Nem, nem a RékaMondta, az azóta sem....GRRRR....
Gólyákkal kapcsolatban akartam mesélni, hogy valamelyik este arra nyitottam ki a laptopot, hogy üres a fészek. Mondom is az uramnak kétségbeesve:
- Tibi, üres a fészek!!! Hol vannak ezek a madarak sötétedés után? Csak nem történt velük valami?
- Anya, közvilágításról még nem hallottál?? Elvégre a város/falu kellős közepén virít a fészek.....Egyébként meg biztos elvitte az asszonyt vacsorázni. - ez utóbbi úgy tetszett a gyerekeknek, majdnem gurultak nevettükben. Késő este tényleg visszatértek a gólyáink, huhh, valószínű tényleg békázgattak valahol.
Réka mostanában rákapott a Mátyás királyos mesékre. Azt mondja, azokból soha nem elég. Mivel nincs ilyen mese itthon könyv formában, általában a neten vadászok újabb és újabb példányokra. Annak idején gyerekkoromban én is nagyon szerettem őket, bár ahogy Tibi megjegyezte némi túlzással, akkoriban nem is igen volt más mese.....Én a rajzfilm verzióját szerettem Helyey Lászlóval, hejj, azt hallgatni is élményszámba ment.
Zalán sajnos nem vevő a mesékre, nagyon ritka, hogy mégis, általában az oldal közepén ott hagy és elmegy brümmögni és düzzsölni a millió autóinak az egyikével. Állítólag figyel, de kétlem. Vannak persze kedvenc kötetei, azokat akár minden este meghallgatná, lehet, hogy azokat kellene olvasgatnom neki. Mindegy, csak könyv legyen.
E.-t még nem hívtam fel, most úgy látom, hogy nem is fogom. Mit is mondhatnék neki, amikor Zalán ma is 10 órára ért oviba és úgy érzem, minden tanácsa vagy elképzelése nyomtalanul átfolyt az életünkön. Rajtam nem, a mindennapjainkon annál inkább. Egyébként nem is tudom, hová tettem a telefonszámát. Egy szürke cetlire írta fel, amit az előszoba asztalra tettem, még morfondíroztam is, hogy a tárcámban lenne a helye, mert onnét eltűnik....Majd megkeresem. Nem igazán ezen múlik.
Összefutottam ma Réka furulya tanárnőjével, kérdeztem, hogy van e látszatja, hogy mostanában még gyakorolunk is....Diplomatikus volt és kedves, csak annyit mondott, hogy minden rendben Rékával. Azt nem, hogy holnap rohanjunk a zeneakadémia különleges tehetségek osztályába felvételire, hehe. Zalán kijelentette, hogy ő mindenképpen zongorázni fog, ezzel kellőképpen kétségbeejtve idösapját. Én nem bánnám, mindig vágytam arra, hogy zongorázzak, egyik olyan álmom, ami nem vált valóra. Talán vennék leckéket Zalántól.
Jajj, eszembe jutott a RékaMondta!!!!!
Minap az iskolába érve nagyon megfájdult a hasam. Egyenesen görcsölt. Pedig az oviban még kutya bajom sem volt. Kérem Rékát, hogy igyekezzen, szedje össze a holmiját, mielőbb haza szeretnék érni. Naná, hogy lassított felvétel akár az indián neve is lehetne Rékának olykor, jobbra szökken, balra álmodozik, mire én csikorgó fogakkal és gúvadó szemekkel odavinnyogom neki, hogy menjünk már, nagyon otthon kellene már lennem.
- Na de miért, anya? kérdezi őszinte érdeklődéssel.
- Mert azt hiszem, pisilnem kell. - ez jutott eszembe hirtelen, gondoltam, ezt jobban át tudja érezni, mint azt, hogy görcsöl a hasam, fene sem tudja, miért. Mire ő, kb. 10 méterre szökkenve visszafordul és maximális hangerőn belekiáltva a kiváló akusztikájú folyosó csöndjébe:
- Anya, itt is van ám vécé, ha pisilned vagy kakálnod kell!
- Pszt, pszt!- próbáltam lecsöndesíteni.
- Itt a folyosó végén jobbra van a női mosdó, tudtad????
Kilökdöstem a suliból nagy nehezen, addigra még a görcsök is alább hagytak....
