Harmadik nap, pénteken, sehogyan sem találtunk parkolóhelyet (1) a homokos strand környékén, így aztán hirtelen ötlettől vezérelve végül a "szomszédban", a boglári szabad strandon kötöttünk ki. Balaton, Balaton... Zalán ezt kicsit másképp gondolta, szemlátomást hiányolta a bokáig érő vizet és a szagos iszapot, amit oly előszeretettel kent magára Lellén. Persze hideg vagy nem, az ő méreteihez képest mély vagy nem, önszántából soha ki nem jött volna a vízből. Többnyire merev tagokkal, szorosra zárt ajkakkal rugózott a vízben, egyhelyben. Úgy kellett kihalászni, amikor már lila volt a szája és vacogott a foga.
"Fá-fá-fá-fá-fáázom....de be nem vallanám soha!"
Rékának nem volt ilyen problémája, sőt, kimondhatatlanul élvezte a vizet. Nálam jóval hamarabb megmártózott benne, belevetette magát és jóval később csak csúnya csellel sikerült kiterelni a vízből. "Nézd csak, főtt kukorica!" vagy "Úgy látom, a többiek crisp-t esznek a parton...."
Ilyenkor, valami rejtélyes oknál fogva hirtelen mégis a part felé vette az útját. Ki tudja, miért....
Szombaton kánikula szakadt Lellére. Úgy terveztük, hogy csak délután szabadulunk ki a strandra a nagy hőségben, úgy kb. 2 óra után, de kaptam egy telefont, hogy PaffKatáék Balatonföldváron töltik a hétvégét. Megbeszéltük G.-vel, Kata anyukájával, hogy Lellén találkozunk, hagy játszanak egy jót a lányok.
Még dél sem volt, de már a zsúfolt strandon találtuk magunkat. Ha van valami, amit útálok, az a zsúfolt strand. Ennél kevésbé már csak azt bírom, ha iszonyú forróság van egy zsúfolt strandon. Ember volt ember hátán, sátor és napozóágy egymás tetején. Réka úgy be volt sózva, hogy találkozhat Katával, annyira izgatott volt, hogy nagyjából semmi más nem érdekelte, csak Kata. A fürdőruháját még "otthon" magára öltötte.
Megegyeztünk, hogy először sátrat verünk valahol, utána megfürdetem naptejben és utána, de csakis utána keressük meg Katát. Erre mi történt? Ahogy kiértünk a partra, fogta magát és belegázolt a vízbe. Akármit mondtam neki (életveszélyes fenyegetések világba rikácsolásától eltekintettem a nagy tömeg miatt), semmi sem használt, egy idő után túl messzire bement a vízbe, hogy bármit is meghalljon. Szerencsétlenül toporogtam a parton, olykor rám-rámszólt egy idióta pasas, ballagjak már ki a képből, éppen fotózná a nemtomkijét....Minden négyzetméterre jutott legalább kettő strandoló, de pont én zavartam. Idióta!
A víz kb. 50 méterre is csak max. térdig ért Récimnek, mégis nagyon megrémített, hogy ilyen messzire került tőlem. Gondolkodtam, hogy eldobok-kaszát, kapát, sátrat, táskát és minden értéket és utána gázolok, aztán inkább kivártam. Szerencsére, csak Katát kereste az ártatlan mindenütt, egy idő után bár a strand másik végén, de kigázolt a vízből. Huh....picit sem voltam pipa rá, á dehogy!
A Kata és Réka "reunion" megható volt. Megölelték egymást a lányok és két másodperc múlva már nem is léteztünk, mi, szülők. Labdáztak, fogócskáztak az icipici vízben, pancsoltak önfeledten, boldogan....Rékát nem is lehetett a saját sátrunkig kirángatni a vízből, bezzeg Kata ugyanezt a szívességet megtette a saját szüleinek....szóval Rékának szófogadásból megint egy nagy elégtelen járt. Vagy nekem nevelésből....
Aztán egyszer csak észrevettem, hogy pirul Réka háta....Két óra lehetett? Vagy három? Megijedtem. Kentük-kenegettük időről időre mindenféle faktoros krémmel, éppúgy, ahogy Zalánt (Jelzem, Katát 9 (???) faktoros cuccal ápolta le G. és a bőre észre sem vette a napfényt!!!!!) és mégis Rékán egyértelműen a leégés tüneteit láttam. Közben én is éreztem, hogy túl sokat időztem a napon, húzódott a bőr a hátamon....Ajajjj....Rékát mindenesetre kiparancsoltuk az árnyékba. Úgy ordított, hogy a fába szorult féreg hozzá képest egy néma kacsa volt. Ott kuksoltunk a sátor alatt, fontalgatván, hogy jobb lenne hazamenni....tanakodtunk, tanakodtunk, mit csináljunk, végül Réka fogta magát és megszökött Katástul, meg sem állt a Balatonig. Szófogadó, szóra hajló, engedelmes kislány. Tibi utánuk nyargalt persze....hogy valami másfél óra múlva kerüljenek elő újra (legalábbis számomra, aki addig Zalán körül tevékenykedtem, többnyire a sátrunk árnyékban.)
Féltem az éjszakától, mi lesz a gyerekekkel. Végül szemben a várakozásokkal, mindkét gyerek úgy aludt, akár a tej. Szerencsére és megkönnyebbülésemre. Réka háta és válla határozottan piros volt és forró a bőre.....tagadta, hogy fájna neki. Legegyenletesebben négyünk közül Zalán nyert karamell színt (barnább lett, mint amilyen egészséges lehet egy kétévesnél - az én elveim szerint). Szóval míg éjjel a két csemete elégedetten durmolt közöttünk (2), addig én a hátamat fájlaltam nyüszítve fél éjszaka, Tiborom pedig ágyékilag égett pecsenyepirosra, ott, ahová elfelejtett fényvédő krémet applikálni magára. Megjártuk hát, alaposan.
Barátnők
(1) Imádtunk, hogy ingyenes volt a parkolás, ezt be lehetne vezetni országszerte is....:)
(2) A szomszéd szobában volt ugyan ágy a csemetéknek, de naná, hogy egy ágyban aludtunk mind a négyen. Szép széles franciaágy volt...
