Tényleg csak 10 percem, max. negyed órám van, rengeteg a dolgom és négy órakor muszáj kilőnöm, mert még az OEP-hez is be kell ugronam....De azért írok pár sort. Nem is én lennék, ha nem írnék....
Tegnap volt Emese nap, melynek kapcsán meghívták Rékát névnapozni legjobb és legnagyobb kebelbarátnőjéhez (tudjátok, az iskolaigazgató lánya....). Kicsit furán jött ki a dolog, mert igazából Tibivel egyeztetett Mesi anyukája, amikor tábor végeztével begyűjtötték a gyerekeket, Tibi meg hétköznapokon nem ezen a bolygón mozog, hanem a Meló nevűn, szóval örök rejtély marad, hogy igazából mire szólt a meghívás. Mindenesetre, mi névnapozni készültünk, vettünk Mesinek ajándékot is. Végül kiderült, hogy ő volt az egyetlen meghívott és csak kettecskén játszottak. Hogy aztán lemondták a többiek vagy mi van, mondom, nem tudom. Merthogy a marhanagy kánikulára tekintettel, megkértem Tiboromat, hogy ő fuvarozza el a leánykánkat Mesiék rezidenciájára, igaz, hogy toronyiránt negyed óra séta a cél, de nekem 35 fokban az is egy maraton. Minket nem hívtak a buliba, szóval gondoltam leadja, értemegy, nem nagy cucc, kocsival pedig fél pillanat (ahogy a főnököm mondaná....). Végül gyalog mentek mégis, Zalánostul...na mindegy.
3 órára értek oda kb. (pár perccel talán később, hisz mindig elkésnek mindenhonnan) és 7 órára kérték a Mesi felmenők, hogy menjünk majd a Rékáért. Erre FÉL 10-re estek haza!!!!!!!!!!! Én már azt hittem, valami más programot is beépítettek, eltévedtek, kocsmába indultak Andrással, elnyaltak vagy 10 gombóc fagyit, de mint kiderült, NEM. Pusztán azt történt, ami szokott, nem is ritkán, hogy a kisasszony nem kívánt hazajönni, Mesi nem kívánta elengedni, Tibi nem kívánt erőszakot alkalmazni, így aztán ücsörögtek szépen a nappaliban és várakoztak.
Mesi szülei szerintem kedves emberek, de 1)András mégiscsak a suli igazgatója 2) azért van bennük távolságtartás 3) Tibiben is van távolságtartás 4) még soha nem beszélgettek így hármasban, annak dacára, hogy negyedik éve koptatunk egy oktatási intézményt 5) én nem voltam ott
....így Tibi szerint volt néhány kínos csönd. A végén már határozottan ásítoztak mindketten...hárman. Közben Zalán engedély nélkül felmászott valami bárszékre és levett a konyhaasztalról egy almát, almástul fetrengett a szülők ágyában a hálószobában, nem igazán állt szóba a vendéglátókkal (ami megszokott egyébként) Tibi meg szenvedett amiatt, hogy nem tudja rávenni Rékát a hazatérésre. Mondanám, hogy izzadt, de nem lenn igaz, jól be volt lőve a légkondi állítólag. Rékácska még maradt volna. Hát persze, akár reggelig. Szerintem simán oda is költözne.
Na még van két percem. Na már csak egy, mert a kolleganőm kérdezett valamit.
Hát na szóval vendégségben az iskolaigazgató lányánál. Hát nem vicces? Vagy nem is ez a legjobb szó rá....Persze a két lány remekül eljátszadozott, ittak kölyök pezsgőt, ettek barackot, fagyit és játszottak vég nélkül. Még valami táncbemutatót is tartottak, gondolom, az elmaradhatatlan cigánykerék show is műsorra került. Némi információt is nyertünk az iskola jövőjéval kapcsolatban, melyek szerintem izgalmas és előremutató hírek, de ezeket itt most nem írom le, mégiscsak nyitott blog, meg minden. Nem is aktuális éppen, de én persze kellőképpen izgalomba jöttem tőle. És megbántam, hogy nem én mentem Rékáért. Na egy perccel túlmentem a limiten, szóval szép napot mindenkinek és kitartás a kánikulához! Próbáljátok élvezni, úgyis vége lesz csütörtökre.
Az elütésekért és hibáért pedig ezer bocs és anyamedve!
