Azt nem is írtam, hogy végül nem jutottunk el Nógrádba múlt héten, mert túl sokat totojáztunk, mire összeszedtük magunkat, oda pedig nem nagyon érdemes dél után indulni. Minimum 3 óra az út. Viszont felgurultunk a Mátrába. Igazából mesélésre sem érdemes, mert csak sétáltunk egyet. A Világos-hegyre mentünk volna, mégpedig Gyöngyöstarjánból, de aztán olyan meleg volt és az erdőben folyamatosan valami légyféle rovar akart belemászni fülünkbe-szánkba-szemünkbe, hogy elvesztettük a kedvünket. Egy km-rel a kastély után egy tisztáson Zalán megmakacsolta magát és nem volt hajlandó tovább baktatni.Fogta magát és leült a fűbe. Hosszú könyörgés és rimánkodás után, ami egyébként Zalánnal kapcsolatban egész gyakori mostanában - ha meggyőzésről van szó - maradt a tisztáson. Én - jelzem - nem hagytam volna ott, az erdő közepében, de az uram hajthatatlan volt. Így aztán végig paráztam, amíg vissza nem tértünk, hogy találkozik Zalán egy medvével, hiúzzal, rókával, farkassal, vadmacskával és kampec lesz. Egyáltalán milyen szülő hagyja az erdőben a gyerekét? Ha nem is végleg...
Visszafelé természetesen már nem találtuk a tisztáson a fiatalembert, ahogy arra számítani is lehetett, mert túl meleg volt, Zalán pedig nem bolond. Beleírta az ösvény homokjába, porába, hogy VISSZAMENTEM A KOCSIHOZ. Ugyanezen az ösvényen Dió elnézett valami vízlevezető árkot és a sűrű gyomok takarásában rossz ütemben beleesett. Én csak azt láttam, hogy eltűnt a kutya a lyukban, majd kétségbeesetten, fájdalmasan kotort onnan kifelé. Egy sötét fél percig azt hittem, kitörte kezét-lábát és a lelki szemeim előtt bevillant, hogy a fenébe viszünk le a hegyről egy törött lábú kutyát....Ám Dió farkát behúzva szaladt hozzám védelemért, ha már ilyen csúnyán megtámadta az árok. Szerencsére semmi baja nem lett. Az autónál egyesült a család, Zalán a szemünkre hányta, hogy otthagytuk. Nem is lesz ilyen többet, az biztos. Még nem elég öreg hozzá a gyerek. Remélem, ő is tanult belőle, hogy nem szabad a falkától leszakadni (jól összecsípték a szúnyogok egyhelyben.
A falka egyben marad és kész. Természetesen a gyöngyösi Mekiben vacsoráztunk, a kaja sajnos nagyon forró és nagyon finom volt és ennyi volt a kirándulás.
Megjelent az új tanév rendjéről az infó, rövidebb lesz a nyári szünet, viszont hosszabb a többi. Múltkor valami bútorboltba pont arra léptünk be, hogy az unatkozó, csoportba tömörülő eladók ezt a rendszert ócsárolták. Hogy szerencsétlen gyerek már májusra kinyiffan, erre bevezetik, hogy júni végig van suli. Igazából egy hetet tettek rá az eddigiekre (bár gyerekkoromból rémlik, hogy úgy hatodika körül megállt az élet a suliban) Én nagyjából egyetértenék ezzel az új renddel, ha 2 hetes a tavaszi szünet, ám az - ahogy láttam, szűk egy hétből lett nagyjából pont egy hét. Ami nem rossz, de szerintem kevés. Talán elég lenne, ha egy héten át nem kellene tanulni, bár általában nem ez szokott lenni a valóság. Ja igen, azt is betiltanám, hogy a szünetre bármilyen házival bűntetik a diákokat, legalábbis az általánosban.
Próbáltam összeeszkábálni valami rendszert, hogy egyszerűbb legyen vacsorát tenni este az asztalra a hétköznapokban majd, ősztől. Sokra nem jutottam. Egy celeb mesélte, hogy bizonyos napokon bizonyos vacsora dukál náluk és hogy ezt a gyerekek hogy szeretik....De mondjuk ha minden hétfőn lasagne lesz, akkor pár hónapon belül vadul megutálnánk a lasagnet, pedig egyelőre kedvenc, úgyhogy inkább ilyesmit vázoltam fel, hogy:
- hétfő: olasz nap - lasagne, bolognai, carbonara
- kedd: pörkölt, paprikás vagy brassói
- szerda: főzelék vagy szósz - borsó, bab, tök, burgonya, paradicsomszósz, gyümölcs szósz, fokhagymás tejszínes stb
- csütörtök: sültek- csirke, tarja, oldalas
- péntek - akkor rendelünk kaját. rakott ételek - krumpli, karfiol
Ami pedig kimaradt: elég sok minden, chili con carne, lángos, mac and cheese, levesek, indiai kaják (vajas csirke, tikka masala), rántott ételek (hús, gomba, tök, karfiol, brokkoli stb.) és egyszerű tészták, mint a sajtos, tejfölös, krumplis, káposztás vagy a halak. Úgyhogy sokkal okosabb nem lettem.
Amióta VB van, folyton azt nézzük, teljesen beszippantott bennünket a sok gazella csodás atléta. Fantasztikus világverseny hihetetlen drámákkal és fordulatokkal. A magyar versenyzők isszák, szívják magukba a sok szeretetet és figyelmet, amit kapnak, örülnek, hogy megélhetik ezt a hangulatot és biztatást. Megható nagyon. Eszembe jutott, hogy Zalánnal jártunk egyszer atlétika versenyen, amikor még ilyenre rá lehetett venni, ott láttam egyszer a futófolyosón száguldozni egy srácot. Mellettünk edzettek a felnőttek. A sprinterek valami hihetetlen gyorsan tudnak futni - most ezzel tudom, újdonságot mondtam, de tényleg látványos a sebességük....Bámulatos.
Tikkasztó melegről pedig - ma nem is volt annyira meleg, mint tegnap. Vagy el voltam foglalva a nyavalyás tüskékkel, hogy hol gurulok bele egybe. Nem mintha rajtam múlna. A raktárban tiszta szauna hangulat van, még elég faanyag is van hozzá. Csak ne zivatarba fulladjon az egész, romboló vihar aztán végképp nem hiányzik. Visszaszámlálás már ez, utolsókat rúgja a nyár....
