenki más igen....Nem baj, úgyis unalmas az utcakép hétfő reggel, becsöngetés után....

Délután a leányka vidáman csicsergett és könnyedén beszélt az oskoláról. Nem említett olyasmit, hogy ODA? SOHA TÖBBET! Nem is vártam persze ilyet, hiszen vágyott ő a Rákócziba már egy ideje, ott a helye. Ő cimkézte vadonásúj tankönyveit én - még egyelőre - a nevét írtam rá a cimkékre. Nejlonba tekertem minden tankönyvet és munkafüzetet, melyben kellőképpen meg is fáradtam. Este együtt fürödtünk, kettesben, mert Zalán már 7 órakor kidőlt, nagyon fárasztó ám a középső csoport! Utána megetettem, mint egy kismadarat. Jó étvággyal falatozott, éreztem, hogy nyugodt és álmoskás a drága. Fogmosásnál nagyot ásított a tükörképére. 3 mesét suttogtam neki a fülébe, saját kútfőből, azután visszamászott a saját ágyába. Betakargatam, megsimogattam, cirógattam. Amikor Édesapa negyedóra múlva hazatért, kisomfordált egy puszira és ölelésre, de zokszó nélkül visszafeküdt és pikkpakk el is aludt.

Hát így telt a legelső nap....

Első nap az iskolában - képekben