Van az a mini kisfilm a facebookon, amit már többször megnéztem. Arról szól, hogy uzsonnaszünet van a suliban, minden gyerkőc előveszi a finomságokkkal teli uzsis dobozát, egy kisfiú előtt azonban csak az üres doboz áll, úgyhogy inkább kisomfordál a folyosóra, iszik egy kis vizet, szomorkodik…..Ám mire visszatér, a többi gyerek megtölti titokban a dobozkát, szőlő, répa szeletek, mini szendvics sajttal, paprikával, talán uborkával a tetején, szóval nyárcsorgató a csomag. A gyerekek össze-összenéznek, vidám falatoznak, a kis szöszke fiúcska is boldog, legalábbis aznap van mit ennie.
Na most az én gyerekeim nem ilyenek. Mármint nyilván nem arról van szó, hogy éheznek, mert nem (bár Zalán elég csontos), nem is arról, hogy nem adakozó lelkek, mert Réka mindig meséli, hogy nagy a csere-bere tízórai időben, egy vaníliás karika a bevét, egy csokis kekszet ad érte és ilyenek. Sós perecért nápolyi, fél Dörmiért egy mini muffin……Inkább az van, hogy sajnos nincs kellő értékelése az én tízóraimnak. Náluk egy a lényeg, legyen a dobozban nasi. Ha nincs, máris kiverik a palávert. Nyilván nem az ő hibájuk, hanem az enyém, mert elkényeztettem őket….hiszen boldogult gyerekkoromban a kolbászos szendvics és a gyenge citromos tea mellé nem emlékszem, hogy bármi nasi dukált volna, max egy piros alma…..banánt akkoriban inkább a pult alól lehetett kapni, azt is szökőévente és 1 kg/ vásárló.
Általában az van, hogy a szendvics érintetlenül hazaérkezik, ami mindig vészfényeket gyújt az agyamban, mert akkor nem evett semmit az itthoni két falat és az ebéd között. Persze a nasin kívül. Mert az mindig elfogy. Egyszer jött haza Dörmi Zalán csomagjában, de kiderült, hogy tévedés volt, elfelejtette, hogy ott van.
Zalán még kap tízórait és uzsit is a suliban, ugyan már nem sokáig, mert van egy olyan gyanúm, hogy pl. a tízórait el sem veszi. Rékánál a hagyományos szendvicsek nem jönnek szóba (amelyek két szelet kenyérrel készülnek). Próbálkoztam hajszálvékony két szelettel, az sem jött be, kategórikusan kijelentette, hogy neki fedetlen szendvics kell és passz. Általában kolbászos és szalámis szendvicset kap, mert ezt kedveli a legjobban. Sajt és paprika, esélytelen, úgy dúrja le róla, mintha valami undok nyálka lenne. Ha jó napja van, az uborkát megeszi, de csak ha kígyó, ha savanyú, akkor nem valószínű. Paradicsom, retek és bármi egyéb felejtős.
Pedig milyen jó lenne, ha áhítattal és csorgó nyállal nyitogatnák a dobozkát és jóízűen behabzsolnák.....Hát na. Be kell érnem azzal, ahogyan főztömet eszik. Jobb napokon. Az a gyerek, amelyik habzsol csillogó szemmel minden zöldséget és nem fintorog akármit teszek elé, nos, az nem az én gyerekem....
Egyébként isteni festékszagra értem haza, lehet bontani az első pezsgőt, mert kész a konyhám. Erre 10/10 ember visszakérdezne, hogy igen és kész a bútor is? Na hát nem, az még sehol nincs, ez a poén, de én már annak is kitörően örülök, hogy a bútort LESZÁMÍTVA minden készen van. A konyhában, merthogy mindenhol máshol még hiányos a helyzet.
Nagy poén volt, a múltkor felhívtuk a gázszerelőt, hogy azt a felesleges gáz csonkot ugyan vágja már le, ha erre jár (és jár, mert itt laknak a szülei mellettünk), jójó, mondta a szerelő, majd beugrik, csak egy bizonyos eszközt neki is kölcsön kell kérnie. Erre ma reggel bekopogtatott, de szerszám nélkül. Vagyis teljesen feleslegesen jött...
Holnap Rékának német doga a felszólító módból, jövő héten nyelvtan doga és német TZ....Mindig az van, hogy az új félév egyáltalán nem olyan, mint a tanév eleje, semmi langyos víz, csak tovább tovább vágtatnak előre....tovább, tovább, tovább.....Azért várom a pénteket, jönnek haza a bizonyítványok. :)
