Tegnap Nógrádba látogattunk, ahová már egyszer el szerettük volna vinni a gyerekeket, meg a kutyát és magunkat, de elkezdett szakadni a 21-es úton a hó (asszem ott) és a vízszintes hóeséstól olyan sokkot kaptunk, hogy még időben lekanyarodtunk Hollókő felé, ahol később szintén szakadt ugyan, de mindegy. Ott kevésbé zavart, mint egy erdőben, bár később rájöttem, hogy csak nem volt elég fantáziám.
Szóval Nógrád volt az uticél. Nekem semmi, de semmi kedvem nem volt harmincfokokban kirándulgatni, de összeszorítottam a fogaimat és hagytam magam, beültem a kocsiba, sőt, előtte még össze is pakoltam ezt és azt a hűtőtáskába. Valahol Szolnok után nem sokkal én elaludtam és nem is ébredtem fel csak Hatvan után. Igazából arra figyeltem fel, amikor elhagytuk a Nógrád megye táblát és valami csodaszép dimbes-dombos vidék tárult elém, na ez már döfi!
Kóvályogtunk némileg az erdőkben, a Karancs hegységben, mely az Északi-Középhegység része, ismeretlen turistajelzéseken, de a lényeg az volt, hogy 24 fok volt az erdőben és ez mindennél jobban feldobott. Aztán egyszer csak megtaláltuk, hol ered a Zagyva és még mielőtt ettől kellőképpen meghatódhattunk volna (ugye nálunk ér véget az útja, a Tiszába szépen belesímul) , a kutya tökig merült a sárban, feketék voltak a lábai térdig, ami igen fura egy vizslától. Mindegy, ahogy sétáltunk tovább az erdőben, lekopott róla valahogy ez a réteg.
Aztán csipegettünk valamit a kocsi hátuljából előszedett és már említett hűtőtáskából. A gyerekek hiányolták, hogy nem hoztunk magunkkel néhány Meki menüt. Na mintha azok olyan jók lennének akár fél órával- órával az elkészítés után. Meg aztán , teringettét, van más kaja is, sokkal finomabb, mint a Mekis. Na ugye!
Következett a Salgó vára, szerencsére a parkolóban nem volt sok autó, utánunk nem is nagyon jött már fel senki, inkább lefelé ereszkedtek a családok. Jófejek voltak, mert többen úgy megörültek a kutyának, mintha családtag lenne. Melengeti a szívem az ilyen barátságos fogadtatás, szemben azzal, amikor valaki halál sápadtan, golflabdányira düllesztett szemmel 5 méterre kikerüli a pórázas vizslánkat. Hát nem tudom, tényleg több időt kellene szentelni az alaptantervből legalább a magyar kutyafajták megismerésére, akkor kevésbé néznék talán pitbullnak....
Csodás volt a kilátás fenn és láttuk, hogy messzibb valahol északabbra szakad az eső és sötét felhők gyűlnek, de azért nem akaródzott hamar elköszönni ettől a mesés panorámától. Húztuk, ameddig lehetett, sok fotót készítettünk. Egy ponton Réka kiült a várfal legszélére, nyomában Zalánnal...na ott egy kicsit megszédültem és talán a kelleténél élesebben követeltem, hogy jöjjenek onnan le, elég lesz, égnek áll a hajam máris frankón!
Lefelé nem trappoltunk vissza az autóhoz egyenesen, bár én féltem, hogy elázunk, de rajtam kívül senki. Sétáltunk hát még egyet az erdőben és csak akkor fordultunk vissza, amikor eleredt az eső. Akkor sipítoztam párat, mert nem volt egyértelmű, hogy itt a vége a túrának, Réka megvetően hozzám vágta az esernyőjét....A lombkorona egy ideig megvédett a csapadéktól, de már feszegettük a határokat.
Hazafelé 7 körül indultunk, azt hiszem, a salgótarjáni Mekiből szerettek volna a gyerekek ebédelni, de akkora sor volt, hogy inkább hazaindultunk és itthonra rendeltünk vacsorát. Nagyszerű nap volt, kár, hogy nem maradtunk még egy napot. El tudtam volna képzelni valami kis panziót, ahol meghúzzuk magunkat. Na mindegy, ami késik, nem múlik.
Most pedig hétfő van. 9 órakor ébredtem frissen és kipihenten. Réka gyorsan megcsinálta a háziját a matek tábor mai fordulójára, én vasaltam, készítettem egy kis gyrost pitában, majd jött a lazítás ideje. Most jéghideg nullás sört kortyolgatok a karamellás sajttortám mellé, amit szülinapomra kaptam. A mangó ízű is fenséges és hűsít. Ajándékba - hogy ne legyen minden túlságosan tökéletes - egy szőrtelenítő gépet kaptam Tibitől. Teljesen meglett, aztán a torta elvonta mindenki figyelmét és beraktam a sarokba. Egyelőre duzzogok - magamban, mert Tibi dolgozik. Én nem tudom. Ennyire szőrös lennék? Mindenesetre top top top romantikus ajánédék, amit valaha kaptam. Jó, hogy nem elektromos sarokreszelőt vagy orrszőrnyírót vett nekem....
Közben Réka magyartanára megküldte a kötelező olvasmányhoz kapcsolódó kérdőíveket - Légy jó mindhalálig! K. néni, aki az ofő pedig elküldte az első komplett nyelvvizsga feladatsorát gyakorlásnak. Réka örült, hullámzott így a matek mellett.. Azért jó élete van, a Pitagorasz tétel után most az egész napját az animéinek szentelheti....
